Amikor a színészet valósággá válik...

Első rész🎭

Ma csodálatos hétfői napsütésre ébredtem - remélem érződik az irónia -. El is felejtettem, hogy ma szeptember elseje van, azaz a tizedikes évnyitó. Egyébként imádok suliba járni, viszont csakis a színészet gyakorlása miatt. A többi óra pont nem érdekel és, ha lehetne egész nap csak a színészetet gyakorolnám. Szerintem ez a fajta megszállottság már nem egészséges, de ha egyszer nem tehetek róla. 

Egyébként ma 6 órám lesz, ezt pedig onnan tudom, hogy a drága osztályfőnököm már tegnap este kiküldte az éves órarendünket. Irodalommal kezdünk, folytatjuk egy zene ismerettel, utána következik az imádott testnevelés - juhejj - , lesz egy angolom is, és hála istennek ma dupla órám van színész mesterségből. Lehet, nem mindenki örül ennek, de, hogy én igen, az is biztos.

Na jó, befejeztem az ömlengést. Szóval térjünk vissza a tárgyra, mivel egy kicsit elkanyarodtam.

Miután az ébresztő órám megszólalt, azzal a borzasztóan kellemes hangjával - csak a biztonság kedvéért, hogy biztosan felkeljek - nagy nehezen kimásztam az ágyamból, majd elvánszorogtam a fürdőszobáig, hogy elvégezhessem a szokásos teendőimet. A fürdőből vissza térve felöltöztem. Egy teljesen hétköznapi fekete, térdnél enyhén kiszaggatott farmert és egy fehér inget vettem fel - kötelez a szabály na -. A cipőm egy fekete, fehér "kockás" Vans volt, de senki ne ijedjen meg, nem vagyok márka buzi és egyáltalán nem tartom magam annak a tipikus városi lánynak. 

Még gyorsan kiürítettem a táskám tartalmát, majd bele dobtam minden könyvet, amire a mai nap folyamán szükségem lesz - így jár az, aki nem csinálja meg a dolgait időben -. Ezek után feldobtam egy nagyon laza sminket, ami egy kis korrektorból állt, ami a szem alatti karikák eltüntetésére szolgált - akinek nem jut eszébe, hogy holnap már nincs nyári szünet, az magára vessen - , akkor jöhetett egy kis szempillaspirál, fésültem egyet a szemöldökömön, majd a hajamat is rendbe szedtem, és már készen is voltam. Nem vagyok különösebben smink mániás, ami szerintem látszik is, bár nagyon ritkán, ha van időm és kedvem is, akkor még használok egy kis tust is a szememre. 

Felkaptam a táskám a vállamra, lekaptam a bőrdzsekimet az akasztóról és leszaladtam a konyhába. 

Amint rápillantottam a fali órára elszörnyedtem. Máris késésben vagyok. Elrohantam a konyha pultig, töltöttem magamnak egy kis kávét - mivel nem volt időm, ezért feketén ittam, de legalább kellően felébredtem - , és ezek után felvettem a cipőmet, a dzsekimet és a táskámat felkapva sprinteltem is ki a lakásból. Az ajtót bezárva körbefordultam, majd a kocsihoz akartam lépni, de rá kellett jönnöm, anyuék bizony már nincsenek itthon. - Baszkiii - kiáltottam fel, majd futó lépésben elindultam a suli felé, mivel igaz, hogy nincs olyan messze -  10 perc - , de durván ennyi időm volt becsöngetésig.

Lerohantam minden áldott lépcsőfokon, és az utcákat átszelve közeledtem egyre inkább a célállomáshoz. Konstatáltam, hogy még van 2 percem, és nem késtem el, de ez körülbelül pont arra volt elég, hogy felérjek a szekrényemhez és ledobjam a cuccaim. 

Végül sikerült beérnem a tanár előtt, és nem kellett magyarázkodnom, miért késtem már rögtön az első nap. 

