too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

not just friends

- Gyerünk, gyerünk! - kiáltottam nevetve. - Le a pólóval!

Valamikor éjfél környéken, azt hiszem Maya felvetette, hogy játszhatnánk vetkőzős pókert, de én sajnos nem tudtam póker felszerelésekkel szolgálni, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtünk vetkőzős unót játszani. A szabályok a következőek: egy kör végén, a nyertesen kívül mindenkinek meg kell szabadulnia egy ruhadarabjától.

A hangulat felhőtlen és vidám, mindenki nevet a saját és egymás hülyeségén. Nem egy, nem kettő, sőt nem is hat felest gurítottunk le fejenként az este kezdetén, ami táplálta az alap hangulatot.

Rajtam, halleluja, a zoknimon kívül minden rajtam van, Jade-del és Harry-vel ellentétbe, akik alighogy a fehérneműjüket magukon tudták tartani.

- Ne kelljen könyörögve térden csúsznom miattad, hajrá Niall! - játszotta a nyáladzó rajongót Hazza a barna hajú fiú felé, aki a soron következett a vetkőzésben, de valamiért nagyon nem akart megválni piros pólójától.

- Ha nem akarod, akkor nem kell. - csóváltam meg mosolyogva a fejem, mire a fiú megkönnyebbülten felsóhajtott, de le is konyult a mosoly az arcáról, amikor végig hallgatta egész mondatomat. - Ha elmondod, hogy miért nem akarod!

Niall lemondóan megrázta a fejét, majd egy könnyed mozdulattal lehúzta a testét fedő anyagot, ami alatt néhány elég frissnek tűnő tetoválás terült el.

- Jézus, ki vagy te, és hol van Niall? - kapott a szívéhez nevetve Liam, és átkarolta röhögő barátnőjét.

Ezzel a játékkal elég sokáig elszórakoztunk, az őszintét megvallva, azonban amikor kicsit kezdett elmenni egy másik irányba, a teljesen józan Evelyn elvette tőlünk a kártyákat.

- Hát, akkor beszélgessünk?! - Shawn kijelentése inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek, és ezen jót mosolyogtunk. - Vagy van valakinek ötlete esetleg? - nézett körbe.

- Van egy "játék", - rajzolt Leigh-Anne a levegőbe idézőjeleket. - amit a lányokkal szoktunk csinálni, amikor unatkozunk stúdiózás közben. Az a neve, hogy 'Őszintén' és az a lényege, hogy leülünk egy körbe, és szúrópróbaszerűen kérdezgetünk egymástól kérdéseket, és közösen kiválasztjuk, hogy ki legyen az, aki válaszolni fog majd rá. Ennyi tömören.

Miután mindenki beleegyezett, és elgondolkodtunk néhány feltehető kérdésen, a játék kezdetét a csengő éles hangja zavarta meg.

- Megyek! - kiáltottam fel, majd kicsit megszédülve ugyan, de simán elsétáltam a bejárati ajtóhoz, amit néhány másodperc múlva ki is nyitottam.

Na, szerintetek, ki volt az? Megvárom a tippeket.

- Szia, Zuri! - nézett végig rajtam a férfi, majd felfalva egyetlen pillantásával.

A szeme először az arcomon időzött el, majd egyre lentebb haladt, ezzel pillanatról pillanatra felébresztve bennem a hosszú idő óta elnyomott vágyat.

A combom környékére nézve, megnyalta az ajkait, majd rájuk is harapott. Megbabonázva néztem minden apró mozdulatát, amit észrevett, és fel is vette a szemkontaktust velem.

- Szia, Sebastian! - vezettem végig nyelvemet, csukott ajkaim között, az érintéséért sóvárogva. - Mi járatba erre felé? - dőltem neki az ajtó fájának, és próbáltam nem ki mutatni, hogy milyen hatással van rám már csupán csak a pillantása is.

- Hallottam, hiányoltak az ágyból, és gondoltam benézek, de látom, társaságod van, szóval ha akarod, halkan is csinálhatjuk a kocsimban. - nézte folyamatosan a számat, miközben megformálta a szavakat.