Gyerekkorom küszöbén

Akvárium

Nancy szemszög:

Reggel nem sietve, szépen lassan válogattam a ruhámat a randira. Fogalmam sincs mi való egy akváriumhoz sőt a legjobb lenne, ha nem is oda mennénk, de sajnos mára csak oda volt szabad jegy. Semmi kedvem kiöltözni neki, hisz nagy valószínűséggel ő sem fog. De ha mégis kiöltözők rosszul fogja magát érezni, hogy csak utca ruhákba jött szóval inkább egy áruházba akarna menni majd én pedig eljátszhatom, hogy menyire fáj,hogy megváltozik a randink helyszíne.Egy zseni vagyok! Ahh de azt sem akarom, hogy szarul érezze magát csak egy egész kicsit. Bár arra is képes, hogy utána haza menjen, amit nem akarok. Egy hetembe telt, hogy kitaláljam ezt a randit, nem fogom hagyni, hogy tönkre menjen, de akkor nekem kell majd slampos ruhát húznom? Az kizárt. Jön ahogy akar, nem is érdekel, azért is olyan ruhát húzok, amitől még az álla is leesek. Végül egy szürke ruhát vettem fel aminek a derekánál egy aranyozott öv volt rá varva, mellé egy fekete harisnya és egy fekete hosszú szárú csizma. Miután kész lettem a szőkített hajamat szoros cofba fogtam, majd egy füstős sminket varázsoltam magamra és már mehettem is. Mivel már alig volt időm a megbeszélt időpontig, jobbnak láttam, ha taxi helyett villamossal megyek. Had várjon csak, neki az semmi, amit én éltem át miatta. Azt a rengeteg fájdalmat, majdnem sírásokat. Ehelyett ő csak várnia kell, ennyit kibír. Csak remélem, hogy nem hányom el magam a halak szaga miatt. Ez most nem fontos, de így bele gondolva ez rohadt furcsa, hogy nem jött rá, hogy én tettem óda a jegyeket, hiszt tudhatta volna. És az sem, normális, hogy ilyen könnyen eljött velem, máskor mindig passzolta, de emellett még el is hitte, hogy megszerettem azokat az undorító létformákat. Furcsa, nagyon de nagyon furcsa volt tegnap. Vagy nem is tegnaptól inkább az nap óta mióta ellógtam Rachellel a suliból. Bele gondolva remélem Rachelnek minden jól megy, és semmi hülyeséget, nem mond annak a perverznek. Bár még ha meg is tenné, akkor is olyan undorító szerelmesek egymásba, hogy nem is zavarná. De hogy lehet valaki olyan hülye, hogy nem veszi észre, hogy akibe szerelmes ő is viszont szereti. 
     Amikor végre oda értem, Danken már várt rám. Akaratom ellenére elmosolyodtam, még ha azzal is fenyegetett, nem hagyott faképnél. Majd meg láttam hogy néz ki amitől kihagyott egy ütemet a szívem , de egyben be is dühödtem rá. Miért ilyen átkozottul helyes. 
- Hogy nézel ki! Mi a fenéért kellet ki öltözz. - szóltam rá egyből, még mielőtt látta volna, hogy zavarba lennék
- Mi az hogy hogy nézek ki, kiöltöztem mert veled van randim. De kezdjük azzal, hogy mért késtél egy órát.- mondta felháborodva
- Semmi közöd hozzá. Gyere menjünk, mert megfagyok.- húztam magam után
- Várj, egy picit. - állt meg hirtelen
- Mi az már megint.- fordultam felé
- Dögös vagy.- monda egy rohadt aranyos mosollyal
- Még szép. Én mindig, csak most veszed észre.- válaszoltam egyből, de közben éreztem, hogy vörösödik az arcom.
