The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

39

39.rész

Kissé ingerülten dobtam be a cuccom a hátsó ülésre, és a vezető ajtaját nyitottam, amikor Toto beért, és megfogta a kezem.

- Mára elég volt. – mondtam fáradtan rá sem nézve – Holnap folytathatod a lecseszést, kioktatást, rendreutasítást! Most hazamegyek pihenni! Tedd azt te is! -próbáltam kihúzni a karom az övéből, de nem hagyta.

- Rám néznél végre? – kérdezte kicsit idegesen, mire dühösen felpillantottam -Kérlek ne csináld ezt még egyszer sem Sebbel, sem senki mással.

- Mi a fenéről beszélsz?

- Ne flörtölj más pasikkal, ha velem vagy!

- Hogy mi? Miről beszélsz? Megőrültél? – néztem rá idegesen és hitetlenkedve.

- Azt hiszed nem láttam, hogy nézel rá, és Vettel, hogy néz rád?! Ott helyben szobára mentél volna vele, ha nem lenne a hűség szobra! – közölte szemrehányóan.

- Csak haverkodtunk! Jesszus! – tártam szét a karom.

- Bejön neked.

- Mondja a pasi, aki minden eddigi nőjét megcsalta már! A hűség szobra vagy! – gúnyolódtam, de már amikor kimondtam, tudtam, hülyeséget csináltam, ő olyan arcot vágott mintha megütöttem volna, és elengedett. Elevenébe találtam, megint. – Toto... - nyúltam a keze után, de elhúzta.

- Szép estét. – közölte semleges hangon, megfordult és elindult vissza a paddock felé. Utána mentem, megfogtam a karját, és elé léptem, de mielőtt bármit mondhattam volna ő szólalt meg.

- Holnap majd megbeszéljük. – akart szigorú tekintettel ellépni mellettem, mire azonnal átöleltem, de nem viszonozta.

- Nagyon fáradt vagyok. - fogta meg a vállam és finoman elolt magától.

- Tudom, hogy haragszol...

- Nem haragszom, megbántottál. Nagyon. – a lámpafényél jól kivehetővé váltak szeme alatti fekete karikák és táskák, és nagyokat is pislogott, most látszott igazán mennyire kimerült, és csalódott.

- Menjünk... - fogtam meg a kezét, az ujjaim próbáltam az övébe kulcsolni és óvatosan magam felé húztam, de megint lerázta az érintésem.

- A pályán alszom, reggel beszélünk, ha mindketten megnyugodtunk. –suttogta erőtlenül, engem kikerülve a bejárat felé indult. Tudtam, mennyire kimerítette ez a hét, és most még én is újra megbántottam. A mondatom, nagyon szíven ütötte. Kialvatlanok, ingerültek, idegesek voltunk mindketten. Ismét utána siettem, és hátulról átöleltem a derekát.

- Toto... - motyogtam, a homlokom a hátának döntöttem – Kérlek szépen... Gyere haza velem... Kérlek...

- Nem vagyok képes egész este vitatkozni veled... Most nem... Hulla vagyok...- fogta meg a karom, de én szorosabban öleltem, hogy még csak eszébe se jusson megint lerázni.

- Nem lesz vita... Rendelünk kaját, tévézünk, alszunk... Vagy itt maradok veled a pályán. Nélküled nem megyek haza. – mondtam határozottan, megpusziltam a vállát, és ő felsóhajtott.

Megfordult az ölelésemben, egy hosszú pillanatig egymás szemében néztünk, én pedig megsimogattam az arcát.

- Kérlek... Toto... - susogtam, mire egy hosszút pislantott, mintegy beleegyezésként.

- Te is kimerültél...

- Igen... Nagyon... - bújtam hozzá.

- A sofőröm haza visz minket. -ölelt át.

- A cuccom a kocsimban van, hozasd el vele, és húzzunk. – fúrtam az arcom a vállába – Egy forró zuhanyt akarok, és kínait enni dobozból miközben hozzád bújva bámuljuk Netflixet.

- Tökéletes program... - súgta a fülembe, mire szorosabban öleltem – Mi a baj?

- Csókolj meg. – pillantottam fel, mire halványan elmosolyodott, és gyöngéden megtette.

A kocsiban átöleltem, a vállára hajtottam a fejem, majd arra riadtam fel, hogy megcsókolja a nyakam, miközben halkan hozzám beszél.

- Megjöttünk... Gyere... - segített kiszállni az autóból.

Kábán botorkáltam fel a lépcsőn a kezét fogva, egyből a hálóba mentem és ruhástól elterültem az ágyon. Mellémbújt és átölelt.

- Rohadt fáradt vagyok. - nyögtem fel.

- Mit szeretnél enni?

- Nyisd meg az appot a telefonomban, és válasz egy éttermet. Ahonnan már kétszer rendeltem azok mind jók, kérd a korábbi rendelésem azokat szeretem.

- Rendben. – puszilta meg a fejem – Hagyjalak aludni egy fél órát?

- Maradj itt. – vackoltam hozzá magam, megfogtam mindkét karját, amit a mellkasom előtt font össze.

- Így nem tudom kaját rendelni...

- Éhes vagy?

- Ne haragudj, de igen... Ma csak reggelizni volt időm. – felnyögtem, és lassan felültem.

- Hozd ide kérlek a táskám. Benne van a mobil. Rendelek kaját, addig tied a fürdő, utána csere.

- Jó. – és kiment az előszoba felé.

- Mit kérsz?

- Az, amit a múltkor hozattál jó volt. -kiabált be.

- A tofus cucc?

- Az a csípős-édes akármi. -jött vissza, adta át a mobilt – Csak a telefont vettem ki. Nem kutakodtam. – tartotta maga elé a kezét.

- A munkám és a te munkád is tabu. -mutattam rá a mobilommal - Honnan tudod, hogy csípős édes tészta volt? – mire elmosolyodott.

- Nem teljesen igaz, hogy nem érzem az ízeket és a szagokat. -ült mellém huncut mosollyal az arcán, mire megböktem a könyökömmel.

- Kis sunyi. – vigyorogtam rá.

- Reggel óta hiányoztál. – sóhajtott fel, olyan gyengédséggel nézett rám, amit még nem láttam rajta, és közben megsimogatta az arcom - Nem tudok a munkámmal foglalkozni, mert egész nap rád gondolok, hiányzol. Szerettelek volna látni, ha csak pár percre is, azért mentem át...

- Te is hiányoztál, de nem tudok koncentrálni, ha állandóan átjössz. Kizökkentesz, és utána alig tudom rávenni magam, hogy a melóval foglalkozzak... - húztam magam felé. Mellém feküdt, és közben továbbra is az arcomat simogatta. – Meg kell oldanunk ezt a dilemmát. – átölelt és a vállamra hajtotta a fejét.

- Később jó? – morogta fülembe, a keze pedig a pólóm alá csúszott.

- Azt hittem kimerült vagy... - cukkoltam.

- Az akkor volt. – csókolta a nyakam.

- Nimfomán.

- Nincs kedved? – nézett rám, komolyan.

- Ha adsz időt egy zuhanyra, és ehetek valamit akkor elég lesz két óra alvás is az éjszaka. – mosolyogtam rá, miközben az alsó ajkamba haraptam.

- Értettem a célzást. – puszilta meg az arcom.

- Rád is rád férne egy zuhany. – pillantottam rá és közben zavartan grimaszoltam.

- Jó értettem ezt is. – nevetett fel, és elhúzódott.

- Bocsi...

- Elmegyek fürödni, akkor intézed a kaját? – szólt vissza a küszöbről.

- Persze.