[BREAK OUT.--LALISA MANOBAN]

Prológus

Egész életemben a tánc volt a legfontosabb. A mozgásnak éltem már egészen kicsi korom óta. Nem is volt kérdés, hogy felnõtt koromban ezzel szeretnék majd foglalkozni. Mivel nem igazán szeretem a rivaldafényt, így nem a táncos karriert választottam, bár sokan mondták, hogy azt kéne; ehelyett koreográfusnak tanultam tovább. A képzés 2 évig tartott, a végén pedig jelesre vizsgáztam mindenbõl. Immáron 3 éve vagyok dolgozó ember. Az elmúlt években nem volt állandó munkahelyem. Kisebb városokba jártam át, hogy az ottani kisiskolásoknak karácsonyi vagy éppen ballagási táncot tanítsak be. Nem igazán szerettem ezt a fajta munkát, úgy éreztem elpazarlom a tudásomat.

Egyik nap a munkából jöttem haza és édesanyám ujjongva fogadott. Mivel nagyon fáradt voltam így nem is igazán fogtam fel a szavait, csupán egy-két szót hallottam ki a mondanivalójából. Mivel valami új munkalehetõséget emlegetett, így csak bólogattam. Gondoltam ismét egy újabb iskolába kell majd mennem valami kis táncot betanítani. Hát óriásit tévedtem... Másnap anyukám kérdezte, hogy mikor készítjük el a videót. Mivel az elõtte lévõ nap egyáltalán nem figyeltem rá, így fogalmam sem volt, hogy mirõl beszél. Miután elismételte a mondandóját, teljesen ledöbbentem. Drága anyukám a, félig meddig, beleegyezésem nélkül elküldte az önéletrajzomat az SM Entertainmentnek, akik éppen új koreográfust kerestek és mivel tetszett nekik az önéletrajzom így kértek egy videót, amiben egy saját magam által összeállított koreográfiát táncolok.

Egy fél órás veszekedés után, anyukám meggyõzött, hogy ez egy jó ötlet így, keserû szájízzel ugyan, de megcsináltam a videót és el is küldtük. Nem fûztem hozzá nagy reményeket. Szeretek táncolni, de nem vagyok olyan tehetséges, hogy egy ilyen neves cégnél dolgozzak-gondoltam. Illetve az is hátráltató tényezõ volt, hogy Thaiföldön éltem, míg az ügynökség Dél-Koreában található.

Legnagyobb meglepetésemre 2 hét múlva kaptam egy emailt, miszerint felvettek. Nem tudtam biztosra, hogy jó ötlet-e. 23 évem során még soha nem jártam külföldön és most egybõl akár több évre is el kell hagynom a hazám, illetve a nyelvvel is volt némi gondom. Ám anyukám és a családom többi tagja is meggyõzött, hogy ez egy elszalaszthatatlan lehetõség.

Így kerültem Szöulba egy olyan munkahelyre ahová igazándiból nem is akartam még csak jelentkezni sem. Holnap kezdem az elsõ napomat, a fõnököm pedig csak annyit mondott: Fontos feladatod lesz. Nos, kíváncsi leszek.

Sziasztok! Itt a legújabb könyvem, amin nagyon sokat gondolkoztam, hogy belevágjak-e. Végül úgy döntöttem megpróbálom, hátha elnyeri a tetszéseteket. A könyvet hosszúra tervezem, szóval aki a rövid, gyors történéseket magába foglaló, pár fejezetes könyveket szereti az valószínûleg rossz helyen jár. Az is elõfordulhat, hogy több könyvbe fog kerülni ez az egy történet, ez késõbb majd kialakul. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, hamarosan hozom a következõ részt. Addig is puszi :D