Eljegyezve /befejezett/

Ez csak a kezdet

Másnap reggel gyorsan eljött. A reggeli napfény besütött az ablakomon. A fény zavarta a szemeimet ezért elfordul tőle. Amint megfordultam az ő alvó arcával találkoztam. Végig simítottam az arcát, amire csak egy morgássál válaszolt.

-El kellene búcsúzni Henrytől.-mondom

-Már elment.-dünnyögte a párnájába.

-Hogy mi?-kérdezem meglepődve

-Már nincs itt. Tegnap, amiket mondod azzal búcsúzott.

-El se tudtam tőle köszönni rendesen.-mondom mérgesen

-Szerintem tudja, hogy mit akartál neki mondani

-Remélem én is. Majd küldhettünk nekik levelet?

-Persze. Ha akarnak ki is jöhetnek.

-Komolyan?

-Komolyan.

A fejére húzta a takarót és vissza alváshoz készült.

-Most mi lesz?

-Az lesz, hogy alszunk.

-De.. nem indulunk?

-Fél nap vagy még annyi sem kell, hogy a házamhoz érjünk. A haja pedig a kikötőből csak jövőhéten indul.

-Az még messze van.

-Pont ezért mondom, aludjunk. Ez a szoba még a miénk délig.

Kimásztam William karjai közül és elkezdtem készülődni. Nem volt semmi kedvem aludni.

-William menjünk már. Nem akarok itt feküdni.

-Még egy kicsit, hagy aludjak.

-Majd alszol holnap.

-De sok baj van veled.-közli

Ki kelt az ágyból. Szemei még félig csukva voltak haja pedig össze vissza volt. Oda léptem melléje és megigazítottam a haját majd a kezem közé fogva az arcát egy puszit nyomta a fejére.

-Jóreggelt szerelmem.

-Jóreggelt.-mondta rekedten

A reggelit kint a folyó parton fogyasztottuk el egy fa rönkön üldögélve. Amint ettünk menni akartam vissza pakolászni, de William nem indult még.

-Ugye milyen szép innen a táj?-kérdezte

Körbe néztem. Fák rengetege vett körbe közötte pedig egy kis út futott, amit a folyó ágazott el.

-Igen tényleg szép.-ültem vissza

-Ez a folyó a tengerből ágazik ki. Itt már nem olyan erős a folyása erre már legyengült.

-Ezt nem is tudtam. Voltál a tengernél?

-Igen, nagyon szép és hatalmas már-már ijesztően nagy.

-Minden rendben lesz. Meg látod élvezni, fogod az utat. Tudod miért?

-Na, mond?

-Azért mert ott leszek én is.

Halkan elnevette magát, de hangjában némi idegességet véltem észrevenni.

-Tudod min gondolkodtam?

-Nem igazán.

-Még nem tettem meg valamit.-mondta

-Nem értem mire gondolsz? Az úthoz már minden megvan.

-Egy fontos dolgot, amire most jutottam el.

-Igen? Ennek örülök, hogy eljutottál odáig.

Felállt, amire én is felálltam indulásra készen. Egyik kezével megfogta a kezemet éreztem egy kicsit remeg neki és most jobban nézve kicsit sápadt is az arca.