Egy hónap telt úgy, hogy Arzu minden reggel Jó reggelt kívánt a buszsofőrnek majd egész úton őt nézte.
Úgy érzi beleszeretett a sofőrbe, de nem meri ezt elmondani senkinek, mert fél hogy elítélnék őt az miatt hogy a férfi és közte legalább harminc év van.
De aznap úgy dönt hogy mégis megosztja ezt barátnőjével, megbízik már benne annyira.
-Hallod Alexandra valamit el kell mondanom
-Mondjad csak
-Szerinted lehet, hogy nekem apakomplexusom van?
-Haha miből gondolod ezt, bejön neked a fizika tanár vagy ki? xd
-Neem róla van szó-válaszolta Arzu- Tudod van az a buszsofőr aki minden reggel elhoz iskolába, nem tudok másra gondolni, csak rá amikor azon a járaton ülök, de mostanában órák közben is azt veszem észre hogy már megint elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne ha.......
-Mi lenne ha? Tudod hogy úgy sem lehetne ebből semmi, nem kéne erre pazarolnod az idődet, inkább keress magadnak valami normális pasit. Nézd ott jön-Mutatott rá Alexandra egy srácra-Szerintem összeillenétek- nevetett Alexandra
Arzu is elkezdett nevetni a barátnőjével együtt , hisz mi mást tehetett volna. Csalódott volt, de nem akarta Alexandra tudomására adni. Hagyta hogy ez a téma kettőjük között feledésbe merüljön.