    Ahogy be mentünk, meglepően néztem körül. Alig voltak emberek, pedig hiába már közel karácsony mégis népszerűnek kéne lennie. Látszólag Dankent, nem zavarta, hogy ilyen kevesen vannak, nyugodtan bámészkodott, én meg mint, aki nem tudja mit csináljon követtem. Minden tőlem telhetőt megpróbáltam, csak hogy úgy tűnjön élvezem nézni a halakat amik fel le úsznak abba a rohadt nagy akváriumban. Bár igaz volt pár nagyon szép színű hal, vagy épp vicces alakú de még mindig nem értem mit élveznek az ilyen helyeken az emberek. A gondolataimból Danken szakított félbe, mikor a karomba bökött. Értetlenül néztem rá, aki csak egy tőlünk kicsit távolabb álló párra mutatott. Nem értettem, mit kellet volna néznem rajtuk, hisz csak egy teljesen megszokott pár volt, akikről virított, mennyire nyálasan szerelmesek egymásba. Már készültem volna, hogy leszidjam, amikor is a férfi hirtelen letérdelt a nő elé és a zsebéből kihúzott egy apró dobozt. Ekkora a párt rengetegen vették körül. Mind kíváncsian várták  a lány válaszát, aki természetesen igent mondott. Az emberek tapsoltak, mi meg csak néztük.
- Ha mi lennénk a helyükben, te hogy reagálnál rá?- kérdezte Danken, teljesen váratlanul
- Tökön rúgnálak,hisz nem vagyok semmilyen látványosság, hogy így bámuljanak idegen emberek, mint most ezeket - vágtam rá kapásból
- Akkor nem mondanál nemet.- mosolyodott el 
- Oda először el is kéne jutni.- kezdtem zavartan
- Akkor ha tegyük fel most megkérdezném, leszel a barátnőm mit mondanál-.folytatta Danken, én meg már teljes értetlenségbe álltam
- Azt, hogy ha én kérdeném meg, hogy leszel a pasim te mit mondanál?- kérdeztem egyből vissza, bár nem értettem a jelenlegi szituációt, hogy jutottunk ide 
- Nem ér kérdésre kérdést válaszolni- mondta szórakozottan
- Nem izgat. Amúgy sincs befolyással rám a törvény. Én felettük állok- ezen csak elnevette magát és én is elmosolyodtam - Na de most megyek pisilni- jelentettem be, minél hamarabb el kell menjek, hogy feldolgozzam az imént hallottakat 
- A lányoknak miért kell ezt mindig bejelenteniük?- kérdezte furcsán
- Lányos szokás, ha nem tetszik, szívesen átváltoztatlak egy napra lánnyá.-szórakoztam- Van egy rohadt cuki sárga ruhám, ami remekül állna rajtad
- Asszem passzolom- vágta rá komolyan- Belőled kinézem, hogy álmomban ezt megteszed velem
Ezen csak elnevettem magam, majd kimentem az épületből. 
   Mi a fene esett ma bele. Mik ezek a hülye utalások, hogy legyek a barátnője. Nagyon közel voltam, hogy rá vágjak egy igent, de majd ha fagy. Legyen férfi, és kérdezze meg rendesen, mert én már így is eleget tettem. Ha így fogja folytatni leteszek róla, így is már csak a hülye makacsságom tart mellette, meg az a rohadt szerelem, ami még egy ilyen szerencsétlent is elkap, mint én. Olyan marha, hogy még csak észre sem veszi, hogy én szerveztem ezt a randit és hiába tudja, hogy utálom a halat, mégis elhitte amit mondtam neki. Olyan nagy kérés, hogy tudja mikor mire gondolok. Lefáraszt azt tettetni, hogy élvezem ezt a helyet, de nem tudok szabadulni, hisz furcsa mód Danken évezi ezt a helyet, ami nekem rejtély. Talán félre ismertem volna és egy ő is idegen létforma lenne mint a halak. 
