The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

64

64.rész

18-as karika

Húsz perccel később a fejemet a kézfejemnek döntve könyököltem a Red Bull emeleti egyik sarokasztalnál. A másik kezemmel monotonon kavargattam a kávém.

- Ügyesen elmagyaráztad Alexnek a dolgot, azt hiszem sikerült megnyugtatnod. – szólalt meg a velem szemben ülő Dietrich.

Megnyomtam a mobilom képernyőjét, amely életre kelt, és bár jött jó pár email és üzenet, nem volt köztük amit vártam. Újra kikapcsoltam.

- Figyelsz?

- Emberek manipulálása a szakterületem emlékszel?

- Mi a baj?

- Semmi. – pillantottam fel.

- Kibékültetek nem?

- De. Írtam neki, hogy nem tudok átmenni mert a megbeszélés hosszabb lett, mint vártam. Ha tud jöjjön át ő, vagy legyen vacsora inkább? Más ötlet? No válasz.

- Ha a falka jelent meg érte – kuncogott fel – biztos a kocsival van valami komoly gond.

- Tudom...

- Menj át te.

- Sétáljak be egy megbeszélésre? Zseniális címlapsztori.

- Ena, menj, és szólj valakinek, hogy őt keresed.

- Ha meglátom azt a ribit megtépem. – Didi felnevetett.

- Nem csodálom, nem is értem azt a nőt sem.

- Bele van este Totóba. Gondolta, ha kiderül az újabb affér, akkor Totót kirúgom, ő meg marad. És milyen jól taktikázott.

- Hát azért nem jött össze neki teljesen. – kuncogott.

- Jah. – bámultam a csészébe, az öreg hátradőlt a széken, összefonta maga előtt a karjait és engem vizslatott.

- Mi az? – tártam szét a karom.

- Neked tetszik Wolff. És most nem arról beszélek, hogy állandóan egymásra másztok. – az asztalt kezdetem el bámulni – Megkedvelted. Kezd közel férkőzni hozzád. Látom én.

- Karizmatikus fickó, és van egy olyan oldala is, ami igazán kedves.

- De? – hajolt előre.

- Borzalmasan arrogáns, és manipulatív. Nagyon félek.

- Attól, hogy ki fog játszani? – bólintottam.

- Lehetek őszinte? -mire széttárta a karjait.

- És ha a videó hamisítvány?

- Szerinted az?

- Nem tudom... - fordítottam el a fejem, és a felhőket néztem – Lehet...

- Julia holnaptól már nem lesz a képben.

- Nem az a kérdés lesz e másik Julia hanem hogy mikor. – néztem vissza rá.

- Egyáltalán nem bízol benne?

- Van rá okom?

- Sziasztok. – jelent meg Toto mosolyogva az ajtóban – Horner mondta, hogy itt vagytok.

- Klassz. -kavargattam a kihűlt kávé maradékot.

- Baj van? – nézett rám majd Didire.

- Megyek megnézem Verstappent. -állt fel az öreg – Később találkozunk.

- Persze. -legyintettem, Toto közben teljesen odahúzta mellém a széket és leült rá, kicsit lentebb is hajolt.

- Mi történt? – rápillantottam, de már könnyes volt a szemem. Összeráncolta a szemöldökét, megsimogatta az arcom, mire hírtelen a fejem a vállára hajtottam és átöleltem – Mi a baj? – suttogta, és szorosan vont magához.

Sírtam, rázkódott a vállam, de egy hang sem jött a torkomon.

- Ez megint miattam van igaz? – sóhajtott fel, mire a vállába bólogattam – Szeretlek. -morogta a hajamba és kaptam egy puszit a fejemre. A hátamat simogatta, én pedig a szám elé tettem a kezem, hogy elfojtsam a bőgést. Adott még egy puszit. - Gyere. – húzott fel magával – Menjünk az irodádba.

Nem volt sem erőm, sem kedvem foglalkozni azzal mennyire nagyon gáz a helyzet. Tudtam, hogy a csapat egy része látja, ahogy Totoval ölelkezve végig megyünk az emelten és eltűnünk az irodámban.

Alig zárult be mögöttünk az ajtó, kitört belőlem a hangos zokogás, nagyon erősen szorított magához. Kellett pár perc, hogy összeszedjem magam.

- Te jól vagy? – böktem ki, mikor végre sikerült kicsit eltávolodnom tőle.

- Én? – döbbent meg.

- Ittál elég folyadékot? Már minden rendben?

- Kaptam még egy adag infúziót és narancslevet, a doki kivette a kanült is. Már jól vagyok.

- Szuper. – megsimogatta az arcom, én pedig felpillantottam rá.

- Mein Schatz kicsit több mint egy óra van a startig...– az ujjaimat a hajába fúrtam, és a nyakánál fogva magamhoz húzva megcsókoltam. - Már a rajtrácson kellene...- motyogta mikor elváltunk egymástól, de a mondatot már nem tudta befejezni, mert újra megcsókoltam. Az ingét kicibáltam a nadrágjából, ő a törött karjával kissé fura pózban, de átölelt, a mási keze a fenekemre csúszott.

- Ena...ez nem... - morogta a vállamba miközben a férfiasságát simogattam, és sliccének a cipzárjával babráltam. Próbált leállítani, mire idegesen megfogtam a kezét.

- Ez egyszer a kedvemért kicsit elkésel, mert előbb boldoggá teszel. – néztem a szembe, oda hajoltam hozzá, a kezem pedig becsúszott a nadrágjába és finoman a nyakába haraptam, mire felnyögött.

- Masi meg fog ölni... -sóhajtott fel megadóan.

- Nem érdekel... – csókoltam meg újra.

Húsz perccel később én az asztalomon ültem egy pólóban. Toto pedig előttem állt kócos hajjal, gyűrött, kigombolt az ingben, kissé letolt nadrágban. Fél kézzel próbálta rendbeszedni az öltözékét.

- Segítsek? – mosolyogtam rá szélesen.

- Már segítettél. – szenvedett a gombokkal, félretoltam a kezét, és begomboltam egyet. Mosolyogva pillantottam fel rá az ajkaimba harapva, és magamhoz húztam egy csókra.

- Ena... - motyogta, de közben már a nyakamat cirógatta.

- Menjünk mert a diri megbüntet. – kuncogtam és a kezem végigsiklott a mellkasán.

- Komolyan... mein Schatz...- motyogta a fülembe.

- Oké. – sóhajtottam fel, és kicsit távolabb toltam miközben félmosollyal bámultam végig rajta– Segítek öltözni.

- Fel. És nem le.

- Biztos? – cukkoltam, mire mosolyogva kifújta a levegőt.

- Biztos. – nevetett.

- Kár. – húztam a szám, de végig jó kedvem volt.

- Este folytatjuk. – hajolt hozzám, és több gyengéd puszit adott az arcomra.

- A futam után, és este. – súgtam a fülébe.

- Kurva hosszú lesz ez a két óra. -dünnyögte.

- Akkor imádkozz, hogy ne legyen biztonsági autós szakasz. – mire morcos pillantást vetett rám, én pedig felnevettem.