F1 One Shots

Emlékszel? - George Russell

- Nézd, George tudom, hogy a jövő év számodra nagyon fontos lesz, de most született meg a második gyerekem és az első már három éves mégsem láttam belőle semmit, mert veled utazgatok a világkörül. Sajnálom, hogy nélkülem fogod megkezdeni az első szezonod a Mercedesnél, de hidd el Sylvi Ross remek menedzser és hatalmas segítséged lesz – mondta Alessandro a fiatal versenyzőnek, aki a jövő évben debütál a F1 Mercedes csapatában így nagy rajta a nyomás.

- Itt is van az új menedzsered Sylvi – mutatott a férfi az éppen akkor belépő nőre, mire George odakapta a fejét.

A pilótát rögtön lenyűgözte a fiatal amerikai lány egyszerűsége, a hosszú barna haja és a teljesen normális stílusa. Mindennek már több mint három éve.

Sylvi Ross

Ennyi F1-es év után sem tudom megszokni a koránkelést, órákkal az izgalmak előtt a pályára érjünk. Ehhez hasonló gondolatokkal próbáltam ébresztgetni az agyam, de nem emiatt pattan ki hirtelen a szemem. Hunyorogva a reggeli napfénytől néztem körbe a hotelszobába, amikor egy mosolygós brittel találtam szembe magam, akinek a kezében egy muffin volt.

- Jó reggelt kicsim – mosolygott rám a Mercedeses pilóta a – Boldog Születésnapot – nyújtotta felém a sütit.

- Jó reggelt és köszönöm – mosolyogtam a fiúra.

- Emeld fel a sütit.

Egész eddig azt hittem a sütit enni kell nem pedig az alját nézegetni, de ennyi eltöltött év George mellett és ilyeneken az ember már nem lepődik meg. A muffint felemelve egy mini borítékot találtam a tányéron. A brit kíváncsi tekintetét látva kérdés nélkül bontottam ki és olvastam el a kis levélbe írt sorokat.

„Emlékszel az első randinkra?"

- Persze, hogy emlékszem – néztem Georgera – a brit nagydíjon voltunk és megkérdezted, hogy nincs-e kedvem elmenni, sétálni, elvittél egy parkba ahol kiskorodba sokat játszottál. Megmutattad a fát ahonnan leestél és eltört a kezed, így nem volt biztos, hogy folytathatod-e a gokartozást.

- Nagy hiba lett volna, akkor sosem találkozunk – nézett rám George majd megcsókolt - fordítsd meg a papírt.

- Ez egy R betű – fordítottam meg a kis levelet.

- Tartsd meg, de most menj készülni ma még sok dolgunk, van a szezonzáró buli előtt.

- Mégis milyen dolgunk van? – kérdeztem a fiút, de ő már rég a folyosón volt.

Nagy nehezen sikerült elindulnom, készülni, de az egész procedúra a szokásos pár perc helyett több mint fél órába telt. Végre eljutottam a cipőmig ahol ismét találtam egy kis borítékot.

„Emlékszel az első közös esténkre?"

- Emlékszem – fordultam az ajtónak támaszkodó pilótához – de nem fogom részletezni – mondtam, mire George nevetve magához húzott.

- Ennek a hátulján is van valami, de majd csak este fordíthatod meg a többit.

Sikerült elindulnunk az étterembe ahol egy élénkítő kávé után belevetettük magunkat a városnézésbe. A nap folyamán több emlékszel-e erre vagy arra cédulát kaptam, de egyiket se fordíthattam meg. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi van a hátulján, de hősiesen kibírom estig, hogy végre megtudjam. Órákkal később értünk vissza a szállásra ahol elkezdtünk készülődni az esti ünnepségre. Nem vagyok az a kiöltözős fajta, de mivel George barátnőjeként jelenek meg az elmúlt években, így egyértelmű, hogy szépen kirittyentem magam. George az ajtóban várt egy tökéletesen passzoló öltönybe és a mindig gyönyörű mosolyával az arcán.

- Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe, majd a kezembe adott valamit.

- „Emlékszel, amikor először mentünk a gálára, mint egy pár?" – olvastam fel a papíron lévő kérdést – Életem egyik legszebb estéje volt.

Az autóból kiszállva rengeteg kamera és riporter fogadott minket és mi minden kérést próbáltunk teljesíteni ugyanúgy, mint a többi pilóta. Annyi felé kellett mosolyognom, hogy a végére teljesen elszédültem. Megváltás volt bemenni a terembe ahol az asztalunkhoz kísértek minket. Az asztalnál már a másik Meredéses pilóta Valteri Bottas és barátnője Tiffany boldogan beszélgettek egymással, ahogy a többi névtáblát olvastam rajtunk kívül még Ticktum és egy bizonyos Szonja fog ülni, aki gondolom a F2-es pilóta barátnője. Több FIA tag és néhány szponzorigazgató is elmondta a saját beszédét, majd átadták a díjakat. Tiffany hangos tapsolásba kezdett, amikor a Világbajnoki trófeát adták át, hisz az idei év legjobbja Bottas volt, de George sem maradt el tőle sokkal.

- Elmegyek a mosdóba mindjárt jövök – hajolt hozzám a brit, majd felállt.

- Hölgyem – állt meg mellettem egy pincér – meghoztam a rendelését – tett le elém egy poharat.

- De én – próbáltam szólni, hogy nem rendeltem semmit, de a pincér már rég egy másik asztalnál volt.

A poharat megfogva megláttam rajta a már jól ismert borítékot. A levelet a kezembe véve olvastam el a feltett kérdést.

„Emlékszel, amikor megváltozott az életed?"

Erre a kérdésre nem tudtam válaszolni, de mivel este volt úgy gondoltam most végre megfordíthatom a többi levelet is. Az asztalra kirakosgatva próbáltam értelmezni a levelek hátulján lévő betűket. Sosem voltam jó ezekbe a játékokban így beletelt egy kis időbe mire összeraktam a mondatot. Először csak mosolyogva konstatáltam, hogy mennyire profi vagyok, hogy egy óvodásoknak való feladatot egyedül megoldottam, amikor eljutott a tudatomig, hogy mi is van ráírva.

MARRY ME

Hangos tapsolásra és füttyögésre kaptam fel a fejem és a színpad felé néztem ahol George állt és a mögötte lévő vásznon szintén megjelent a papíron olvasott szöveg. Hirtelen azt sem tudtam hány éves vagyok, de másodpercekkel később könnyezve sétáltam fel a színpadra a fiú mellé.

- Szóval? – térdelt le a brit – Mit válaszolsz? Hozzám jössz feleségül?

- Igen – mondtam félig sírva félig nevetve, miközben George az ujjamra húzta a gyűrűt.

- Most már tudod a kérdésre a választ? – suttogta a fülembe, amikor szorosan magához ölelt. Én csak bólogattam, hisz a kérdésére a válasz a most. Pont ebben a pillanatban változtatta meg a fiú az életem.

Amikor Alessandro felhívott, hogy lenne számomra egy ajánlata eléggé elbizonytalanodtam. Egészen addig csak kisebb sportolók menedzsereként dolgoztam még a F1 nagy falatnak tűnt, de ha van döntés, amit sosem fogok megbánni az életembe az ez volt. És most itt állok egy színpadon körülöttem rengeteg emberrel miközben az életem egyetlen fontos embere éppen most kérte meg a kezem. Sosem fogom tudni eléggé meghálálni neki, hogy velem van, és a barátnőjének nevezhetem magam. Mert ő tényleg megváltoztatta az életem. George Russell jött, látott és győzött, de talán én nagyobbat nyertem vele.

Sziasztok, remélem tetszik a legújabb rész. A véleményeteket írjátok meg kommentben. És gratulálok George a mai napodhoz, remélem a többi is hasonló lesz.