The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

38

38.rész

A délután fél szemmel az edzést néztem, majd az interjúkat hallgattam, közben összedobtam a szerződéstervezetet, pár ötletet, néhány új marketing tervet, aláírtam az új szerződésem, és Seb ügyeivel is foglalkoztam. Ben Hunt sajnálatát fejezte ki amiért nem vállaltam a Totoval közös interjút, és jelezte, hogy tegyük át tervezetett riportot szombatra, mert neki közben még két csapathoz is be kell ugrania. Belementem, had érezze magát nyeregben. Éppen Totónak akartam írni, amikor hét után nem sokkal kopogtak. Megint a német feje jelent meg az ajtóban.

- Megint itt? – kérdeztem mosolyogva.

- Szia. Igen nem bírok tőled elszakadni. – vigyorgott.

- Annyira vonzó azért nem vagyok. – nevettem rá és mutattam, hogy üljön le -Miről van szó? – pötyögtem a latopomon.

- Reagáltak a javaslatodra. – mire felpillantottam.

- Ez gyors volt.

- Úgy tűnik meglesz a szerződés. -vette elő a mobilját és valami nyomkodott rajta -Átküldtem.

- Nézem. Pillanat, még frissít. Jól mentél az edzésen. Végre Charles előtt, negyedik hely. Szuper.

- Igen... – sóhajtott fel.

- Fáradtnak látszol...

- Még lesz két interjúm, de már kész vagyok.

- Mond le, és pihenj.

- Nem lehet, ez a Ferrari.

- „Ez egy szarkupac." – nevettem fel – Tudod Lauda a filmből.

- Kb. – húzta a száját.

- Gyorsan megnézem, és utána mehetsz.

- Nem lehetne lassan?

- Hogyan? -néztem fel a monitortól, ahol éppen az új ajánlatot nyitottam meg.

- Nem maradhatnék itt? Így tudok szusszanni egy kicsit.

- Ha akarsz...

- Semmi kedvem most egy fejmosáshoz a csapatnál, aztán két hülye riporterhez. Az egyik ráadásul Hunt.

- Látom a fickót mindenki kedveli. -nevettem fel - Fél év és máshol leszel, ezt meg fél lábbal is kibírod. Ne aggódj. – mosolyogtam rá együttérzően – Miért kapnál fejmosást?

- Belső ügy.

- Értem... Szard le. Négyszeres világbajnok vagy, aki nem idióta, szólj vissza a sajtón keresztül! Nem tartozol nekik semmivel! Azok után nem, ahogy bánnak veled. Jegyezd meg! – mutattam rá a tollal.

- Oké.

- Nah. Ezt meg itt – olvastam a sorokat és néztem a számokat – jobb, mint amit én írtam, kiegésszítgették, okos az Aston. – kacsintottam rá – Kellesz nekik, és meg is fognak fizetni. Helyes!

- Igen. Örülök, és annak is, hogy a te ötleted révén azért pénz is lesz belőle.

- Írtam két oldalt, nem nagy cucc. – vigyorogtam rá – Jó brand vagy, könnyű meló volt. Megvan az alapítvány, ahová a pénzt küldöd?

- Rákbeteg gyerekekre gondoltam, akik utolsó kívánságot kérnek. -mire szomorúan elmosolyodtam.

- Szép gondolat... De ugye nem személyes tapasztalat? Tudom, hogy nem vagyunk nagyon jóban, de meg kellett kérdeznem, ne haragudj... - mentegetőztem azonnal.