You're my scandal (Larry Stylinson)

Nyolcadik

Harry

Annyira gyönyörű. Mindig az, de ma talán a szokásosnál is szebb. Szinte már fáj, hogy be kell csuknom a szemem, de senkinek sem tűnhet fel a változás. Nem mintha olyan sok lenne, és nem mintha lenne ehhez bárkinek is elég esze ebben az iskolában, de biztosra kell menni. Legalább több figyelmet szentelhetek a hangjának. Izgatottnak tűnik. Vajon miattam? Remélem miattam. Vagyis nem, azt remélem, hogy nem! Nem szabad, hogy miattam legyen izgatott.

- A dolgozatok átlagban nagyon jól sikerültek, a legtöbbetek igazán érzékenyen reagált a problémára és képesek voltatok azonosulni a szereplők gondolataival, úgyhogy a csapat nagyrészére büszke vagyok! – vág bele nagy lendülettel az órába - Természetesen volt néhány egyes és kettes is, őket arra kérem, a következő anyagból készüljenek fel – nyomja le a szokásos tanár szöveget, tudva, hogy akik ebből szarul teljesítettek, másból sem fognak jól. Egyszerűen nem érdekli őket a tárgy, amit őszintén nem értek, mert még ha magasról szarnék is az irodalomra, Louis már akkor is réges-rég megszerettette volna velem. Vagy van a másik fele, akit pedig ő érdekel túlságosan, és arra pályázik, hogy balhét generáljon. Ők szintén nem fognak jól teljesíteni, még akkor sem, ha alapból nem lennének teljesen idióták – Idén érettségi, srácok, szedjétek össze magatokat! – sóhajtja fáradtan, amin akaratlanul is elmosolyodom. Van valami vicces abban, amikor a köztünk lévő apró korkülönbség kiütközik, és egy karót nyelt irodalomtanár helyett úgy beszél hozzánk, mintha a haverjai lennénk – Ahogy ígértem, az általam két legjobbnak ítélt esszé két ötöst kap. Nehéz volt választani, szoros volt a verseny, ezért kérem, aki nincs benne az első kettőben, ne keseredjen el, minden kiváló megérdemelte a jegyet, amit kapott – hadarja, a sok okostojás pedig fészkelődni kezd a székében - A legtöbb információt összevető és pontosan elemző munka tehát Niallé volt, a legszebben megfogalmazott és legnagyobb érzelmi hátteret feltáró pedig Harryé – jelenti be, rohadtul igyekezve, hogy a hangja színtelen maradjon, de még így is érzem benne a remegést. Hát ezért volt izgatott! Mert kitalálta, hogy telerak ötösökkel! – Óra után megtekinthetitek őket, de kérlek ne vigyétek haza!

Bassza meg, Louis! Én itt erőlködöm, hogy senki ne vegye észre, hogy téged a csapnivalóan szar pedagógus munkatársaiddal ellentétben nem gyűlöllek tiszta szívből, erre te ideállsz és elkezdesz nekem két kézzel jó jegyeket szórni? Ennyire nem lehetsz hülye!

Az osztály egy emberként hördül fel, értetlenkedik és méltatlankodik, mert hát az nem lehet, hogy az ostoba és lusta Harry Styles-é legyen a legjobb esszé. Az sem, hogy egyáltalán beadott valamit. Ha pedig mégis, akkor az, hogy a tanárnak ne tűnjön fel, kitől lopta azt. Természetesen soha nem loptam beadandót senkitől, de ha néha mégis megpróbáltam a saját fogalmazásaimat beadni, a tanárok mindig találtak valakit, akit „megfenyegettem", esetleg „lefizettem", hogy megírja azt helyettem. És jött az egyes. Senki nem hitt bennem Louisig, eddig a szerencsétlenül jó emberig, aki épp most készül kurva nagy káoszt kirobbantani. Szerencsém, hogy még az óra kezdete előtt a padra feküdtem, így most senki nem látja az ideges szájrágásomat és a szemem folyamatos forgatását a hátam mögül érkező „mi a fasz"-okra.

Egy pillanatig úgy tűnik, sikerül neki. Egy másodpercre elhiszem, hogy képes nagyobb akadály nélkül elkezdeni az órát, de aztán jön Zayn. Zayn, aki persze ezt nem tudja kihagyni.

- A seggnyalók mindig ötöst kapnak – dörmögi felém félhangosan, hogy Louis is biztosan jól hallja – Úgy tűnik te is egy lettél közülük Styles, méghozzá szó szerint!

Nem méltatom válaszra, mert a fölösleges hisztijei nem boríthatnak ki. Mostantól nem. Nem ér ennyit az egész.

Louis persze nem így  gondolja, ő sértett és harcias és nem volt elég neki, hogy engem megtört, hogy bebizonyította akármit is akart, nem, neki minden kell. És egyszer rohadtul ki fogja nyíratni magát ezzel.