-Elegem van mára.- mondtam ki hangosan, mikor egy fekete maszkot viselő alak lépett ki a sötétből. - Remek, legalább le tudom vezetni a feszültséget.- mondtam, majd szemügyre vettem, a támadómat. A testalkatából ítélve fiú, méghozzá idősebb tőlem, de több időm már nem jutott elemezni, mivel nekem rontott egy késsel. Szegény gyerek, semmi esélye nem volt használni, mert a csuklóját megragadva a falnak csaptam, majd háttal nekem teljes erőmből tökön rúgtam. A váratlan támadásomra és a fájdalom miatt a földre görnyedt, de nem hagytam neki időt pihenni megragadtam a hajánál fogva jobb lábbal képen rúgtam, ügyelve a csizmámra, nehogy véres legyen, ezzel pedig teljesen kiütöttem őt. Időm nem volt pihenni, mert tapsolást hallottam a közelben. Megfordultam és Danken volt ott, háttal neki támaszkodva a falnak, úgy nézett engem. 
- Ez szép volt. Nem is értem, hogy én miért vagyok veled.- mondta szórakozottan- De mit is vártam egy rendőrkapitány lányától- dicsért meg
-Hagyjuk most- mentem felé, de ezt sajnos a támadóm kihasználta és lelépett
- Ki volt ez?- kérdezte Danken
- Valószínűleg az egyik fogolyt akarja megbosszulni, akit apa börtönbe zárt. Olyan szánalmas- forgattam meg szemeimet
- Sajnálom szegényt. Az ép eszűek, nem kezdenek ki olyan lánnyal aki egy foci csapatot képes lenyomni. - szórakozott
- Ugye!?- mondtam büszkén. A normál emberek furcsának tartanak , amiatt, hogy kiskorom óta apával edzek, vagy épp részt veszek a fegyveres bevetéseken. De én szeretem , és büszke is vagyok emiatt apára, mert így megtanultam önállósodni, és verekedni, ami az ilyen esetekben nagyon jól jön, bár az is igaz ez apa munkája miatt van.
- Ha képes vagy ilyen jól verekedni, akkor mért nem tudsz nekem igazat mondani.- szidott le egyből
- Mire gondolsz?- játszódtam meg magam 
- Ismerlek ki vagy! Ne add az ártatlant. Azt hitted nem veszem észre, hogy te rejtetted el a jegyeket a szekrényemben, vagy, hogy egész nap tetteted, hogy mennyire jól szórakozol, de tudom, hogy nem mert UTÁLOD azokat a rohadt halakat és rosszul vagy tőlük. Mid gondolsz, hány éve ismerlek és figyellek. Többet tudok rólad , mint te saját magadról.- döbbenten álltam, és csak hallgattam. Ritka alkalom,mikor ennyire dühösnek látom.
- Ha tudtad, akkor mért nem mondtál, vagy csináltál semmit!- vesztettem el én is a hideg vérem
- Mert vártam, hogy te mondod el , ahogy mindig is tetted. De most nem mondtad, és amúgy is tettem érte, hogy elmond.
- Mért kellet volna ilyet csináljak? Mert egyszer kétszer számomra fontos dolgokat elmondtam neked arra még nem ad okot, hogy továbbra is ezt tegyem.
- De igen mert szeretsz engem. - mondta komolyan, bennem meg kiment minden erő. Miért tudja? Honnan? Kitől? Nem nem nem nem nem tudhatja meg, mert így mindennek lőttek. Nem akarom, hogy tudja.
- Nem! én.....én.......utállak..- mondtam ki, de éreztem, ahogy a szemem könnybe lábad
- Hazudsz! Szeretsz! Mondd, hogy szeretsz - ragadta meg a kezem, és erősen magához húzott
- ........Utállak! - mondtam magam elé bámulva
- És? Én meg szeretlek- mondta, majd megcsókolt
   Miután Dankennel elváltunk az agyam még  mindig nem fogta fel, hogy mi történt ellenben a testem automatikusan cselekedett, mégpedig akármi volt az előbbi, többet akartam. A pulóver nyakánál megragadva húztam magamhoz , és most én csókoltam meg öt. Egy pillanatra meglepődött, de vissza csókolt. Mikor ismét elváltunk képtelen voltam a szemébe nézni. Nem akartam, hogy lássa mennyire boldog vagyok.
