The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

45

45.rész

Valamilyen csoda folytán hét előtt tíz perccel már lefelé mentünk a lépcsőházban. Azt hittem megint Toto sofőrje visz el minket, de a kocsim meglepő módon a ház előtt állt.

- Akarom tudni ez, hogy történt? – böktem az autóra, amit tegnap a ringen hagytam a parkolóban.

- Gondoltam örülnél, ha a pályára menet úgy beszélgethetnénk, hogy senki sem hallgatózik.

Csak tudnám, hogyan lát a fejembe? Vinné el az ördög!

- Én vezetek.

- Ez nem volt kérdés. – vigyorodott el.

A gyújtást akartam ráadni amikor ránéztem, vicces látvány volt ahogy alig fért el a kis coupém ülésében.

- Nem is hagynám, hogy vezess.

- Miért?

- Mert volt versenyző létedre nem igazán megy neked.

- Miről beszélsz? Remekül vezetek.

- Tegnap láttam az amerikai pályán készült egy körös videódat Martin Brundle -al, tudod Skysport-ost. – nevettem fel, mire elég morcos arcot vágott.

- Ma még elindulunk?

- Csak cukkollak. -indultam el.

- Akkor hagyd abba kérlek.

- Mi bajod? Azt hittem érted a tréfát. – mire egy szúrós pillantást kaptam válaszul.

Besoroltam a forgalomba, áthajtottunk a Hősök terén, a Városligeten, már megtettem az M3-as vezető út harmadát, de az osztrák még mindig hallgatott.

- A csendkirály játék, amibe belekezdtél csak mostanra szól, vagy egész napra? – pillantottam rá.

- Miért hoztad fel az a videót?

- Mert béna vagy benne, és ez aranyos.

- Aranyos? -nézett rám összevont szemöldökkel.

- Persze. Adod a macsó, jóképű, tökéletes keményvonalas csapatfőnököt, de közben tök vicces, és cuki vagy, amikor bénázol a kamerák előtt.

- Cuki? – kérdezett vissza félig döbbenten, félig ingerülten.

- Abszolút vonzóvá tesz, hogy bénázol.

- Utálom mikor idétlen vagyok. – közölte és kibámult a szélvédőn.

Én pedig felnevettem.

- Hidd el, hogy neked még az is jól áll, ha idétlenkedsz. Látnád a többi csapatfőnökről készült vicces videókat.

- Imádod, ha az emberek égnek?

- Igen. – kacsintottam rá – Én is szoktam elég rendesen. Az élet ezzel jár. – nem válaszolt, így pár pillanatnyi hallgatás után megtörtem a csendet – Kérdezni akartam tőled valamit. – váltottam komolyabb hangnemre – Pontosabban több valamit is.

- Nem akarok beszélni sem a házasságom alatt elkövetett hülyeségeimről, sem a Monacoban történtekről. – nézett rám szigorúan.

Nem tudtam, honnan sejtette milyen témát akarok felhozni. Ennyire nem járhat egy rugóra az agyunk csessze meg! Gúnyos pillantást vettem rá, de egy szót sem szóltam. Legalább ennyi tisztesség lenne benne, hogy megkér beszéljük meg máskor, mert fáradt vagy bármi. Idióta seggfej! Ezek után nem úszod meg ennyivel!