Álmaim története (Befejezett)

3. fejezet

Reggel találkoztam a barátaimmal.
Nyár közepe, ma van a melegrekord Budapesten. Mi azért összefutottunk. Eljött minden barátom, így fura csapatot alkottunk. Osztálytársak leginkább, és Lilla a fiújával karöltve. Szép párt alkottak, jó volt látni őket. Felszabadult voltam. A rakparton sétálunk végig, Lilláék sokat mondóan lemaradtak, majd a Bálna egyik bisztrójába akartunk beülni, amikor a járdán jött velünk szembe egy biciklis.
Ahogy közelebb ért hozzánk, hirtelen kifordult a bicikli első kereke, és a lány leesett róla. Azonnal siettem felsegíteni, látszott, hogy csúnyán megütötte magát. A többiek ledermedtek a meglepetéstől, Lilláék ekkor értek utol minket. Kérdeztem a lánytól, hogy jól van-e, és egy halk szisszenés mellett bólintott. Megkértem, hogy csatlakozzon hozzánk, mert a bicikli tönkrement, nem tudja már használni. Mosolygott. Félénken mondta, hogy velünk tart. Elértük a Bálnát, és körben leültünk beszélgetni egy-egy koktéllal a kezünkben. Eltelt egy óra, mikor Lilláék elköszöntek tőlünk. Sietniük kellett, Lillát a szülei hívták. Ezután szép lassan a többi barát is elment, és már csak a lány maradt és én. Tovább sétáltunk a dunaparton, és leültünk az egyik padon beszélgetni. Pár perc múlva a lány az ölembe ült, magához szorított, és kezét az arcomra tette. Érezhette, ahogy zavarba jövök, és elsápadok a meglepetéstől. Csak ekkor ismertem fel a pirosas ajkairól, és a magával ragadó pillantásáról. Ő volt a lány az előző álmomból. Nem hittem a szemeimnek. Közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgott:
"Olyan aranyos vagy amikor zavarba jössz."
Hangjától egy kellemes borzongás futott végig rajtam, és teljesen elvesztem a szemeiben. Megcsókolt. Puha ajkai érintésétől az eddig feszült tagjaim ellazultak, nyugalom áradt el bennem, amit boldogság követett. Akaratlanul kérdeztem meg tőle, hogy mit akar tőlem, hisz nem is ismerem, a nevét se tudom. Megpuszilta elvörösödött arcom, és ismét a fülembe súgott:
"Tudod, hogy hívnak, ismersz is jól, és tudod mit akarok, hogy miért vagyok itt."
Megcirógatta az arcom, ami nagyon jó érzés volt. Majd a nevemet súgta a fülembe, úgy ahogy még senki se hívott még.
Gergőce...