Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h e t v e n

Az ablakból kiugrottunk mind, majd elindultunk a pálya felé. A lányok idő közben kapcsoltak zenét is, úgyhogy eléggé zajosak voltunk. Angi mellé lépve átkaroltam a derekát.

-Mennyit szívtál? -kérdeztem.
-Tessék? -nézett rám.
-Vörösek a szemeid. -néztem a szemeibe. -Úgyhogy ezt inkább elszívom én. -vettem ki a kezéből a meggyújtott darabot.
-A-a! Te nem szívhatod el, énekes vagy, úgyhogy majd én szívok helyetted is. -vette ki a kezemből, és a szájába helyezve beleszívott.
-De inni is fogok. -húztam össze a szemöldököm.
-Marcus, figyelj! -fordult felém. -Nem az anyád vagyok, viszont a tüdőd kell a koncertekre, az éneklésre meg mindenre, de a májad nem. Cigit nem adok, de élj már kicsit, és igyál. -mosolygott rám. Hát igen, azért mi sose dobtuk el magunkat Tinussal, de ilyen közel a felnőtt korhoz belefér egy kis szórakozás.
-Ugye tudod, hogy a tüdőd neked is kell? -kérdeztem.
-Szívtam, nem ittam, Marcus. -nézett rám, jelezve, hogy teljesen józan. Vagyis félig. -Tudom, de ritkán szívok. Csak mikor szükségem van rá, és ennyi szarság után úgy érzem, hogy kell. -nézett újra a szemembe, majd adott egy puszit.
A pályára visszaérve találtunk piásüvegeket még, és néhány zacskó chipset, és mogyorót.

-Már most megittatok mindent? -kérdezi Andrew.
-Dehoooogy, ebben még van, tessék, a tied. -nyújtja felé Rose az egyik sörösdobozt.
-Fasza. -bólint Noah.
-Adjatok egy epres hellt, légyszi szomjas vagyok! -kiált fel Angi.
-Be fogsz pörögni. -nyújtok neki egyet.
-Nem azért vagyunk itt? -nyitja ki a dobozt és kortyol belőle egyet.
-Mennyi szálad maradt? -nézek a cigisdobozra.
-Passz talán 9.
-Ugye hagysz nekem is? -ordított neki oda Anett.
-Mennyi kell? -ordított vissza neki Angi.
-Hallod Ash, adj már egy dobozzal. -nézek a kezében lévő sörre.
-Na végre! Kicsit keserű lesz, de majd megszokod. -dobja felém a kiválasztott üveget.
-Köszi. -bontom fel, mire Angi rám néz.
-Kérsz te is? -nyújtom felé, mire elkezd röhögni.
-Nem kösz, én nézek valami mást. Utána jövök. -int, majd elindul a kupac pia felé, majd odaadja Anettnek a helljét.  Na erről ennyit.
A naplementében valami zenét üvöltetve pihentük ki az eddig történteket. Martinussal mi is ittunk, de csak 4-et vagy 5-öt mert nem annyira akartuk eldobni magunkat, meg persze egymás részegsége duplán üt, úgyhogy mi kellően kiittuk magunkat, de a többiek vedeltek még. Angi a fűben törökülésben meggyújt még egy cigit.
-Adsz egyet? -kérdezem kissé kiesve a normálist játszó szerepből.
-Marcuuus. -tol arrébb.
-Úgy sem tudsz nekem ellenállni. -húzom fel a pólóm, és megpaskolom a hasam, mire végignéz rajtam.
-Marcus, itt fogsz krákogni, nem tudod letüdőzni. -legyint. -És amúgy is.. -kezd el magyarul beszélni.
-Mi van? -kérdezem összezavarodva, de megint magyarul válaszol. Mármint csak valami hablatolást hallok, de érteni nem értek semmit.
-Mi van? -szólal meg angolul.
-Na végre! Ne Mandarinul, vagy hogy, Magyarul dumálj hanem angolul!
-Ja, oké. -kortyol egyet valami sárga cuccból.
-Te mégis mit iszol? Valaki abba hugyozott bele? -kérdezem röhögve.
-Neem, ez szerintem narancs és vodka. Vagy vodka mandarin. Vagy.. -találgat, mikor Karoline felkiált.
-Kik jönnek ott? -mutat a főkapu irányába, ahol egy csapat ember éppen beugrál a kerítésen keresztül a szállásra.
-Maradjunk csöndben. -mondja Martinus, így csöndben figyelünk.
-Erre jönnek mondja Vic megérintve Ashtont.
-Nyugi, nem lesz baj.
-Nem lehet hogy izéék? -kérdezi Angi.
-Kik? -néz rá Anett.
-Hát a Graysonék. És ekkor mindenkinek leesett. Oda fordulva látjuk, hogy felénk tart a társaság. És a társaság többsége fiú.
-Angi mellettem ülve rám kapja a fejét és leolvassa az arcomról a szándékom.
-Ne, Marcus! -kapja el a kezem, de hiába. A többiek is felálltak és odaálltak mellém, Graysonék pedig közelednek. Én pedig készen állok, bármi történjen is.