Castle in the blizzard [Huszonnégy nap karácsony kihívás] //befejezett//

the semi-bitter feelings of today

Happy holly-jolly season to y'all! ❄️

Úgy látszik, ma mégis megcsappant a karácsonyi lelkesedésem. Persze még mindig vannak terveim és ötleteim, amelyeket szeretnék megvalósítani, viszont ma úgy ébredtem, hogy egyszerűen rám telepedett a keserűség. Talán amiatt van, hogy ért pár olyan inger a napokban, ami miatt csalódtam néhány emberben, talán amiatt, hogy néha azt érzem, hiába harcolok és igyekszem jó embernek lenni, mégis olyanok bántanak meg, akiket közel érzek magamhoz, talán amiatt, hogy napról napra nő bennem a vágy, hogy máshol legyek, hogy kiszabaduljak ebből a burokból, hogy végre élvezzem az életet és tényleg éljem azt, talán attól, hogy úgy érzem, semmi sem jön össze nekem, bármennyire is szeretném. A pandémia a lehető legrosszabbkor érkezett, csúnya bélyeget nyomott az egész évemre (de ezzel nem vagyok egyedül), állandóan próbára teszi a lelki- és szellemi állapotomat. Egészségtelen mértékben magamba fojtok egy csomó mindent, amit ki kellene mondanom, de nem teszem, hogy ne bántsak vele másokat és magam, hogy kerüljem a konfliktusokat, mert már nincs türelmem a konfrontációra. Igyekszem nem toxikus embernek lenni, ha mégis az vagyok, rögtön bocsánatot kérek attól, akit úgy érzem, megbántottam, akkor is, ha egyesektől sosem kaptom vissza ezt. Nem akarok senkit elkeseríteni, csak ezt most jól esett kiírni magamból, már nagyon régen nem osztottam meg semmi személyeset itt. Próbálok fennmaradni, nem visszazuhanni a gödörbe, úgy felfogni ezt a karantén-időszakot, mint egy megpróbáltatást, amit ha kiállok, kitisztul majd az ég. Nem érezhetem magam örökké nyomorultul. Az egészben talán az a legnehezebb, hogy ne adjam fel a reményt és hogy ne hibáztassam maga, minden apró kis dologért, hogy ne hibáztassam magam azért, hogy egyik nap sikerélményben úszom, megrugdosom a szorongásomat, kilépek a komfortzónámból, míg másnapra már újra begubózom, magamba görnyedek és elveszem a nihil és a letargia gödrében.

De hogy ne csak a rosszra koncentráljak, észrevettem a napokban a jót is körülöttem. Azt, hogy idén különösen elkapott mindenkit a karácsonyi láz, még olyan embereket is, akik korábban csak saját magukkal törődtek. Aranyos és egyedi ajándékötleteket látok magam körül, picit pánikolok is amiatt, hogy néhány embernek még mindig nem találtam ki, hogy mit szeretnék adni, de azt hiszem, mindenkinek valami aprósággal és személyessel fogok készülni, talán a szüleim és a hugom kivételével, akiknek mindenképpen szeretnék a kapitalista tömeg rengetegében is vásárolni valamit. Meglátjuk hogyan alakul. 

Ami még eszembe jutott mára, az az, hogy nem tudom, megfigyeltétek-e, de a legtöbb The Beatles dalnak különös módon meghitt és kissé karácsonyi hangulata van, vagy ha nem is egészen karácsonyi, akkor olyan... télies? Ha az ember nem figyel a szövegre, vagy akár ha figyel is, valamiért elkaphatja tőlük a szeretet ünnepének hangulatát, habár ezzel lehet csak én vagyok így. Beszúrom nektek azokat a dalokat, amikről én úgy érzem, hogy ilyenek, hátha valaki unja már az karácsonyi dalokat és szeretne mást is hallgatni. 

Nálatok mennyire égnek karácsonyi lázban a körülöttetek élő emberek? :)