Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

3. rész

Louis szemszöge

Alig aludtam éjszaka valamit. Csupán életem két legrövidebb óráját szántam erre a tevékenységre ma, de ez éppen elég is volt, mivel az ébresztőm jelzése előtt keltem kicsit több mint egy órával.

A szemeim kipattantak, mikor rájöttem, hogy ma délután jön Harry.

Négyre jön, szóval kettőkor maximum el kell kezdenem a vacsorát csinálni. Nem igazán szeretném a vele töltött időt főzésre pazarolni.

Mozzarellával töltött csirkemellet fogok sütni, ami pármai sonkával van betekerve és mellé még egy kis krumplipürét. Ez a kedvenc receptem, szerintem elég jól is csinálom, mivel az évek alatt sikerült tökéletesre fejlesztenem ezt a fogást.

Mégegyszer leellenőriztem minden egyes helyiséget a házban, hogy tökéletes-e, de nem találtam semmi nem odaillőt, úgyhogy mivel van elég időm, úgy döntöttem, kimegyek az udvarra. Meggyújtok egy cigit, miközben Clifford, a kutyám idehozza a labdáját, ezzel diszkréten jelezve, hogy dobjam el neki és ő majd visszahozza. Elszívtam a cigarettám, viszont a játékot nem fejezzük be. Cliff készségesen szaladgál a labdájáért, majd azzal vissza hozzám.

Amint a kutyám kellőképpen kifáradt, visszamegyek a házba Clifford kíséretében. Észre sem vettem, hogy ennyi idő eltelt. Már dél van és én még nem is ettem ma. Valószínű, már majd csak Hazzával fogok. Hazza. Hívhatom még így egyáltalán?

Mielőtt még elcsesződik a kedvem, elindultam felfelé a lépcsőn, hogy keressek egy terítőt és más apróságokat, amiket majd díszítés gyanánt fogok felpakolni az asztalra.

Van közte, gyertya, váza kis művirágokkal, szép tányérok és a legjobb étkészletből való evőeszközök.

A konyhába visszaérve, elrendezem az asztalt. Minden precízen, tökéletesen a helyére került. Végül a vázát inkább nem tettem fel, mivel ketten leszünk, egymással szemben és nem látnám azt az igéző zöld szempárt, a gyönyörű göndör haját, a tökéletes telt és rózsaszín ajkait és a csodálatos arcát. Miért gondolok ilyenekre? El kéne felejtenem már...

Az órára rápillantva konstatáltam magamban, hogy ezzel a gondos asztalrendezéssel elment kemény egy órám. Lehet pályát tévesztettem és asztalrendezőnek kellett volna mennem, nem pedig popsztának. Az élet nem mindig kegyes, na.

Nem hagyom magam végül csak elnyúlni a kanapén és dögleni egy kicsit, inkább elkezdem előkészíteni a hozzávalókat az ételhez.

Fél négy van, a krumplipüré az asztalon gőzölög, a csirkemellek pedig éppen sülnek, de nemsokára azok is készen vannak. Egy fél óra alatt ugye nem hűlnek el?

A szívem szinte már a torkomban dobog, mikor meglátom, hogy tíz perc múlva itt lesz. Itt az ajtómban fog állni. Öt év után ismét láthatom teljes valójában.

A hús is az asztalra került és persze egy üveg bor és boros poharak is.

Be kell valljam, roppant ízlésesre sikerült feldíszítenem az étkezésünk helyét.

Csengetnek.

Mégegyszer lecsekkolom az öltözetemet, ami egy fekete farmerből és egy kicsit elegánsabb felsőből áll, majd ajtót nyitok.

Ott áll ő. Tényleg itt van. Rajta is egy fekete farmer van és egy mintás ing. Körmeit feketére lakkozta. Gyönyörűen néz ki, istenem. Szórakozottan néz engem, miközben teljesen elvörösödve gyönyörködök szépségében.

- Szia Lou -szólal meg végül.

A becenevemet meghallva hatalmasat dobban a szívem. Szerintem a világ másik felén is hallották, nemhogy Harry.