You're my scandal (Larry Stylinson)

Ötödik

Louis

- Hogy mit csináltál? – kiabál Liam hitetlenkedve az arcomba – Felfogod egyáltalán, hogy mibe keverted magad, Louis? Jesszusom, ezért kurva nagy bajba kerülhetsz!

- Nem te mondtad, hogy szívességet tett nekem és viccelődtél az egész szarral, mintha nem lenne jelentősége? – vágok vissza, mert úgy érzem, muszáj megvédenem magam még akkor is, ha tudom, hogy igaza van. És ez megrémít.

- Mert nem gondoltam, hogy képes vagy és belemész a folytatásba! Egyszeri eset volt, Tommo, akkor még a tanára sem voltál és fenyegetett téged! – ordít egyre hangosabban – Ez teljesen más, te jó ég, normális vagy?

- Nem mintha lenne esélye... - fűzöm hozzá halkan, de a tajtékzó barátomat ez sem hatja meg.

- Örülök, hogy arra alapoztad a jövődet, hogy egy hülyegyerek össze tud-e szedni három darab ötöst! – csap az asztalra. Nem emlékszem, hogy valaha láttam-e már őt ennyire mérgesnek – És akkor most mi lesz, megbuktatod, csak hogy ne fektessen le? Vagy te is ezt akarod, erre megy ki az egész egy elbaszott, kifacsart módon, hogy szexelhess vele bűntudat nélkül?

- Nem! – háborodok fel, mert ez már több a soknál – Ha végighallgatnál, tudnád, de te csak veszekszel velem megint, mint egy idiótával! Képzeld, nekem is van agyam, úgy hoztam meg a szabályokat, hogy soha ne juthassunk el odáig!

Liam összeszorított állkapoccsal bólogat, aztán a kanapéhoz trappol, és helyet foglal. Hátra űdőlve jelzi, hogy mondhatom, hallgatja a teljes sztorit, de még mindig látom az ideges vibrálását.

- Elolvastam a dolgozatait, Payno, a srác csodálatosan ír. Tehetséges és ezt nem hagyhatom elveszni. Különleges érzéke van a szavakhoz, értelmes és érzelmes az egész! Olyan dolgokat lát meg, amiket senki más, egyedi és varázslatos! Valahogy rá kell vennem a tanulásra, még ha annak én is vagyok az ára! – közbe akar szólni, de leintem. Tudom, mit mondana – Igen, gondoltam rá. Öt ötöst kell összeszednie, és az én tárgyam nem számít bele, így gondtalanul fejleszthetem és adhatok neki jó jegyet. A rossz pontjainak száma maradt háromnál, és mivel azt gyakrabban kap, sok kérdést tehetek fel, és megismerhetem. Ami az egyetlen esélye arra, hogy segíteni tudjak neki.

- Az a rohadt megmentési mániád fog egyszer rács mögé juttatni! Nem volt elég Even? – hozza fel tapló módjára az előző „sikersztorimat" – Ott sem sokon múlott!

- Ez most más! – méltatlankodok, mert a két ügy nem állhatna távolabb egymástól.

- Persze, hogy más, a testedet szándékozol árulni! – pattan fel, és nem úgy tűnik, mintha a magyarázatom meggyőzte volna a döntésem helyességéről. Nem hibáztathatom ezért, őszintén mindeddig magamat sem sikerült meggyőznöm arról, hogy nem egy utolsó barom vagyok – Hm, van is erre egy szó, de nem jut eszembe mi lehet az, segítenél?

- Állj le, oké? Támogatnod kéne, nem pedig folyamatosan támadni mindenért amit csinálok! Ez az én életem, az én döntéseim!

- Én pedig nem szeretném, ha az életedet egy rohadt börtönben élnéd le a hülye döntéseid miatt! Érted csinálom ezt, hogy észhez térj, mert szeretlek Louis, ha hiszed ha nem, és nem akarom, hogy egy kontrollmániás pszichopata miatt tönkre tedd magad! – csillannak könnyek a szemében, és gyűlölöm magam ezért. Olyan könnyen mondtam igent Harrynek, bele se gondoltam a következményekbe, és most a legjobb barátomat okolom azért, amiért próbálja felnyitni a szemem – Mi van, ha megzsarol? Megteheti, a markában vagy, kiszolgáltattad magad az ő kénye-kedvének, pedig épp azt akartad megmutatni, hogy veled nem játszadozhat!

- Ő nem árthat nekem, Li – suttogom elszégyellve magam – Nincs bizonyítéka ellenem, nem írtunk szerződést, a szavai csak üres vádaskodások lennének. Ugyanígy, ha nem tartja be a részét, vagy erőszakoskodik velem, kilépek.