You're my scandal (Larry Stylinson)

Kilencedik

Louis

Most először lépek pozitív izgatottsággal a terembe, arcomon széles vigyorral. Hiányoztak ezek a kölykök a hétvégén, még ha nagyon utálom is őket néha. Oké, Malik és a bandájának halálos pillantásai nem annyira, de a mellettük ücsörgő Harry már annál inkább. Nem néz rám egy pillanatra sem, de ajkain halvány mosoly bujkál, ahogy megérzi a jelenlétem. Legalábbis úgy döntök, ezt a mosolyt magamra veszem, kisajátítom és megfürdőzöm benne. Ennyit megérdemlek.

Szokás szerint máshol jár az agyam egész órán, ez már szinte a működésem lételemévé vált. Más tanárok hosszú évek gyakorlatával jutnak csak el odáig, hogy monoton darálják a szöveget úgy téve mintha koncentrálnának, de nekem elég volt pár hónap ebből az őrületből, hogy kifejlesszem a leghasznosabb képességet. Elég volt pár hónap Harryből.

Harry. A testem köré font karjai, ahogy tartott az ágyában, a szobájában, ahol minden átvette a jellegzetes illatát, ahol minden ő volt csak egy kicsit díszesebben, gazdagabban és összeszedettebben. A butaságok, amiket a fülembe súgott, hogy megnevettessen és amikor sikerült neki, velem együtt örült. A beszélgetések, amik őszintének tűntek és még ha csak semmiségekről szóltak is, minden szavukat megjegyeztem. A véletlen érintések, amikben most semmi szexuális töltet nem volt csak finomság és bizonytalanság. Semmi nem történt azon a délutánon, mégis minden és bár utána két napig egyetlen szót sem hallottam felőle, az emléke velem volt egészen mostanáig, amikor készen állok hogy újabbakat szerezzek.

Ha én még nem is, ő mindenképpen, abból tudom ezt hogy csöngetés után sem mozdul, csak a fejét padján pihentetve vár, hogy kiürüljön a terem. Rám vár. 

- Mr. Tomlinson! – lép hozzám Eleanor, megzavarva a tökéletes kilátásomat a félalvó szépségre.

Sajnos ezek az első és utolsó szavak, amiket a lány perceken át tartó monológjából felfogok, mert Harry mintha megérezné hogy gondolataim körülötte járnak, felemelkedik és egyenesen rám néz. A tekintete rideg és vészjósló, de most még ez sem tud érdekelni annyira hiányzott, hogy végigfuttassa azt rajtam. Semmi rosszat nem tettem, tehát rám nem lehet mérges. Nem mintha neki valaha is indok kellett volna, hogy kiakadjon, de a rohadt életbe, annyira gyöngyörű!

Mosolygok és bólogatok, szemeimmel Harryt pásztázva, beleegyezek mindenbe, amit a barna lány mond anélkül, hogy egyetlen pillanatra is felfognám a mondatok jelentését. Elégedettnek tűnik, amikor kis tenyereit lelkesen összecsapva, arcán hibátlan mosollyal megköszön valamit és a teremből kilibegve magamra hagy a smaragd szemű fiúval.

A feszültség másodpercek alatt lesz tapintható a falak közt, ahogy Harry az ajtóhoz sétál, és amikor már azt hiszem csak így elmegy, helyette becsukja és kulcsra zárja azt. Hatalmasat nyelek az izgatottságtól. Nem tudom mi az, ami következik, de akarom. Minden egyes másodpercét akarom.

- Vedd le az inged! – utasít, miközben lassan megindul felém. Ez az első dolog, amit majdnem három teljes nap után mond nekem, úgyhogy nem számít, milyen vészjóslón is hangzik, csinálom amit kér tőlem. Ebben a pillanatban konkrétan bármit megtennék neki. Mire elém ér, a vékony anyag már a földön van, és attól, ahogy Harry éhesen néz végig a felsőtestemen, azt is elfelejtem, hogy mennyire rohadt drága volt. Ha neki nincs rá szüksége, nekem sincs.

A csípőmnél megragadva ránt keményen magához, és egy meglepett nyögés szökik ki a számon, ahogy izmos mellkasához csapódom. Megrögzötten simít végig minden szabad porcikámon, áhítattal szemlélve az ujjai nyomán felsejlő jóleső libabőrt. Nem merek megszólalni, nem akarom megzavarni a bensőséges pillanatot, amikor rájön mennyire is uralja a testemet igazából. Attól a pillanattól, hogy hozzám ér az övé vagyok, egészen addig a pillanatig, míg eleget nem kap belőlem.