Pénteken hullafáradtan keltem a telefonomra. Éreztem még este, hogy megint a papról fogok álmodni, így fél órával korábbra állítottam be az ébresztőt. Felültem az ágyamba, majd lassan kimásztam, hogy felkapcsoljam a villanyt. A radiátorhoz bújva, néztem az utcát, ahol még sötét volt, csak a lámpák világítottak. Az agyam csak kattogott, de lassan sikerült elnémítanom, így készülődni kezdtem, hogy elérjem a buszt. Csak a gimibe találkoztam a lányokkal, ott is csak első óra után, mivel a havas útnak köszönhetően fél óra késésben volt a buszom.
-Megint róla álmodtál? -faggatott Ági.
-Felesleges kérdezned, csak nézz rá -mutogatott Kami -Már bocsi Bea, hogy ezt mondom, de pocsékul nézel ki.
-Ne kérj bocsánatot, tudom, hogy átlátszik rajtam, hogy gondom van. Képzeljétek, az álmodtam, hogy akárhányszor elmondtam neki az igazat, ő nem hallotta meg.
-És maguk sem a csengőt -jött az énektanárunk fejét csóválva, mire szétszéledtünk és befutottunk az osztálytermekbe.
Szombaton el sem akartam menni gyónni, csakhogy Kami direkt átjött hozzám, nehogy otthon maradjak. Mi voltunk az utolsók, de Kami elém ment, miután vagy milliószor megígértem, hogy nem szökök el.
-Mehetsz! -jött ki a gyóntatószékből. Próbáltam ellenkezni, de nem ment. Azon kaptam magam, hogy egy helyiségben voltam, azzal a férfival, akit annyira szerettem, mindössze egy kis résen át láttam őt. Elkezdtük a gyónást és egészen addig jól ment, míg fel nem kellett sorolni a bűneimet. Néhányat elmondtam, majd lefagytam. Hiába kérdezte, hogy végeztem -e, nem szólaltam meg.
-Bea, van még valami, amit elmondanál? -kérdezte türelmesen.
-Ühüm -bólogattam kétségbeesetten.
-Akkor hajrá! Én itt vagyok, elmondhatsz bármit.
Néhány pillanatig vártam, de nem tudtam mit csinálni. Teljesen össze voltam tőrve, feltéptem az ajtót és kifutottam. A templom előtt álltam meg és folyamatosan sírtam.
-Bea! Gyere be és beszélgessünk egy kicsit. Nem akarom, hogy megfázz ilyen időbe -jött utánam Dénes atya. Visszamentünk és leültünk az utolsó sorba. Hogy megnyugodjak a kezemet is megfogta, és sulis témáról beszélgettünk.
-És mi a helyzet a fiúkkal? Van valakid? -kiváncsiskodott.
-Nincs -sóhajtottam -Csak egy férfi van, akibe szerelmes vagyok, de nem lenne szabad.
-Miért? Olyan idős, vagy talán van párja?
-Nem -ráztam meg a fejem.
-Akkor? Mi baj vele? Nem értem, hogy mire gondolsz.
-Sajnos -bólintottam -Az a baj, hogy ő már másé. Ő az Úré, én hiába szeretem -néztem fel sírva, és közel bújtam hozzá.
-Ööö értem -suttogta -Elmondod, hogy melyik plébános az?
-Te. Mármint maga az. Sajnálom.
YOU ARE READING
Tiltott szerelem (Befejezett)
RomanceRégi sztorim, a régi wattpademről. Az eleje, már meg volt írva, csak kissé átalakítottam a megfogalmazást. Viszont a történet még a feléig sem volt megírva, ezért is gondoltam, hogy áthozom ide, s itt újra elkezdem posztolni, s írni tovább. Remélem...
