The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

57

57.rész

Bár korábban már kisírtam magam, de amikor beültem az autómba a parkolóban, csak akkor engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy teljesen kiboruljak. A telefonomból kikerestem Mass számát, és rányomtam a hívásindításra, el akartam indulni, akkor jöttem rá, hogy ittam.

Az olasz felvette.

- A ringen vagyok, és ittam haza tudnál vinni?

- A város másik végén vagyok Michele-el egy étteremben, legalább egy órát kellene rám várnod.

- Akkor megkérek valakit.

- Mi történt?

- Rossz pasi, rossz nap, és egy kurva rossz döntés egy némettel. Pontosabban csak majdnem kurva rossz döntés a némettel.

- Mit csinált az osztrák?

- Amit szokott, ha nőhiánya van ki tudja mi baja van.

- Seggfej... Menj haza, és beugrunk hozzád.

- Várj, visszahívlak. Jön a csapatom. – ekkor láttam meg Christiant és Neweyt bejönni a parkolóba.

Kiszálltam a kocsiból.

- Christian! – integettem neki és odakocogtam hozzájuk.

- Szia, te még itt?

- Én is kérdezhetném azt hittem már elmentél. Hello. – köszöntem a tervezőnek.

- Jah igen még őt sem ismered, Adrian csak ma tudott utánunk jönni a gyárból. Adrian ő Ena az új vezetőmenedzserünk. -mutatott be minket egymásnak és kezet fogtunk - Még benéztem a boxba, hogy a kocsival minden rendben van e.

- Értem. Esetleg elvinnétek haza? Ittam és nem akarok vezetni. Már ha elférek a kocsiban, és nem nagy gond. Nem akarok taxizni.

- Persze. Beférsz. Hozd a cuccod.

- Kösz.

- Minden rendben? A buliról is úgy eltűntél...

- Semmi sincs rendben. Legszívesebben haza sem mennék, csak el bárhová máshová! Emberek közé! Hagyjuk!

- Akkor ne menj! Vacsorázz velünk éppen pizzázni készültünk, és maradj a hotelben a csapattal. A mai nap után rád fér a pihenés.

- Most? Egy nappal a verseny előtt? Hol élsz te, nincs hely!

- Az egyik VIP vendégünk tegnap lemondta, van hely.

- Nincs nálam váltó ruha, meg semmi.

- Milyen gyorsan pakolsz be 1 napra?

- Negyed óra, húsz perc.

- Akkor odaszólok a hotelbe, és megállunk nálad, hogy összeszed az alapfelszerelést. – nevetett.

- Most lettél a második kedvenc csapatfőnököm Günther után.

- Ez sértés vagy bók? – nevetett.

- Bók volt. Hozom a táskám. – és már ott is hagytam őket.

Chris jól vezetett, tempósan mégis biztonságosan. Hátra ültettek, de én nem bántam. Érdekes szakmai beszélgetés zajlott, örültem, amiért csak figyelnem kell és nem bekapcsolódni. Az agyam nem bírt volna el több munkát. Az egyik piroslámpánál Chris hátra fordult.

- Jól vagy?

- Miért ne lennék?

- Csöndben vagy.