Még mielőtt elkezdődhetett volna a tanítás - nálunk nem igazán fújják fel az évnyitót, de az udvaron még első óra előtt volt egy, az igazgató által összeállított szokásos kis beszéd amiről én nagyon faszán le is csúsztam természetesen, de sikerült nem magamra haragítanom az egész tanári kart, mivel elkerülte a figyelmüket, hogy nem vagyok jelen - az ofő bejött az első óra elején, amit nem értettem, de amint megláttam mögötte egy fiút, rögtön leesett, miért is van most itt.

- Jó reggelt Gyerekek! - köszöntött minket, majd folytatta- amint láthatjátok, egy új diák áll itt mellettem, kérlek mutatkozz be a Többieknek!

- Kovács Rajmund vagyok, Pesten lakom és színészettel szeretnék foglalkozni a jövőben. - kicsit flegma a stílusa, de attól függetlenül tetszett, hogy érdekli a színész szakma -.

- Köszönjük Rajmund, foglalj helyet, Zara mellett. - igen, természetesen fenn kellett állnia annak a helyzetnek, hogy csak mellettem van hely, csodálatos -.

Leült mellém, de nem szóltunk egymáshoz. Kicsit sem feltűnően végig mért, majd ráhajtotta a fejét a padra, és szerintem bealudt.

Minden órán mellettem ül, mivel mindenkinek meg van a párja, csak én ülök egyedül... Szerintem engem ver a sors, de nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Az istenre esküszöm, ez a gyerek egy tapló. Ha, kérdeznek tőle valamit, vagy nem válaszol, vagy tőszavakban megszólal, viszont amint kinyitja a száját, azt kívánom, bárcsak meg se szólalt volna.

Egyébként nem néz ki rosszul. Nem az a tipikus rosszfiú, bár azért eléggé hasonlít rájuk. Végig gondolva furcsa, egyszerűen nem tudom megfejteni, pedig elég jó emberismerőnek vallom magam. Egyszer történt meg, hogy össze néztünk és valami érdekeset láttam a szemeiben. Még nem tudom mit, de az tagadhatatlan, hogy a szemei gyönyörűek. Barna, pontosabban mogyoróbarna szemei vannak. A haja szintén barna, nincs festve, bezselézve meg tudja a tököm. Teljesen természetesen terül szét a feje tetején, és őszintén szólva jól áll Neki. Jézusom, Zara, miket beszélsz?? Na jó, véleményt azért még alkothatok - reménykedjünk, hogy tényleg csak véleményezem -...

A nap hamar eltelt, beleértve a színészetet is sajnos. Egyébként egész érdekes volt, végig figyeltem Rajmundot, aki egészen aktív volt, egyáltalán nem néztem volna ki belőle. Őszintén szólva meglepődtem, de azt is el kell ismernem, hogy amit csinált az nem volt rossz. Sőt, egyenesen tetszett. És ezt nem azért mondom, mert egoista vagyok, de nekem elég nehéz elnyerni a tetszésemet, főleg a színészetben, amivel kapcsolatban annyira szigorú vagyok, mint még eddig semmivel.

(...) 

Amint beléptem a lakásba lerúgtam magamról a cipőmet, majd felrohantam a szobámba. Ott nőiesen lehánytam a szoba közepére a táskámat, a dzsekimet, pedig az ágy szélére. Ezek után bedobtam magam az ágyamba és felnéztem a közösségikre, beszélgettem Dorkával, és miután meguntam az értelmetlen fetrengést, összeszedtem a cuccaim és megcsináltam a házikat - igen, már az első nap kaptunk, egyszerűen felháborító -. Amint kész lettem, lementem a konyhába és boldogan konstatáltam, hogy anyuék itthon vannak, szóval elmeséltem nekik milyen napom volt, majd még beszélgettünk kicsit, de mivel még itthon is  dolgoznak ezért vissza mentem a szobámba és össze pakoltam a dolgaim holnapra, kikészítettem egy farmer rövid gatyát, egy pólót, majd célba vettem a  fürdőszobát, és az esti rutinom elvégzése után lementem vacsorázni.

Jól bekajáltam, majd a kaja kóma következményeként egy alapos fog mosás és ébresztő beállítás után behuppantam az ágyamba, és nem sokkal később elnyomott az álom.

            2020. 12. 06 🥀