not shy, not me | kth

10

Lotti

- Szóval, ha megengeded, bemutatnám neked a fiúkat. – tapsikolt izgatottan Songil, aki bár elmúlt harminc, úgy vettem le, imád kislányként viselkedni. – Taehyunggal ezek szerint már találkoztál.

- Bár mondhatnám, hogy nem. – sóhajtottam unottan és bár azt hittem, erre a többi hat tagtól csúnya pillantásokat fogok kapni, legnagyobb meglepetésemre mindannyian nevetni kezdtek. Az említett srác is elmosolyodott óvatosan, és ő sem tűnt megbántottnak. – És, ha jól emlékszem Jiminnel és Jungkookal is összefutottam, amikor...

- Igen, a raktárban. – szakított félbe a szőke hajú, aki emlékeim szerint a Jimin név tulajdonosan. – A fotózáson.

Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, mert látszott rajta, hogy zavarban van, amit nem igazán értettem. A magasabb, barna hajú sráccal jöttek kettesben, ez miért lenne, akkora titok? Érdekes.

- Ó, értem. – bólintott Songil is komoran, és érezhetően kicsit megfagyott a levegő a szobában. – Majd, később erről még beszélünk, jó? – fordult ezúttal felém, én pedig aprót biccentettem, hiszen nem igazán volt más választásom.

A főnököm éppen folytatni szerette volna a többi fiú bemutatását, amikor kivágódott az öltözőterem ajtaja és legjobb barátnőm esett be rajta, pontosan olyan ábrázattal, mint, akinek a legkevésbé sincs fogalma, arról, hogy mégis mi a fene folyik körülötte.

- Elkéstem? Ugye még nem? – tette bal kezét mellkasára, ezzel megpróbálva rendszerezni a légzését.

- Honnan késtél volna? Ma csak ruhapróba van, sminkelni ma nem is kell. – szólalt meg egy viszonylag magasabb, mosolygós arcú srác, akinek csokoládé barna hajába sötét szőke melír csíkok voltak húzva. Sohyun a kijelentésre kissé szégyenlősen elmosolyodott, majd mellém lépett és átkarolta a vállamat.

- Itt akartam lenni, amikor megismerkedtek, ezzel a csodával. – bökte bele ujját az oldalamba, felteszem, azzal a szándékkal, hogy ettől összegörnyedek, de pechére még csak meg sem rezzentem. Csupán kiengedtem a könyökömet és úgy betaláltam nála, hogy ő viszont már összehúzta magát.

A hét srácból egyszerre szakadt ki a nevetés a ki jelenet miatt, amitől vidáman elmosolyodtam és már nem is éreztem, hogy rossz helyem lesz közöttük.

- Szóval, Lotti-ssi. – szólított meg egy szintén magas, fekete hajú fiú, akit arcról egyből felismertem. Neki volt régen valami Monster a nevében, azt hiszem... - Egyáltalán nem ismersz meg minket? Vagy a neveinkkel sem vagy tisztában?

- Ó, dehogynem. Tudom, hogy az egyikőtök biztosan J-hope! – jelentettem ki izgatottan, amitől Sohyun felkuncogott mellettem.

- Valóban? – csillant fel a mosolygós arcú srác szeme erre és meg is állt előttem. – Én volnék, J-hope, személyesen. – nyúlt a kezem felé, amit készségesen kinyújtottam felé, így ő színpadiasan meghajolt és csókot hintett rá. – Örvendek a találkozásnak, hölgyem.

- Hasonlóan. – bólogattam vidáman. J-hope kieresztette felém egy széles vigyort, azonban a következő pillanatban Taehyung megragadta a felsőjét és olyan határozottan húzta a fiút hátrébb, hogy majdnem hátra esett.

- Hyung! – sziszegte, mire a másik rákacsintott és felemelte a kezét.

- Kim Namjoon – vette vissza magához a szót az előző srác, mire felé kaptam csodálkozó tekintetemet. Mi volt ez a jelenet már megint? Egyik percben azt érzem nyugis helyre kerültem, utána pedig hirtelen, mintha egy diliházban lennék. – Én vagyok a csapat leadere. Ők pedig Seokjin és Yoongi. – mutatott előbb egy magas, sötét szőke srácra, aki kinyújtotta felém az egyik ujját és szájával puszit dobott felém. Az alacsonyabb srácot felismertem, ő volt Suga – vagyis ezek szerint Yoongi – Sohyun biasa, vagy kije.