16. fejezet

200 10 0
                                    

"Könnyen hozzászoksz, hogy az légy, akinek mások látnak."


-Skylar Williams. -szólt egy rettentően ismerős hang. Mel nézéséből levettem mindent. Lassan hátra fordultam és Kimberly gúnyos tekintetével találkoztam.

-Nahát Kim Szia. -mondtam majd azzal a lendülettel vissza is fordultam.

-Josh végig nézett. -suttogta Mel. Akarva akaratlanul de elmosolyodtam. -Ez annyira jó úristen.

Megvártam míg kicsit csillapodik a helyzet majd közelebb hajoltam a barátnőmhöz. 

-Mel... ez így nem lesz jó... én ezt nem akarom mindennap! 

-Ugyan már jó buli lesz. -biztatott. Megráztam a fejem majd folytattam az ebédem csendben. 

Szerencsére Mel sem volt ma annyira beszédes. A nap többi része viszonylag gyorsan eltelt. Az iskola udvarán megpillantani Kimet Josh kezét fogva nem volt egy kellemes látvány. Nyeltem egy nagyot és elsétáltam mellettük. 

-Hé ott van Oliver. -mondta Melanie.

-Kérlek ne szól..

-Oliver! -szólt közbe. -Upsz bocsi. -mondta majd intett egyet és eltűnt a kanyarban. 

-Szia drága! -köszönt majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Szia..

-Minden rendben van? -kérdezte.

Nem akartam teher lenni és panaszkodni főleg nem arról, hogy a tábori "nagy szerelmem" most itt van és mással van. Egyszer úgyis megkell tudnia... inkább utóbb mint előbb. Bár ha Liam és Josh ennyire jóban vannak akkor lesz még pár váratlan találkozásunk.

-Persze csak annyira fárasztó nap volt. -zártam le a beszélgetést.

Hazáig egy szót sem szóltunk nem is bántam, de nagyon nagy volt a csend. A házba belépve két dologért reménykedtem. Első, hogy Josh ne legyen itt második, hogy apa végre itthon legyen és tudjak vele beszélni. Liam egyedül jött velem szemben a lépcsőn ebből következtettem arra, hogy Josh még nincs itt. 

-Liam! -szóltam utána mire visszanézett és feljött. -Apa? Itthon van már? 

-Nincs anya sincs senki sehol... -felelte s a földet kezdte pásztázni. 

-Ügye nincs semmi baj? -kérdeztem aggódva.

-Szerintem ebből egy pár éves üzleti út lesz... 

Általában ennyi a mindennapi beszélgetésünk, hogy a szülők merre vannak, minden van-e ami kell.. elég unalmas. Főleg mivel aggódom, anyáért, apáért mindenkiért. 

18:40

A csengő hangjára riadtam fel. Leszaladtam a lépcsőn közben szétnéztem a házban sehol-senkit nem láttam. Olivert sem... pedig mindig mellettem van. Kinyitottam az ajtót és a legrosszabb meglepetés állt előttem.. Joshua.

-Óóó Szi.. -csaptam rá az ajtót. 

-Liam! Liam basszus merre vagy?! Miért nincs senki ebben a...

-Figyelj én... -jött a hang az ajtó felől. 

-Szuper. -mondtam. 

-Csak azt akartam mielőtt rám csaptad az ajtót és félbeszakítottál.. -jegyezte meg. -Hogy nem Liam miatt jöttem. 

-Josh.. menj el -vágódtam le a kanapéra. -Kim nem hiányol? 

-Haha Kim? Engem ? 

-Igen, ma az iskolában nagyon jól megvoltatok... pont úgy mint nyáron. Leült mellém a kanapéra majd maga felé fordította a fejem.

-Semmi közünk nincs egymáshoz érted? - a két tenyere közé vette az arcom majd egyenesen a szemembe nézett. -Nem szeretem a táborban sem szerettem. Most sem szeretem.. sohasem szerettem. Tudod úgy mint te meg Oliver szinte csak díszből van mellettem. De van egy ember amit tiszta szívemből szeretek.. téged. Te vagy az akit szeretek Sky. 

-Óóh hát ez remek... itt meg mi folyik?! -lépett be Oliver.

Sziasztok! Húú hát nem is tudom mit kellene írjak...nagyon régen volt rész és ez sem valami extra. Annyira régen volt az utolsó, hogy nem is emlékszem már a történetre:(  Azért próbálkoztam haha. Megint online van minden már bele is jöttem a dologba tehát semmi akadálya annak, hogy újrakezdjem, lehet jót is fog tenni :D 

Nyári tábor {BEFEJEZETT}Where stories live. Discover now