The Strings Of Our Hearts /Yoonmin/ /befejezett/

-14. fejezet

-Sziasztok! – léptünk be Yoongival kézen fogva a zenekar termébe. Addigra már voltunk náluk is, ahol ő is átöltözött fehérbe, illetve kicsit ki is sminkeltem mindkettőnket (persze csak alapozóval, illetve magamat egy kis szemhéjpúderrel).

Már majdnem háromnegyed három volt, mikor odaértünk, de a tanárnő nem volt sehol, pedig azt mondta, fél háromra megy.
-Hol a tanárnő? – kérdezte Yoongi, mikor odaléptünk Jungkookhoz. Még nem sokan voltak ott, csak Jisoo, Lisa, Jungkook, és Hoseok, de ő éppen a csellóját hangolta a színpadon, így inkább Jungkookhoz mentünk oda, aki éppen lejött a színpadról.
-Kiírta a csoportba még délelőtt, hogy késni fog, ezért aki tud, jöjjön hamarabb, és pakoljuk fel a színpadra a székeinket nélküle – avatott be minket.
-Nem néztünk semmi közösségit még ma – húzta el a száját Yoongi.
-Pedig logikus lenne egy koncert előtt figyelni az információkat, nem gondolod? – vonta fel a szemöldökét Jungkook.
-Ahogy látom, nem csak mi nem olvastuk, hiszen nem sokan jöttek hamarabb – szólaltam meg én is. A magasabb kissé csodálkozva nézett rám, majd bólintott, jelezve, hogy igazam van. Hihetetlen, Jungkook végre nem csak piszkálni tud. Ez Yoongi érdeme.

-Egyébként... - pillantott Jungkook az összekulcsolt ujjainkra.
-Igen – vágta rá Yoongi, hiszen sejtette, mit akar a fiú kérdezni.
Jungkook újra csodálkozva pillantott rám, és végigmért.
-Ha tudtam volna, hogy meleg vagy, nem így viselkedtem volna veled – húzta el a száját, én pedig értetlenül ráncoltam a szemöldököm.
-Szerintem jobban járt úgy, hogy piszkáltad. Nem érdemelnéd meg őt – mosolyodott el féloldalasan Yoongi, mire Jungkook kissé felnevetett.
-Jó, na, pakoljatok le, és segítsetek, mert itt senki más nem hajlandó rá – forgatta meg szemeit a magasabb, mi pedig szót fogadva neki, kimentünk a teremből, és megkerestük azt a termet, ami ki volt jelölve aznap öltözőnknek.

-Jungkook is meleg? – kérdeztem Yoongitól, mire ő csak bólintott.
-Vicces története van – vigyorodott el, én pedig gonosz mosollyal arcomon ültem le egy székre, jelezve, hogy hallgatom. – Összejött egy lánnyal, és a csaj le akart vele feküdni. Eljutottak odáig, hogy... elkezdődhettek volna a dolgok, de a csaj hiába csinált bármit, nem tudta neki felállítani – mesélte Yoongi, én pedig alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. – Pár hónap múlva kíváncsi lett, hogy mi lenne, ha egy sráccal próbálná meg, és... érted.
-Szóval akkor Jungkooknak is van egy szerencsétlen, antimenő oldala – bólintottam vigyorogva, mire Yoongi is bólogatott párat.

Előpakoltuk a hangszereinket, majd a hangolás után letettük őket egy biztonságos helyre, és visszamentünk a terembe, hogy segítsünk Mr. Nem-áll-fel-a-lányoktólnak pakolni. Addigra már megérkezett a tanárnő is, ő még kabátban, hegedűtokkal a vállán állt, és a többiekkel beszélt.

-Jó napot! – hajoltunk meg Yoongival.
-Sziasztok! Ti sem tudtok a többiekről semmit? Nagyon kevesen vagyunk – kérdezte tőlünk a tanárnő, mire mi csak megráztuk a fejünket.
-Ők nem tudnak semmit, mert túlzottan el voltak foglalva egész délelőtt – pillantott ránk Jungkook, és szája sarkában mosolyt véltem felfedezni. Gyilkos pillantást vetettem felé, és tudtam, hogy Yoongi is hasonlóan cselekedett. Éreztem a csíből.
-Idegesítő vagy – morogta neki Yoongi, majd kikerülte Jungkookot és a tanárnőt, és a székekhez ment, hogy felvigye őket a színpadra, én pedig követtem cselekedeteit.

Hirtelen Hoseok ugrott konkrétan Yoongira, amitől mindketten szívrohamot kaptunk.
-Sziasztok~! – köszönt boldogan a fiú.
-Mit szívtál? – néztem rá értetlenül.
-Ő mindig ilyen – morgott Yoongi.
-Inkább vagyok olyan, mint aki beszívott, mint olyan, mint egy befásult öregember – pillantott Yoongira Hoseok, mire én visszanyeltem a nevetésem.
-Buzi vagy – szólt be neki Yoongi, persze sértésként, mire nem bírtam tovább, halkan elnevettem magam.
-Pánszex vagyok, nem rémlik? A buzi te vagy – vigyorgott rá Hoseok.
-Ebben a zenekarban senki sem hetero? – ráncoltam a szemöldököm.
-Nem tudom, biztos a terem teszi, vagy fogalmam sincs, de ahogy megismertem az embereket, nekem is ugyanez a kérdés jutott eszembe – bólintott Hoseok. - Egyébként vannak heterók, elég sokan, viszont a létszámhoz képest túl sokan vagyunk... mások – magyarázta. – Amúgy tényleg együtt vagytok? – mutatott rám és Yoongira, én pedig már komolyan azt vártam, hogy mikor fogy el ez a rengeteg energiája, és hagyja abba a hadarást.
-Igen – bólintott Yoongi.
-Aaa, de jóó – csillantak fel a magasabb szemei. Yoongira pillantottam, aki elhúzta a tenyerét az arca előtt, jelezve, hogy Hoseok egy idióta. Egyet kellett értenem vele.

-Uuu, végre itt vannak még öten. De aaa, olyan szép mindenki, én miért nézek ki ilyen bénán? – Már hangulatingadozása is van? Zseniális. Hogy lehet valaki ennyire felpörögve? Bár végülis mindenki máshogy vezeti le a stresszt...
-Ne hülyéskedj már, te is szép vagy – simítottam meg a karját.
-Tényleg? – lett vidám azonnal. Ezen elnevettem magam.
-Igen, tényleg, higgy nekem! – mondtam.
-Juj, most boldog vagyok – mosolygott csillogó szemekkel, mire már Yoongi is elnevette magát.
-Te hogy a francba vagy állandóan ennyire felpörögve? – nézett s fiúra Yoongi.
-Most épp azért, mert stresszes vagyoook – nyafogott Hoseok.
-Akkor én mit mondjak? Nekem énekelnem is kell – húztam el a számat.
-Úgyis tökéletes leszel, mint mindig – húzott magához Yoongi oldalról, a derekamnál fogva, én pedig fejemet vállára hajtottam. Gyorsan körbenézett, és mivel Hoseokon kívül senki nem figyelt minket, egy gyors csókot adott ajkaimra.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez az egyik kedvenc részem eddig 😂 Mondjuk eléggé semmilyen maga a sztori, de több poént tettem bele, hehe

2020.12.01. 9:45 - Miiii? Már december van? :0 Ezt a sztorit most kellene elkezdenem, és karácsonykor befejeznem... Na de mostmár mindegy 😂