- Tudtam, hogy szeretsz- mondta, a hangjából pedig a megkönnyebbülés és a boldogság hallatszott 
- Fogd be.- nehezemre esett vissza vágni neki rendesen
- És most, hogy rá jöttem a titkodra, mit akarsz csinálni?- kérdezte
- Ha szeretnél maradhatunk.- mondtam neki
- Mióta érdekel téged én mit szeretnék. - nevette el magát
- Mindig is.- zártam le ennyivel
- Akkor menjünk el, nem szeretsz itt lenni.- mondta
- De maradhatunk, mert te szeretsz itt lenni és ne érdekeljen én mit szeretnék.- adtam neki parancsot 
- Te tényleg reménytelen vagy. Hogyne érdekelne, hogy mit szeret a barátnőm, de ha ennyire marasztalsz mutatni akarok valamit.- erre csak bólintottam egyet, nem szóltam be neki amiért így hívott
      Mint számomra ki derült azon az épületen kívül ahol az a rengeteg rémes hal van, azon túl van még egy mellék épület, ahol egy mini állatkert volt. Mikor ezt megtudtam, meg sem álltam a pingvinekig. 
-Nézd! Pingvinek, de aranyosak.- kezdtem el ujjongni, mint egy kisgyerek ha új játékot kap. Az egyetlen gyengém azok a pingvinek, imádom őket,
- Te tényleg mendhetettlen vagy.- mosolyodott el Danken
- Most mért?! Imádom őket!
- Engem meg utálsz.- idézte vissza a szavaim
- Szeretlek- suttogtam, alig hallhatóan, de Danken sajnos meghallotta 
- Hogy? Tessék? Azt hiszem nem hallottam jól, mintha azt mondtad volna, hogy szeretsz.- kezdett piszkált
- Olyan idegesítő vagy!- fordultam felé
- Ezért szeretsz.- vágta rá egyből
- Igen, baszki igen rohadtul szeretlek! Most boldog vagy?- akadtam ki 
- Ha tudnád mennyire- és ismét megcsókolt de most azonnal viszonoztam
- Amúgy ez előbb azt mondtad, tettél értem valamit, hogy be vajam neked a tudod mit. Szóval mi is volt az?- lettem kíváncsi
- Ja az. Mi volt az első dolog ami eszedbe jutott, ahogy ide értünk?- kérdezte
- Undorító az a rengeteg hal és, hogy milyen kevesen vannak itt.
- Az utóbbi. Megkértem a tulajt, hogy mára csak nagyon kevés embert engedjen be, mivel úgyis tartozott nekem.- mondta büszkén- De arra én sem számítottam, hogy szem és fül tanúja leszünk egy leánykérésnek.
-Egész végig, minden úgy ment, ahogy akartad?- akadtam ki 
-Így van- büszkélkedett
- Utállak, de annyira utállak- mondtam majd inkább elmentem pingvineket etetni, ott hagyva Dankent aki nevetésben tört ki.

  *****

A téli hidegben, tartottunk haza fele, egymás kezét fogva mikor egy parkhoz értünk. Megálltam, és dühösen bámultam a padon ülőt. Ez volt a tökéletes alkalom, hogy végre mindenki életét helyre hozzam. Már nem bírom nézni, azt a szerencsétlent. Danken, mikor észrevette , mit vagyis kit nézek, mindent tudóan elengedte a kezem, adott egy jó éjt puszit, majd ott hagyott intézkedni. Én meg felkészítettem magamat az újabb fárasztó vitára, majd felé siettem most vagy soha alapon.

Sziasztok! 😘 Remélem tetszett a rész, mert őszintén szólva nagyon meg szerettem már írni, mert egyik kedvenc párosom és mert az írásakor is jól szórakoztam. Ha ti is egyet értetek votezzátok és kommenteket is szívesen várok. Ha minden jól megy még ma jön ki egy új rész ahol megtudhatjuk ki is akit Nancy helyre akar tenni. 😃😁