The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

58

58.rész

A lakásom után következett a pizza, a kajálásnak szinte a végére értünk oda, de kis olasz vendéglő konyhája szó nélkül kiszolgált minket is. Jól éreztem magam és nagyokat nevettünk. Egy óra is elmúlt, mire beértünk a szállodába. Christian asszisztense mindent előre elintézett, semmi dolgom nem volt. Egy londiner felkísért a szobámig, beengedett a cuccaimat az ágyra tette, és udvariasan távozott.

Egy két szobás, hatalmas lakosztályt kaptam, erkéllyel. De én már kómás állapotban voltam, a fürdőben lerángattam magamról a csapatruházatot és otthagyva mindent a földön, beálltam a zuhany alá. Később bebújtam egy fürdőköpenybe, töltőre tettem a mobilt, beállítottam az ébresztőt, és elterültem az ágyon.

Hétkor alig tudtam felkelni, húsz perc zuhany kellett, hogy embernek érezzem magam. Enerváltan szárítottam hajat, és sminkeltem. Éppen a cuccom pakoltam össze, mikor kopogtak.

- Megyek! – kiabáltam és lassan ajtót nyitottam.

- Szia. – köszönt az angol üdén, aztán végigmért - Még nem vagy kész? -célzott rá, hogy még fürdőköpenyben vagyok, legyintettem, és visszamentem a hálóba.

- Azt mondtad nyolc. Még van tíz percem! – kiabáltam a fürdőből, és magamra zártam az ajtót.

Átöltöztem, még ellenőriztem a sminkem a tükörben. Jól néztem ki, sikerült eltűntetnem minden olyan jelet, ami arra utalt, hogy bármikor állva eltudnék aludni.

- Mehetünk. – mentem át a hálóba és felkaptam a táskám a földről.

- Minden megvan?

- Ahha.

- Csinos vagy.

- És rohadt álmos, és éhes. Itt eszünk?

- A pályán.

- Jó.

- Ena. -mire kérdőn néztem rá – Ha pihenni akarsz nem kell kijönnöd.

- Megyek. Legalább kikapcsolódok az időmérő meg a futam alatt. Az osztrákot meg elkerülöm, vagy legalább megpróbálom.

- Csak kímélni akartalak. Te tudod. Edzés és verseny van egy nap, mindenki úgy fog futkosni, mint a mérgezett egér. – mutatott maga elé, hogy menjek és követett.

- Nem leszek útban.

- Arra céloztam, hogy nem lesz rád ideje. Nyugi.

- Nyugodt vagyok. Előbb szabdalom darabokra, minthogy bőgjek.

- Ebben biztos vagyok. -nevetett fel, miközben már a liftre vártunk.

- Tegnap hallottam, hogy Didi át akart menni hozzá.

- Már beszéltem vele. – kinyílt a lift, és előre engedett, közben érdeklődve néztem rá.

- Didivel?

- Igen.

- Értem.

- Vele megyünk útközben elmeséli.

- Inkább ne. – sóhajtottam fel – Azt hiszem mégsem akarom tudni.

- Nem értelek akkor miért kérdezted?

- Mert egy mazochista hülye vagyok.

- Jah az más. – vigyorodott el.

- Didinek majd megmondom, hogy ezt teszed, amit kért tőled. -kérdőn pillantott rám – Megvédtél, most éppen sajátmagamtól.