54

333 15 0
                                    

54.rész

Roman Abramovicsban nem kellett csalódnom. Az a hiéna pénzért bármire képes. Olyan megdöbbentően és ügyesen szedte elő a Kasperskyt megszorongató tényeket, adatokat, apró simlisségeket, mint ahogyan egy bűvész húzza elő a kalapból az újabbnál újabb trükköket. Bár a munka nagyrészét én végeztem, a csattanó, azaz a bomba, ami a képükbe robbant az Roman volt.

A milliárdos pontosan tudta, mi annyit engedünk az ő szerződéséből, amennyivel többet ki tud sajtolni nekünk a Kasperskytől, így a tervezett 5 millió szponzori és 25 millió euró a partneri juttatás szépen kúszott felfelé. És persze a szerződés hossza is. Este hét is elmúlt már, de még mindig a számokon ment a vita. Szórakozottan forgattam a tollat az ujjaim között.

- Neked mi a véleményed erről? – kérdezte meg Roman a képernyőn keresztül.

- Ugyanaz, mint az eddigiekről, a válaszom nem! Őszintén szólva kezd unalmas lenni ez a pingpong. – sóhajtottam fel – Úgyhogy elmondom mi a végső ajánlatunk, ha elfogadják rendben, ha nem akkor dasvidaniya mindenkinek. – folytattam lazán.

- Nem gondolhatod komolyan ezt az utimátumot! Akkor miért tárgyaltunk egész nap? – háborodott Kořen.

- De kurvára komolyan gondolom. -pillantottam fel nemtörődöm módon - Ez a Red Bull! Nem egy vidéki ukrán vagy orosz piac! Mi egy jelentős brand vagyunk, jelentősügyfelekkel, és nagyon nagy népszerűséggel a világ minden pontján! Ehhez képest bagón vitatkozunk órák óta! -tártam szét a karom – Most is a küszöbünket rágja legalább egy tucat cég, hogy pénzt adhasson, és feltegyük a nevét az autóra! Komoly cégek, komoly ajánlatokkal! Azt hittem többet várhatok magától Miroslav, de ez lószar! Ilyen gyorsan – csettintettem – találok más céget, ami még lelkes is, és körbeugrál amiért beengedtem az F1-be! Ha nem tetszik a stílusom, meg a feltételek, akkor mehet vissza a Ferrarihoz! Vagy kilincseljen a Mercedesnél hátha meghatja őket és mégiscsak tárgyalóasztalhoz ülnek magával, bár, ha jól tudom nekik nagyon is bűzlik a kétes hírnevük és pénzük. – pillantottam rá szórakozottan.

- Mi az ajánlat?

- Hat évre évi 12 millió szponzori és 35 millió euró a partneri juttatás, és az első két évre járó összeget előre kérjük idén decemberig! – általános moraj futott végig a teremben és ahogy a Skypon keresztül hallani lehetett a Kasperskynél is - Kell a pénz a 2022 szabályváltozások miatti újfejlesztésekre, és lehetőleg azelőtt, hogy bevezetik a költségsapkát. A választ most kérem, igen vagy nem? Adok tíz percet, hogy megbeszéljék. – és bontottam a vonalat.

- Azt hiszed belemennek?

- Nem tudom Roman, de pár millión vitázunk órák óta, vagy legyen komoly ez az egész vagy húzzanak át másik csapathoz! Ha azt hiszik, hogy bagóért ágybabújunk velük és nagy rizikóval, amit mocskos pénzük jelent, akkor hülyék!

- És ha nem lesz üzlet?

- Akkor is megoldom, hogy Didi és te is jól járjatok a jövő évi szerződéshosszabbításkor.

- Te évi harminc millát akartál tőlük, ha meglesz a negyvenhét, akkor hat év alatt az százkét millió plusz.

- Ami lejön a te új szerződésedből. -bólintottam – De szerintem te már nyolcvan-kilencven millióval is boldog ember lennél.

- Ugye nem akarsz levonni a pénzemből?

- Nem vagyok hülye, tudom kivel beszélek. És szeretnék nyugodtan aludni éjszaka. – pillantottam rá jelentőségteljesen - Pár milliót le fognak csípni, figyeld meg. De ne aggódj, szem előtt tartom a te érdekeidet is! – mire rám mutatott a képernyőn keresztül. - Várj, jön a hívás. – fogadtam – Nos?

The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)Where stories live. Discover now