Az én karantén mindennapjaim

1. Az a fránya matek...

2020. December 7. Hétfő

Pontban fél hatkor, elkezd csipogni az ébresztőm. Arg! Már megint reggel van?! De hát miért?! Egyenesen gyűlölöm a reggeleket, nem elég, hogy ki kell kelnem az ágyból de a legtöbb nap még iskolába is kell menni! Van olyan aki szeret reggel kelni? Nem hinném.

Mire sikerül rávennem magam, hogy kikászálódjak az ágyból, már fél hét volt. Szuper! Még van egy órám indulásig.

Egy óra alatt megiszom a kakaómat (ez elmaradhatatlan reggelente!) lezuhanyozok, felöltözök, egy kicsit telefonozok, felveszem a csizmám, magamra kapom a táskámat (ettől a tettemtől majdnem leszakad a hátam, a táskám most nehezebb mint máskor, pedig máskor se könnyű!) és fél nyolckor elindulok suliba. Reggelizni nem szoktam otthon, egyszerűen csak útközben elmajszolok egy fél kiflit.

Tíz perc séta után, ami alatt szarrá fagytam, megérkezek a sulimhoz. Nem egy nagy iskola ez, de azért vagyunk elegen itt is. Az ajtónál Andi néni (ő intézi az iskolai ügyeket) megméri a testhőmet. Mikor ezt elfogadhatónak találja, folytatom utamat az osztálytermem felé. Gyorsan lerakom a cuccom a fogasomra és már bent is vagyok a teremben. Szeretem ezt a termet. Olyan otthonos és még egy kis konyhája is van, ami ezen kívül semelyik másik teremben sincs.

- Ne már! Miért jöttél? - "köszön,, nekem Bendegúz, az egyik osztálytársam. Mint az látható, nagyon örül nekem.

- Bocs, hogy élek - forgatom még unottan a szemem. Már hozzászoktam a fiúkhoz, tekintve, hogy van két bátyám. A padomra lerakom a táskám és leülök a helyemre. Mivel nem kívánok ennek a négy seggfejnek a társaságában tartózkodni, ezért amint leültem, már állok is fel, és elhagyom a termet, hogy a folyosón várjam meg a lányokat.

Nem kell túl sokáig várnom mert pár percen belül, sorba megérkeznek a csajok. Először Sára, majd Anna, őket pedig követi Lilla, Léna, Zoé és végül Petra. Rajtuk kívül még sokan érkeznek de én leginkább velük beszélgetek. Az a negyed óra ami még nyolcig hátra van, egy pillanat alatt elrepül és kezdődhet a tanítás. Mivel az osztályfőnökünk Koronás, ezért a kézimunka tanár, (igen van ilyen tantárgyunk) Anikó néni, jön be helyettesíteni. Hm. Ez érdekes lesz. Mivel amikor legutóbb Anikó jött be hozzánk, akkor úgy ment el, hogy azt mondta "soha többet nem jövök ide helyettesíteni!". Hát mit mondjak, nem vagyunk a legjobb osztály, de legalább összetartó. Valamennyire...

- Helló Anikó! Hogy-hogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy ide nem jössz többet? - köszöntem neki egy angyali mosollyal az arcomon.

- Jó reggelt Panni. Én azt mondtam, hogy agyagozni nem jövök többet, nem azt, hogy egyáltalán - válaszolt és úgy tűnt nem én voltam az első aki ezt kérdezte tőle, mert a válasz már szinte begyakorolt volt. És amúgy nincs is igaza! Tökéletesen emlékszem, hogy mit mondott!

- Aha - reagáltam le ennyivel, majd őt kikerülve, a lányokkal újra bementem a terembe.

☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎

Fura de amúgy nem volt olyan rossz Anikóval ez a két óra matek. Sokkal jobban magyaráz mint Laci, az biztos!

A tízórai szünetet beszélgetéssel töltjük. Többek között beszélek a Pitával és a Cucuval a Wattpados könyvünkről. Kicsit vitázunk ezen, mert nem tudjuk eldönteni, hogy kibe legyen szerelmes a főszereplő lány, Leyla. De végül Pita és én győzünk, mivel mi ketten Remusra voksolunk, a Cucu meg egyedül Siriusra. Na végre ezt is megbeszéltük!

Az első óránk angol, amit szintén az ofő tartana, ezért ott is helyettesítés lesz. Ezzel nem is lenne gond ha valami normálisat csinálnánk, de nem, nehogy legyen egy normális óránk! Angol helyett átküldenek minket a másik csoport Németére. Ennél jobb már nem is lehetne! (Khm, szarkazmus, khm)

☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎

Végre vége a sulinak és mehetek haza! Jupí! A házi tök egyszerűnek tűnik úgyhogy azzal nem lesz baj! (Legalábbis ezt hittem.)

Újabb 10 perc séta után hazaérek és mi az első amit teszek?

Hát persze, hogy a kézmosás! Hisz Covid van gyerekek! Miután az alapos kézmosás is megvolt, feltámolygok az emeletre és be esek a szobámba. Na és itt mit csinálok először? Hát persze, hogy nem a házit! Én? Házit, amint haza értem a suliból? Na ne már! Rá ér az este is!

Na szóval az első amit csinálok az az, hogy megnézem az értesítéseimet a telefonon! Mi mást is csinálna az olyan, mint én, iskola után? Szóval miután megnéztem az értesítéseimet, megnézem a Wattyt. Én szinte már a Wattpadon élek! De tényleg! Azzal kelek és azzal fekszem! Mindegy is!

☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎☁︎

Este (fél 9) rászánom magam a házi írásra. Arra számítok, hogy nagyon könnyű lesz, meg ilyenek. Na de itt jön a kis ördög! Mert a házi egyáltalán nem könnyű. Sőt! Kifejezetten nehéz!

- Még szerencse, hogy olyan jó vagyok Matekból! - pusmogom magamban, és közben elég önelégült fejet vágok. Hát vannak furcsa szokásaim, de azok szinte mindenkinek vannak szóval, nem fontos.

Azt a fránya matekot egy óra alatt letudom. Egész gyorsan ment és ebbe még az ellenőrzés is belefért (jó mondjuk azt telefonnal csináltam de na, már fáradt vagyok!). Még egy kicsit Wattpadozok, majd 11 óra felé elkezdek készülődni az alváshoz. Azaz elmegyek zuhanyozni, átöltözök, fogatmosok, megfésülködök, le ápolom a fülem (nem rég lett ki lyukasztva a második lyuk bele és három hétig ápolni kell), elrakom a suliba cuccom holnapra, lefekszem az ágyamba és lekapcsolom a villanyt.

Forgolódok össze vissza de nem tudok aludni. A tetőablakaimon keresztül látom az eget, amin most nem látszik sem a hold, sem a csillagok, mivel vastag felhőréteg takarja. Ettől függetlenül szerintem így is gyönyörű. Imádom nézni az eget. Valahogy mindig megnyugtat. Ahogy a felhőket nézem, érzem, ahogy lassan elnyom az álom...
_______________________________________

Na itten is van az első rész! Ez a hétfői napom kicsit felhigított verziója. Remélem tetszett! Nem lett túl hosszú de azért szerintem annyira nem is rövid. Na de fáradt vagyok szóval megyek aludni. Sziasztok! ❤️☁️