The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

65

65.rész

Alig volt fél óra a rajtig amikor egymást átkarolva kiléptünk a Red Bull homejából.

- A rácson találkozunk. – adtam neki egy puszit, és elengedtem.

- Azt hittem együtt megyünk!

- Kint van Skysport, az ESPN, az RTL és még az általános közvetítés is.

- Nem érdekel a sajtó! -reagált idegesen.

- Tudom, hogy érdekel. Toto, felépítetted a tökéletes kis életed a kamerák előtt. Te voltál a sikeres csapatfőnök a szuper feleséggel. A nyilvánosság semmit nem tudott háttérben zajló drámátokról. De a héten alaposan szétvertük a kirakat életedet, nem kell már több címlapsztori, sem tévés lebukás. A válásod híre sem hivatalos még. Meg kell húznunk magunkat egy rövid ideig a sajtó előtt, amíg elsimul ez az egész. – megragadta a karom és magához rántott.

- Velem jössz ki! – suttogta ingerülten.

- Mi van veled? – néztem rá zavartan, és közben próbáltam a karom kirántani a kezéből.

- Nem érdekel mások véleménye, sem az, hogy rajtunk csámcsog a The Sun! Velem vagy, és azt akarom, hogy ezt mindenki lássa, és felfogja! -közölte ellentmondást nem tűrően.

- Én meg nem akarom, hogy lássák, egy ilyen agresszív arrogáns fasszal vagyok! Rád sem ismerek! - fakadtam ki - Jelenleg semmiben sem különbözöl az exeimtől! Meg is fogsz verni, ha nemet mondok? Vagy addig szorítod a karom míg eltörik? – emeltem fel a hangom idegesen. Elengedte a karom, a keze a vállamra siklott és lassan magához húzott.

- Ne haragudj....Szeretlek. – súgta a fülembe, és átölelt.

- Kurva furcsán... -de a szavamba vágott.

- Csak veled akarok lenni... kettesben.... abban a kis irodában, vagy nálad vagy bárhol... – csókolt a nyakamba, a keze a kabátom alá a hátamra csúszott és simogatni kezdett – Kényszerítenem kell magam, hogy ne rád gondoljak... és ez kurva nehéz és szar érzés... Egyáltalán nem akarok melózni...- a karjába simultam, és visszaöleltem – Kívánlak...

- Most kaptál meg... - motyogtam a mellkasába.

- Az nem volt semmi... Csak felhúztál...-szorított az üvegfalhoz, és megcsókolt.

Egymást simogattuk, és szenvedélyesen csókolóztunk. Valaki többször is hangosan köhögött, és beszélt tőlünk pár lépésre.

- Toto. – majd újabb köhögés – Toto! – mire kicsit elváltunk egymástól.

- Tűnj el Bono! – mordult rá az osztrák hátra sem fordulva Bonningtonra.

- Ena rád is szükségünk lenne. – hallottam meg Toto háta mögül Christian hangját, mire oldalra hajoltam. Ott állt Bono, Lewis a trénerével Angela Cullennel valamint James Allisonnal. Tőlük pár lépésre meg Chris, Newey és Wheatley.

- Szerintem engem tudtok nélkülözni, és tessék örülni amiért éppen lefoglalom az ellenfelünk csapatvezetőjét. – nevettem rájuk, de éreztem, hogy ég az arcom.

- Vörös az arcod mein Schatz. -súgta Toto a fülembe, és közben szélesen vigyorgott.

- Itt a te falkád is nyugi. – morogtam, így már ő is hátra fordult.

- Én mérhetetlenül örülök, amiért elveszed Toto eszét -röhögött az angol hangosan -, de akkor is gyere be a boxba.

- Nélkülem megáll az élet a csapatnál? Nincs nektek dolgotok a rácson? Nekem is van magánéletem! –szólt oda a csapatának, össze vont a szemöldökkel és széttárt karokkal Toto.