Park Jimin egy eléggé félénk fiú. Nem rendelkezik sok baráttal, és ha új közösség tagja lesz, mindig nagyon stresszes. Ez történik akkor is, amikor bekerül a vonós zenekarba, ahol megismer egy igazán különleges személyt, ki segít neki legyőzni a szo...
Izgatottan vártam a szombatot. A péntek hihetetlenül lassan telt, azt hittem, soha nem lesz vége.
-Hány órakor jön Yoongi? – pillantott rám anyám szombat reggel, miközben én a konyhában öntöttem magamnak egy csésze kávét. -Azt beszéltük, hogy a nap folyamán bármikor jöhet, nem mondtam neki konkrét időpontot. De majd írni fog, mielőtt elindulna otthonról – válaszoltam, és beleittam a kávémba. Anya erre csak bólintott, és betolt egy tálca süteményt a sütőbe.
Fél tízkor jött egy értesítés a telefonomra, én pedig izgatottan néztem meg azt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szív? Most komolyan küldött egy szívet? Milyen nyálas...
Gyorsan lementem anyához a konyhába, aki akkor még mindig a süteményeket sütötte. -Az előbb beszéltem Yoongival, negyed óra múlva itt lesz – szóltam neki. – És szerintem elég ennyi sütemény, nem az egész zenekart hívtam meg, csak Yoongit – mutattam az asztalon sorakozó tálakra. -De Yoongi itt lesz egész hétvégén. Annál kínosabb dolog nincs, mint mikor néhány óra után elfogy az összes sütemény – magyarázta. -Szerintem az is kínos, hogy egy egész óvodás csoport jól lakna ennyi süteménnyel, de nekem mindegy – vigyorodtam el, majd elmentem a fürdőszobába, és belenéztem a tükörbe. Egy piros-fekete kocás ing volt rajtam, amit nem gomboltam be, hogy ne legyek túlzottan kiöltözve. Az ing alatt egy sötétszürke póló volt rajtam, alulról egy fekete farmer. Hajamat a szokásos módon oldalra fésülve állítottam be, szóval semmi különleges. Egész okésnak láttam magam a tükörben, szóval sóhajtottam, majd kiléptem a helyiségből.
Éppen abban a pillanatban csengettek, én pedig azonnal elindultam lefelé a lépcsőn, át az előszobán, és kinyitottam az ajtót. Yoongi mosolyogva intett nekem, én pedig szintén elmosolyodtam (Funfact: Először azt írtam, hogy elmosogattam, utána fél percig néztem a kijelzőt, hogy mi van XDDD – í.m.), és gyorsan átöleltem őt. -Gyere be! – léptem kicsit el az ajtótól, hogy be tudjon lépni a házba, majd becsuktam mögötte az ajtót. -De jó illat van – szívta be mélyen a levegőt. -Anyám egész reggel süteményeket sütött, mert szerinte nincs annál kínosabb, ha nem elég a sütemény – forgattam meg a szemeimet mosolyogva. -Az soha nem baj, ha sok a sütemény – mosolyodott el a fiú, majd ledobta az oldaltáskáját és a kabátját, és követett engem a konyhába.
-Jó napot! – hajolt meg Yoongi anyám előtt, aki mosolyogva szintén meghajolt kissé. -Anya, ő Yoongi, Yoongi, ő az anyám – mutattam be őket egymásnak. – De gondolom erre magatoktól is rájöttetek – nevettem kínosan, miközben beletúrtam a hajamba. -Nem baj, legalább mostmár biztos nem fogom összekeverni az anyukádat az apukáddal – vigyorgott Yoongi, amit én csak egy szemforgatással díjaztam. -Yoongi, mit gondolsz? Elég lesz ennyi sütemény? – mutatott az asztalra anya. -Persze, Mrs. Park, biztosan – bólintott a fiú.
