Celeste

13

Austinnal a szobájában filmeztünk. Az ágyon feküdtünk, ő hátulról ölelt. De nem tudtam a filmre koncentrálni, végig Blake szavai jártak a fejemben. Majom? Hiszen annyira rendes srác. Biztosan volt valami nézet eltérésük, ennek más oka nem lehet. Sok fiú egy edzésen, sok a tesztoszteron.

-Nem tetszik a film?-kérdezte miközben a hajammal játszott.

-Nem igazán.-persze lehet tetszett volna, ha arra figyelek és nem kattogok. De ezt nem mondhattam. Nem eröltette tovább a filmet, szóval kikapcsolta.

-Mik a terveid a gimi után?-fordított szembe magával.

-Nem tudom, kevés dolog van ami érdekel.

-Pédául?

-Leginkább a kocsik, motorok érdekelnek, és a zenélés.-gondoltam át.

-De ezekből nem lehet megélni. Ezek inkább hobbik. Úgy értettem milyen szak érdekelne?-szerettem mikor a hajammal játszott, olyan aranyos volt ilyenkor.

-Nem is tudom, talán a közgazdaságtan.-erre úgy nézett rám, mint akinek zseniális ötlete támadt.

-Tudod már melyik egyetemre szeretnél járni?

-Nem gondolkodtam még rajta. Tudom ideje lenne mert idén kell jelentkezni. De nem tudom. Semmi kedvem egy egyetemi koleszban kukksolni. jobb lenne valamit a közelben keresni.

-Van egy nagyon jó ötletem.-mondta hatalmas vigyorral a fején.-Miért nem jelentkezel oda, ahová én járok?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Nem is tudom.....

-Kérlek baba.-húzott közelebb.-Mehetnénk minden nap együtt suliba. És továbbra is közel lennénk egymáshoz.-ennyire előre tervezne?

-Úgy gondolod akkor még együtt leszünk?-próbáltam valamit kiolvasni a szeméből, de nem tudtam.

-Bevallhatok valamit?-bólintottam.-Azt hiszem szeretlek...szerelmes vagyok beléd. Lehet, hogy te még nem...de én igen.-és hevesen megcsókolt.

Fogalmam nem volt mit mondjak, vagy tegyek. De boldog voltam. Szeret engem.

*****

Hajnali 3 volt, mikor eszembe jutott, hogy nem hívtam fel Samet. Tettem egy próbát, még hátha nem alszik.

-Nálatok ilyenkor van este?-rekedt volt a hangja.

-Aludtál már?

-Nem.

-Dehát rekedt a hangod.-értetlenkedtem.

-Neked is.-hallottam, hogy próbálja vissza tartani a nevetést.

-Mert én már aludtam.-kész, itt már nevetett.-Abba hagynád?

-Minek hívtál fel, ha már aludtál?

-Mert megígértem..csak elfelejtettem mert...-nem tudtam, hogy mondjam el, hogy szimplán kiment a fejemből.

-Mert késő esti randevúd volt Bakerrel és beengedted a bugyidba.-fejezte be helyettem, ami szerinte történt.

-Nem hinném ha ez is történt volna, hogy azt el kéne mondanom. De ha már felhoztad. Nem. Egy ideig még nem engedem be oda.-sértődtem meg.

Megint nevetett.

-Most akkor a szexuális életem lesz a téma és nevetgélni fogunk? Csak mert negyed négy van.-kezdett felhúzni.

-Jó, elnézést. Akkor beszéljük meg.

-Nem haragszom. Csak máskor légy kedvesebb velem.

-Rendben, bocsánat.

És egész éjjel telefonáltunk. Hihetetlen milyen marhaságokat tud össze hordani hajnalban. Csak röhögtünk, aztán lelkiztünk. Elmondtam neki, hogy Austin szeret. Itt kicsit kínos csend keletkezett. Aztan ellőtt mégegy poént és újra röhögni kezdtünk. Nem mondta el hová utazott, de a hangja megtört volt, hiába viccelődött. Csak pár napja találkoztunk utoljára, de már hiányzott. Fura érzés volt. Nem tudom mikor tehettük le a telefont. De arra ébredtem, hogy valaki kelteget. Anya volt az.

-Beteg vagy?-hunyorogva láttam, hogy meg van ijedve.

-Miért lennék beteg?-dörzsöltem a szemem.

-Mert délután fél három van, és még aludtál.

-Te jó ég! Austin!-pattantam fel.

-Itt vagyok mögötted.-miafa....

Aztán jött a vallatás. Nem csak anya de Austin sem értette mi történt velem. Anyának még elmondtam volna....de Austinnak? Egyáltalán minek engedték be a szobámba mikor még a reggeli, épp most keltem kinézetemmel voltam. Nem tudtam mit mondjak. Azt mondtam fogalmam nincs mi történhetett. Természetesen füllentettem. Anya egyből elkezdett kombinálni, hogy tegnap biztosan megfáztam, Austin magát okolta.

Szóval így történt, hogy egy ártatlan hajnali telefonálgatás miatt elaludtam, és most mindenki azt hiszi beteg vagyok. És így történt, hogy Austin az egész őszi szünetet nálunk töltötte. Fekvő betegnek nyílvánítottak, és Austin ápolni akart. Persze nem volt semmi bajom és persze többet Sammel nem tudtam beszélni a héten. Csak egy üzenetet küldtem, hogy mi történt. Kinevetett és írta, hogy jobbulást.

Vasárnap késő délután volt, és Austin még mindig nálunk volt. Már megállapították anyával, hogy "meggyógyultam". De ma már csak az én kérésemre volt itt. Jól éreztem magam vele. Egész hetünk 4 dologból állt: kaja, film, alvás, és tervezgettük a jövőmet a továbbtanulással kapcsolatban. Volt olyan este, hogy a nappaliban filmeztünk öten, mikor a család is becsatlakozott. Austin egyébként rendszerint anélkül jön át hozzánk, hogy szólna előtte. És a szüleim rendszerint szó nélül beengedik.

-Írt anya.-vette elő a telefonját.

A konyhában ültünk és ettünk.

-Baj van?-tettem le a szendvicsem.

-Nem, csak azt írta szeretnének hétvégén egy családi grill partyt rendezni. És megkért, hogy szóljak, hogy megvan hívva az egész családotok.-magyrázta.

-Ó, ez milyen kedves.-jelent meg anya.-Írok is neki a facebookon, hogy megbeszéljük a részleteket és, hogy mindenképpen ott leszünk.

-Miért nem mész át?-de már láttam, hogy pötyög a telefonján.

Austinnal egymásra néztünk. Nem kellett semmit mondanunk. Ugyan arra gondoltunk. Minek messengeren beszélgetnek, ha 5 méterre vannak egymástól. Sosem tudjuk meg. Állandóan ezt csinálják.