Celeste

11

A szobámban készülődtem. A hajam még vizesen, fogalmam nincs mit vegyek fel. Nem akarok túl öltözni, hisz én itthon vagyok. De tróger szettben sem akarok Austin előtt lenni. Egy utcai jogger és egy passzos póló mellett döntöttem. Ilyen "elszaladok a sarki boltig" szett. Megszárítottam a hajam és hagytam a hátamra omlani. A sminkkel szintén úgy voltam, ha itthon vagyok, azt sem kéne túl tolni. Szóval végül csak a szemöldököm csináltam meg és kispiráloztam a szempillám. Gyorsan elpakoltam, amiket szétdobáltam, hogy ne tűnjön rumlisnak a szobám. Aztán csengettek. Mire leértem volna kinyitni az ajtót, Carlos már kinyitotta.

-Hoztam sütit. Anyám küldi.-mutatott a dobozra, amit magánál tartott.

Ő is joggerben volt, és nagyon jól állt neki

-Milyen süti?-vette el tőle Carlos.-Ez csokis süti, Celeste. Menj hozzá.-közölte.

Austinnal egymásra néztünk és szavak nélkül megbeszéltük. Hagyjuk lent az öcsém a sütivel és menjünk fel.

-Nagyon szép vagy ma is.-húzott magához, amint felértünk a szobámba. Megcsólolt, újra és újra.- Mit fogunk csinálni ma?-engdett el.

-Kaja, film, és beszéljük át a napot. Mit szólsz?-mentem az ablak alatti kanapé felé és mutattam neki is, hogy kövessen.

-Meséld el a legnagyobb titkod.-vette fel.

-A titok, azért titok, hogy ne mondjuk el senkinek.-érveltem.

-Szerinted kinek mondanám el?-fogta meg a kezem.

-Előbb te mond el. Aztán meglátom.-egyeztem bele.

-Egyszer véletlenül eltörtem a húgom kedvenc barbieját és eldugtam, hogy ne tudja meg senki. Nem volt szívem bevallani, abban a tudatban van, hogy elveszítette.

-Ez hány éves korodban történt?

-A múlt héten.-itt kitört belőlűnk a nevetés.-Ne nevess, állati sírós kishúgom van. Most te jössz.

-Egész életemben a legjobb barátomba voltam szerelmes....idáig.-sütöttem le a szemem.

-Sambe?-lett feszült.

-Jesszus. Dehogy. Jasonbe.-sóhajtottam. Az én legnagyobb titkom ez.....

-Ő is ott volt pénteken a suli előtt?-könnybe lábadt a szemem. Bárcsak ott lett volna.

-Jason....meghalt.-engedtem el a kezét.

-Úristen. Nagyon sajnálom. Kérlek ne sírj.-húzott magához.-Basszus nem tudtam, hogy ez lesz. Azt hittem te is elvicceled. Nézz rám. Minden rendben lesz.-törölte le a könnyeim.-Gyere.-ültetett át az ölébe.

-Erről többet ne beszéljünk...

******

-Istenem de cuki voltal.-nézett fel rám. A földön ült és a gyerekkori képeimet nézegette.-Miért öltöztél motorosnak?-mutatott felém egy képet, amin 5 éves vagyok, és a halloweeni jelmezem van rajtam.

-Már akkor is motorozni akartam.-ültem le mellé.

-Igen, láttam múltkor, hogy azzal mentél valahová.-bólogatott.-Elég veszélyes, és nem lányoknak való jármű. Jobban örülnék ha kocsival járkálnál.

Na ezen meglepődtem. De nem akartam már most elbaszni a kapcsolatunkat. Bele egyeztem. Ha neki ettől jobb, legyen így.

-Csodálom, hogy egy hercegnő jelmezes képed sincs.-piszkált.

-Nem az a fajta lány vagyok.-vontam meg a vállam.

-Tudom.-csókolt meg.

-Kezd kicsit meleg lenni.-álltam fel zavartan a sokadik heves csókunk után.-Nyitok egy ablakot.-indultam meg.

-Mi a gond?-jött kaján mosollyal utánam.

-Semmi.-próbáltam leplezni.

-Semmi?-kapott fel az ölébe.

-Tegyél le Austin.-jöttem zavarba.

-Talán nem élvezed?-indult meg.

-Nem, nagyon nem.

-Tuti?-tett le az ágyra és fölém hajolt. Túl közel volt, túl hevesen csókolt. Végig simított rajtam.

-Austin!- löktem el.-Én..-leesett neki.

-Nyugalom kicsim.-nevetett ki.-Ne nézz már olyannak. Nem teszek veled semmit. Csak élvezem a csókolózást veled.-szállt le rólam.

-Nem akarok sietni.

-Tudom baba, nem is sietünk.-kacagott.-De ne várass túl sokáig. 21 vagyok, nem bírom túl sokáig össze zárva.

Elég feldúltan nézhettem rá, mert láttam, hogy megérti.

-Csak viccelek.-tette hozzá.-Nehogy komolyan vedd már. Tudod, hogy mindent elpoénkodok. Addig várunk, amíg csak szeretnéd.-puszilta meg az arcom.

Tudom, hogy sokan már most beadnák a derekukat, de az nem én vagyok. Nem vagyok már szűz, és ha vicc volt, ha nem, én szeretném kivárni a megfelelő pillanatot.

-Hé, tényleg csak vicceltem.-nézett a szemembe.

-Igen, tudom.-mosolyogtam rá.

Delután többször is biztosított, hogy csak viccel. Hittem neki. Miért is ne hittem volna? Baromi sokat nevettünk ma. Főleg mikor a tesóm elfelejtette, hogy Austin itt van és úgy jött be a szobámba a laptopomért, hogy büfögve köszönt. Carlos rend szerint produkalja magát nekem eféle cukiságokkal, de mások előtt ilyet sose csinál.

Austin megkért, hogy kísérjem át, hogy bemutathasson az anyukájának.

-Jó estét.-köszöntem mosolyogva, az édesanyjának.

-Lisa Baker.-nyújtotta felém kedvesen a kezét.

-Celeste Williams.-fogadtam el.

-Gyere be két percre. Elfogadsz egy pohár üdítőt?-invitált be.

-Igen, köszönöm.

-Holnap van edzésed kisfiam?-kérdezte miközben utána mentünk a konyhába. Kivett a hűtőből egy narancslevet és töltött nekem.

-Lenne, de nem biztos, hogy megyek.-huppant le egy székre.-Vagy elmegyek, csak viszem magammal Celestet.-rántott az ölébe.

-Na ez jó ötlet. Ha végeztek holnap, hozd már el a húgod Margarettől, nemrég vittem át. Ma ott alszik.-adta a kezembe a poharat. Megköszöntem és bele ittam.

-Szóval kísérjelek el az edzésre?-néztem Austinra.

-Természetesen. Ó, és légy csini.-a fejem rázva néztem rá. Tipikus, haverok előtt a barátnő vizit.

-Neharagudjatok de olyan aranyosak vagytok együtt. Készíthetek egy képet?-vette elő meghadódva Lisa a telefonját. Természetesen bele egyeztünk.-Szuper kép lett. Elküldöm apádnak.-nézett büszkén Austnira.

-Nekem is küld át. Kiteszem borítóképnek facebookon.-kacsintott rám.