Főcímlapon

12

Az élet imád keresztbe tenni nekem. Gondolom viccesnek találja, mikor pánikomban hülyeségeket csinálok, mint mondjuk zárás előtt fél órával ruhát keresni egy olyan butikban, ahol még sosem jártam és nem is terveztem, hogy bemegyek valaha.

A "Genie", vagyis magyarul a "Dzsinn" nevet viselő bolt, a földszinten helyezkedett el, valahol középtájt. Az ajtaja üvegből volt, a kilincs pedig egy-egy lámpást ábrázolt. A bolt falai halványkékek voltak, kivéve a kasszánál, ahol szinte királykék volt a fal, rajta egy hatalmas, a mesében lévő dzsinnhez kicsit sem hasonlító, dzsinnel, aki sejtelmes vigyorral az arcán csettintett éppen. Valójában az összhatás nem volt ízléstelen, de a darabok külön-külön vontak maguk után némi viszolygást. Legalábbis bennem.
Amúgy teljesen átlagos ruhabolt volt, benne a legextrémebb ruhákkal, amiket valaha láttam. Szegecsek és csillám keveredtek mindenfelé.

Képzelhetitek mennyire lefagytam, amint Dominikával és Kittivel az oldalamon beléptem.

Nos, ha esetleg valaki, nem értené, hogyan is kerültem ide, elmagyarázom:

1., Megkaptam az üzenetet Eriktől, amiben emlékeztetett a bulira.
2., Pánik.
3., Pánikolva szóltam a barátnőimnek.
4., Soma kijelentette, hogy: "Szeretlek, de nincs az az isten, hogy én megint ruhát vásárolni menjek veletek. A legutóbb melegnek néztek és tiszta csillám voltam, mire kiértünk a plázából!"
5., Pánik.
6., Dominika kijelentette, hogy ő tud egy tökéletes boltot, ahonnan olcsón szerezhetünk ruhát.
7., Kicsivel kevesebb pánik.
8., Elrángatott engem és Kittit a Genie-be, míg Soma a kaja rendelésünket adja le és viszi ki a kocsiba.
9., Genie.

Na ja. Szóval így kerültünk ide. 

Dominika vigyorogva intett az egyik eladó felé, aki hirtelen feldobódva ugrált oda mellénk. Kitti meg én annyira a ruhák hatása alatt voltunk, mármint a ruhák okozta sokk alatt, hogy csak egy nyögésre futotta felé,  míg a másik kettő halálra ölelgette egymást. Aztán az ismeretlen, ám velünk egykorú eladó elengedte újdonsült barátnőnket és végigmért minket.

- Kik ezek a guppik? -kérdezte kíváncsian és meglepően ártatlanul, pedig a kérdés alapján az ember azt hinné, hogy bántó, vagy lenéző lesz a hangja.

- Ő itt mellettem, a sapkamániás, Hanna, mellette pedig a macska benyomású barátnője, Kitti. -mutatott be minket, a maga érdekesen kedveskedő módján.- A barátaim.

- Mióta? -nevetett a lány.- Úgy tudtam te vagy az egyetem rettegett főszerkesztője, akiről azt suttogják, hogy átsétál mindenkin.

- Ők a kivételek. Hanna még akkor sem ijedt meg tőlem, mikor ma közvetlenül fenyegettem meg, hogy kinyírom, szóval.....

- Már bocsi, de ő ki is? -ébredtem fel a sokkból.

- Ja, igen. -mosolygott rám az eladólány.- A nevem Juhász Remény, de hívjatok csak Memének. Aki a nővérem barátja, az én barátom is.

- A nővéred? -pislogott Kitti, aki végre rátalált a hangjára.

- Igen, a húgom. -bólintott Dominika, majd összecsapta a tenyerét.- De most keresnünk kell valami ruhát, amivel Hanna nem égeti le magát, vagy vonja magára a figyelmet a barmok buliján.

Sem felháborodni, sem ellenkezni nem tudtam, mert Meme meghallva a buli szót, azonnal megragadta a kezem és a bolt hátulja felé húzott. Elhaladtunk a csillámos és a tollas ruhák között, szerencsémre egy pillantást sem vetve rájuk. 
Meme pedig csak száguldott tovább és beállított a bőr és a csipkés dolgok közé, aztán elugrált, valami olyasmit motyogva, hogy ő most elmegy és hoz olyan dolgokat, amik jól állnának, de sosem választanám őket.