too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

party

- Úgy gondoltam, hogy egy kicsit pörgősebb lehetne. - magyaráztam a stúdióban. - Nem szomorúságot szeretnék sugározni, hanem egy ilyen kicsit flegma, kicsit beszólogatós hangvételt. Tudod, mint mikor találkozol az exeddel, aki minden áron újra akarja kezdeni, de te beolvasol neki, hogy mit képzel magáról.

- Okés, megoldjuk. - látott neki a hangtechnikus egyből a dallam kidolgozásának. - Szerintem menj be, és akkor most ezzel az alappal megpróbáljuk jó? - nézett rám.

- Persze! - leptem be a mikrofonos helységbe, ami az utóbbi időben teljesen az otthonommá nőtte ki magát.

Feltettem a fejhallgatót, és bólintottam, hogy indulhat az ütem.

- So you want me now? That's funny
'Cause you didn't give a - back then - kezdtem bele a dalszöveg elejébe.

Az új albumomhoz már megírtam kilenc új dalt és ahogy mindig, most is tizenhárom dalt tervezek kiadni a lemezen, szóval még néhány dalnál várom az ihletet, de részletek már vannak meg legalább.

- Na? - kérdezem a szobában ülőket, miután végighallgattuk a kész dalt.

Evelyn elmosolyodott, és bólintott egy aprót.

- Már most tudom, hogy ez a kedvenc dalom az albumról! - vigyorgott rám. - Imádom! - áradozott. - Mondjuk, én kíváncsi lennék, hogy kiről írtad. - húzogatta a szemöldökét gyanakodóan.

- Ajj, az nem lényeg! - sóhajtottam fáradtan. - Mennyi az idő? - kérdeztem ráfordítva a tekintetem.

- Délután egy. - válaszolta, miután megnézte az időt a karóráján. - Este felé jelenésed van a Mackie rezidencián! - emlékeztetett az Anthony által megrendezett partira Eve.

- Tudom, ma már négyszer írt, hogy el ne felejtsem, és amúgy átrakták a helyszínt. - bontottam ki egy üveg vizet. - Karaokezni megyünk a Marvelesekkel.

- Kár, hogy nem érek rá! - panaszkodott a managerem bosszankodva, miközben kifelé igyekeztünk a stúdióból. - Olyan rég voltam buliba!

- Evelyn, tegnap voltál lánybúcsún! - nézetem rá értetlenkedve.

- Hát igen! - sóhajtott fel. - Túl régóta vagyok józan!

- Lehetetlen vagy! - nevettem fel csöndesen. - Amúgy mi a heti program? - néztem rá kíváncsiskodva.

- Nagyából csak stúdiózás. - kanyarodott be a házam elé. - Nem szerveztem semmilyen interjút, mert elég lesz miután kiadtad az albumot. - ölelt meg, mielőtt kiszálltam az autójából. - Ja, és valahogy próbálj kevésbé, hogy is mondjam, rejtélyes dalokat írni! - nevetett fel. - Annyira kíváncsi vagyok, és tudom, hogy a rajongók is azok lesznek!

- Haha. - mondtam és becsaptam a kocsi ajtaját, majd bementem a lakásba.

Ledobtam a cipőmet, átöltöztem és levágódtam a kanapéra, majd néhány pillanat múlva el is nyomott az álom.

Imádok aludni!

Este hét óra volt, mikor felébredtem. Mackie azt mondta, hogy értem jönnek, szóval nem siettem el a készülődést. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, majd a szobámba siettem, hogy kiválasszam a ruhám, ami este lesz rajtam. Semmi nagyon extrát nem szerettem volna, hisz nem egy gálára készülődök, és ahogy a többieket ismerem, tuti hogy nem fognak kiöltözni. Felvettem a feszes, fekete, enyhén szaggatott farmerem, és egy hozzá passzoló, fekete, pántos toppot. Rávettem a szintén azonos színű, oversize szövet kabátomat, és összepakoltam egy kistatyóba a legfontosabb dolgokat.

- Megyek már! - kiáltottam, mikor meghallottam a csengőm éles és zavaró hangját. - Ó, sziasztok! - léptem odébb az bejárati ajtóból, hogy betudjanak jönni a vendégeim.