The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

62

62.rész

Szikrusnak köszi a zenei tippet! (Thirty Seconds To Mars - Stay (Rihanna) in the Live Lounge)

Megnéztem a listát, ott volt minden. A pár nappal korábbi megcsalás, a cirkusz Susieval, az én monológom az emeleten, az, hogy Julia rámászik, de elküldi a fenébe, és felöltözik. Szúrópróba szerűen ellenőriztem még pár felvételt hang nélkül, vagy csak minimális belehallgatással, olyan versenyhétvégékről, amelyekről hírtelen beugrott, hogy mit viselt, vagy mi történt. Stimmeltek. Megnéztem pár 2018-ast videót némítva, ahol Nikivel beszélgettek az irodájában, vagy valamelyik helyiségben. Mire befejeztem, nagyon mérges lettem, és nem tudtam kontrollálni magam.

- Mi a faszra vártál??? Miért nem mondtad, hogy van bizonyítékod?? -támadtam neki szinte kiabálva.

- Ezek a felvételek titkosak, csak ketten tudunk róla Olaval! -emelte fel a hangját - Nem figyeltethetném meg az dolgozóinkat! Soha nem tudhattad volna meg, pláne nem nézhettél volna bele egyikbe se!! Az összes illegális, és azon felül nagy részük ipari titok is!! Ne legyél álszent mein Schatz!! Ha meg is mutatom, mire mentem volna vele?! Lesöpörted volna az asztalról mondván hamisítvány az egész! Nem lehetett veled értelmesen beszélni, meg sem hallgattál!! Egyébként elárulod, mégis mikor hozhattam volna szoba?? - kiabálta – Este nem voltam olyan állapotban, hogy átmenjek hozzád! Vagy ma kellett volna, amikor lobbiban mindenki előtt lesavaztál?? Esetleg, amikor Sebbel a bulin keféltek?? – ordította én pedig hátrébb húzódtam tőle, aztán a hajába túrt, egy pillanatra lehunyta a szemét, és vett pár mély levegőt – Ne haragudj, ne akartam ordítani. – mondta már nyugodtabb hangon.

- Igazad van. De...

- Nincs de! Rosszul indítottam, már elismertem! Elgyengültem, és egy címeres baromként viselkedtem, de nagyon megbántam! Rájöttem veled mit veszíthetek, és hogy ez volt az utolsó húzásom! Mondtam, tisztában vagyok vele, még egy esélyt nem fogsz adni, ha mindketten belehalunk akkor se! Két nap alatt többször kimutattam és elmondtam mit érzek! Beadtam a válópert, kirúgtam Juliát, még át is küldtem hozzád, hogy megalázzam! Mindent megtettem, ilyen rövid idő alatt, amit csak tudtam, hogy bizonyítsak! Úgy érzem igazán igyekeztem! Mi a faszt kellett volna még tennem??- tárta szét a karját, meg akartam simogatni az arcát, de idegesen elkapta a fejét – Azt mondtad Seb nem veszélyes, nem csinálsz vele hülyeséget! Elhittem, bíztam benned! Benne is bíztam! Boldog voltam, amikor azt mondtad hiányoztam. Tudod te, mit éreztem mikor megláttalak vele?? Azt hittem kiszakad a szívem! Kibaszottul fájt! Fizikailag fájt! – fakadt ki újra – Soha éltemben, nem éreztem még ilyen dühöt, mint ami utána jött!! Megakartam ölni!! - kiabálta - Nem tudom, hogy voltam képes annyira uralkodni magamon, hogy a falat verjem szét és ne őt törjem darabokra! - visszavett a hangerőből – Ma biztos nem fogok kijönni boxból, mert ha meglátom fogalmam sincs, mit fogok vele tenni! Egész éjjel szarul voltam miattad és a kezem miatt! Teljesen kiborultam! Azt hittem megőrülök! Didivel órákig agyaltunk mit kéne tenni, de semmire se jutottunk! Reméltük, ha békén hagylak, akkor talán később meghallgatsz. Az előbb a hotelben, én őszintén azt hittem mindennek véget vetettél, és már nincs remény. Nem láttad, mert nem érdekelt, hogy Didinek le kellet ültetnie egy percre, hogy össze tudjam szedni magam a sokkból. Akkor fogtam fel, mekkora hülyeség volt, előre nem beavatni téged. De én barom azt hittem, már tudod, többé nem tenném meg veled! Most meg, itt vagy! - tárta szét a karját – Szándékosan provokálsz, mert tudod, mennyire képtelen vagyok ellenállni neked. Az arcomba vágod, hogy én csak arra kellek, jól felhúzzalak mielőtt egy másik pasival dugsz! Szerinted nekem milyen érzés, hogy totál felhúzva itt akarsz hagyni, miközben tudom mással akarsz kefélni? Érdekel, hogy ez nekem mennyire borzalmasan fáj? Hogy milyen mocskosul szar érzés? Úgy érzem erőszakoskodnom kell veled ahhoz, hogy én kapjalak meg és ne az fasz Vettel! Undorítónak érzem magam ezért! Vagy érdekel, engem mennyire bánt, amit Sebbel tettetek tegnap? Számít neked bármennyire is, hogy akármit is műveltetek, én mennyire nagyon kívánlak még mindig, és ez milyen pocsék érzés? Őrült módon akarok valakit, aki kihasznál, hogy mással dughasson! Belegondoltál az elmúlt nagyjából egy napban az én helyzetembe? Az én érzéseimbe? Legalább egy percre is? Vagy abba, hogy ha tényleg lefeküdtem Juliával annak mi volt az oka, vagy a miértje? A történtek ellenére egész éjszaka vártam tőled egy hívást vagy üzenetet, bármit, ami azt mutatja érdekel mi is volt pontosan Susieval. Komolyan azt hittem, törődsz velem és megbeszéljük miért törtem össze egy asztalt. Tudtad, hogy valami nagyon extrém sztori, de este már nem érdekelt. Megértem mennyire sokkoltak téged a rólam és Juliáról készült képek. Elhiszem, hogy mennyire fájt, mikor azt hitted másodszor is elárultalak. Őszintén elhiszem. De ez normális és felnőtt viselkedés, hogy elkapod az első pasit, és rámászol? Szükségem lett volna rád, a bíztatásodra, és egy kevéske támogatásra, egy igazán kevésre, hogy segíts feldolgozni a baba elvesztésének hírét. A gyászt, a fájdalmat. Péntek óta meg sem kérdezted örülök e gyereknek? Örültem, akartam, ő az enyém is volt. -elcsuklott a hangja - Neked semmi közöd sem lett volna hozzá, és nem terheltelek volna vele, de azt hittem kicsit érdekel, mert én számítok neked. Szeretek apa lenni, és szeretem a gyerekeimet. Egyet már elvesztettem a saját hibámból, amikor nem érdekelt Susie. De ezt most olyan, mintha én magam ölném meg - mutatott ki az ablakon, és a könnyek végigfolytak az arcán -, mert az anyja így bűntet engem... - sírt – Szerinted milyen érzés amikor én ölöm meg a saját gyerekem? – zokogott, az arca elé tette a kezét, és próbálta letörölni a könnyeit.