Celeste

16

Elmondhatatlanul rosszul aludtam. Már fél ötkor ébren voltam. Úgy gondltam, ha már lett ennyi időm készülődni, legalább ne úgy nézzek ki mint a mosott szar. Kisminkeltem magam, és rendhagyó módon tettem fel műszempillát. A hajam besütöttem, hogy enyhén hullámos legyen. Felvettem egy passzos kék farmert, egy fehér trikót és egy szürke kardigánt. Mire végeztem, már hat óra volt.

Még mindig nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy írtam Samnek.

Én: Fent vagy már?

Egyből jött a válasz. Úgy látszik nem csak én keltem ma ilyen korán.

Sam Henry: El sem aludtam.

Én: Miért?

Sam Henry: Mennyi idő alatt készülsz el?

Én: Már kész vagyok.

Sam Henry: 10 p

Nem igazán tudtam értelmezni mit akar jelenteni ez a 10 perc üzenet. 10 perc múlva ír? Passz. De túl sokáig nem is kellett várnom a válaszra, a kora reggeli csöndben meghallottam a kocsi hangot. Kinéztem az ablakon és ott állt a házunk előtt Sam autója. Felkaptam egy fehér cípőt, a táskámat és leosontam az emeletről, nem szívesen ébresztettem volna fel senkit. Ahogy bevágódtam Sam mellé, láttam, hogy a telefonját nyomkodja, aztán rám nézett és elvigyorodott.

-Nincs ilyen opció, hogy minden reggelem ezzel a látvánnyal kezdejm a napot?-fogalmam nem volt, komolyan gondolja e, de hiába vesztem össze Austinnal, nem kezdek bele egy ilyen beszélgetésbe.

-Na és merre megyünk, így negyed hétkor?-bekötöttem magam.

-Mutatok egy helyet.-csak ennyit mondott, és ezzel el is indultunk.

A város központja felé vette az irányt, a plázától két utcára parkolt le. Ez az utca tele volt kajáldákkal, kávézókkal.

-Hát nem tudom mit akarsz mutatni, de ezek közül, már mindben voltam.-néztem Samre.

-Csak hiszed.-rázta meg a fejét.

Bementünk az egyik legnonamebb szendvicsezőbe. Végülis egy szendvics jól esne, de már rengetegszer ettem itt.

-Na gyere.-fogta meg a kezem és a mosdók felé vezetett.

-Idióta, nem megyek be veled a wcre.-álltam meg a férfi wc előtt.

-Nem wcre megyünk. Csak bízz bennem, oké?-sóhajtott. Én meg nem tudtam mi van. Minek rángat be magával.-Gyere.-nyitotta ki az egyik fülkét.

-Sam!!! Ez egy kicseszett wc!-elég mérges lettem.

Ő meg elkezdett kopogtatni a falon, miután becsukta mögöttünk a fülke ajtaját. Na, és ekkor ha már nem furcsálltam volna ezt az egész helyzetet, a fal, mint egy oldalra húzós szekrény ajtó, elhúzódott. Sam maga után rántott rajta. Lesétáltunk egy lépcsőn és egy újabb ajtón bejutva úgy éreztem magam, mint valami kibaszott kitalált filmben. Aztán körbe néztem és ledöbbentem.

-Ez egy.....

-Igen, egy titkos, rejtett klub. -fejezte be helyettem.

Az egész hely tele volt ledekkel. Mindenhol fekete bőr kanapék, fotelek, dohányzó asztalok, középen a falnál egy bárpult. A falakon poszterek voltak sport autókról, motorokról, pár graffiti. Ennél királyabb helyet még sose láttam. Kora reggelhez képest azért volt lent egy pár ember, főként férfiak, és szinte egyszerre fordultak felénk.

-Ki a különleges vendégünk?-jött ki a bárpult mögül egy középkorú széttetovált férfi.

-A legjobb barátom, Celeste.-mutatott be Sam.