Eljegyezve /befejezett/

Reggeli tea

Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott. Egy idő után már nem sírtam csak mereven bámultam ki a fejemből.

Nagy nehezen felálltam. Nem voltam stabil. Lépteim ingatagok voltak, néha-néha megbotolva elindultam befele.

William nem szeretné, hogy így legyek. Erősnek kell maradnom.

Nehezemre esett minden mozgás. Belül csak ürességet éreztem.

Bementem a házba. Egy gyertyát meggyújtottam és a gyertyatartóval a fürdőbe igyekeztem. Aludnom kellene mennem, de nem bírok befeküdni Johnson mellé. Miután arcot mostam leültem a konyhába. Lehelyeztem az asztalra az barna gyertyatartót és figyeltem, ahogyan a faggyú lassan végig folyik a gyertya oldalán.

Az asztalon egy kenyér volt letakarva. Odahajoltam és törtem belőle egy nagyobb darabot. Két kezem közé fogtam és csámcsogni kezdtem rajta. Hideg volt, de még mindig ropogós külsővel rendelkezett.

Az ablakon keresztül besütött a holdfény megvilágította a fémedényeket, amikről a fény vissza tükröződött.

Fejemet lehajtottam az asztalra és hagytam, hogy lassan elnyomjon az álom.

Másnap reggel arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemen szólítgatva ébresztget engemet. Lassan felemeltem a fejem és kinyitottam a szemeimet. A legnagyobb meglepetésemre Nathalie volt itt. Tekintette bánatos és aggódó volt.

-Emily mégis miért alszol itt?-kérdezi idegesen

-Nem is tudom.

Megragadta a kezemet felhúzott és szorosan magához ölelt. Visszaöleltem.

Jól esett az ölelésé. Aggódik miattam, amit éreztem is.

Lassan elengedett.

-William küldött?-kérdezem

-Nem. Magamtól jöttem. Vagy nem szabad? Engedélyt kellett volna kérnem?

-Persze hogy, nem. Örülök, hogy itt vagy.-mosolyodok el

-Arra gondoltam, mi lenne, ha teáznánk?

-Most?

-Igen, még szép, hogy most. A nap is ebben a pillanatban kell, fel legalább együtt megnézhetjük.

-Ez jó ötlet, de hideg van kint.

-Van kabát.

Körbe néztem a konyhába teát keresve. Még kora reggel volt szóval nem volt friss készítve ezért felraktam vizet forrni. Pár perc alatt készen is lettem vele. A forró teát poharakba töltöttem egyiket Nathalie kezébe adtam. Felvettem egy kabátot majd kiültünk és figyeltük, ahogyan a dombok alól felbukkan a nap. A levegő hideg volt a tea forró ez által sikerült ellensúlyozni a hőmérsékletet. Kint még mindent a dér borított néhol már-már jeges is volt.

-Finom lett.-jegyzi meg a teát kóstolgatva

-Köszönöm.

-Képzeld a télköszöntő bálon megismerkedtem egy úriemberrel.-mosolyodik el

Oldalra pillantottam. Nathalie arca a hideg ellenére pirosan ragyogott miközben barna szemei csillogtak.

-Uh.-mosolyodok el én is- Esetleg van neve is ennek az úriembernek?

-Valentin. Nem rég költöztek ide külföldről. Valahonnan föntről a havasok közül jöttek. Bőre olyan fehér mint a hó a haja is világos a szemei viszont tengerkékek, nem láttam még az övénél tisztább kék szemet. Olyan érzés, amikkor a szemébe nézzek, mintha magába szívna. Ezek mellett bírja a hideget és állandóan piszkál, amiért én fázósabb vagyok. Nagyon erős személyisége van, valami lehengerlő ember. Egyszer komolyan találkoznod kellene vele.