ÉLET

Július 11, vasárnap

Cortez szemszöge

Délelőtt tíz körül ébredek a kanapénkon. A tv-n a DVD lejátszó képernyőkímélője látszik. A fejem iszonyúan fáj, és émelygek. Fura szagot érzek. Elfordítom a fejem, és a padlón egy hányásfoltot látok. A dohányzó asztalon ott hever a tegnapi boros üveg.

- Reni – nyögöm fájdalmamban. Aztán elárasztanak a tegnapi emlékek.

Feltápászkodom, és körülnézek a lakásban, de ő nincs sehol. Talán jobb is, hogy nem látja, milyen disznóólat csináltam az otthonunkból. A konyhába megyek egy phár vízért, és a gyógyszerek között kutatok. Hamar találok is fájdalomcsillapítót, rögtön két szemet is beveszek. Kinyitom az ablakot, hogy az áporodott szag kiszellőzzön. Hálát adok Istennek, hogy még nem szereztük be a szőnyeget a nappaliba, mert abból nem tudom, hogy szedném ki a foltot. A fejemben dübörgő rockbanda ellenére cselekednem kell, a fürdőbe sietek a felmosóért, amibe fertőtlenítőszert keverek össze meleg vízzel, és ezzel a keverékkel próbálom eltüntetni az előző este nyomait. Jó lenne, ha a fejemből is ilyen könnyen kitörölhetném.

Miközben a lakást próbálom eredti állapotára visszaállítani, a gondolataim Reni körül forognak. Eszembe jut az első évünk Párizsban, hogy a születésnapomkor éppen a légiutaskísérő vizsgámhoz csináltam az egyhónapos gyakorlatot New York-ban. A haverjaim az örömhír hallatán, hogy évek óra először töltöm a születésnapomat New York-ban egy óriási bulit szerveztek a házunkban. A srácok barátnői feldíszítették a házat, gondoskodtak kajáról, a többiek a zenéről. Akármilyen jó fejek is voltak, szomorú voltam, hogy Reni nincs velem.

Aztán Daniel állított be, nyomában Ricsi, Virág és Reni. Ennél szebb ajándékot nem is adhatott volna, minthogy meglátogat. Meglepően a többiekkel való kommunikáció nem okozott számára gondot, mert bár angolul nem beszélt, franciául, igen. És a srácok nagyrésze franciát tanult, úgyhogy megértette magát.

Elmondásuk szerint Ricsi kereste fel Danielt, és ő szervezte le nekik az RBMB-t és ő ment el a reptérre értük. Ricsit és Virágot az egyik ismerősük kocsival vitte ki a bécsi reptérre, mert az közelebb volt, mint Budapest. Onnan repülővel Párizsba utaztak, ahol felvették Renit és jöttek ide. A buli után mindenki hazament még Ricsi és Virág is visszamentek a lakásba. Mivel a szüleim üzleti úton voltak, szokás szerint, a miénk volt ház Renivel. Amióta Párizsban laktunk, nem nagyon volt lehetőségünk kettesben lenni. Úgyhogy kihasználtuk ezt az alkalmat.

Másnap reggel én keltem fel előbb, a konyhába mentem, hogy reggelit készítsek magunknak. A serpenyőben illatozott a bacon és a tojás, mikor Reni utánam jött.

- Jó reggelt! - köszönt fáradt hangon. Úgy látszik, még nem pihente ki a jat leg-et. Ezért aludt kb 11-ig.

- Reggelt? Tudod te egyáltalán mennyi az idő?

- Miért mennyi?

- Délelőtt 11

- Meg is lepődtem, hogy már fent vagy. Nem tesz jót nekem ez az időeltolódás.

- Ülj le, mindjárt kész a reggeli

- Te főzöl? Vagy még mindig álmodom?

- Igen. Vagyis inkább sütök. Nem nagy kunszt, bacon és tojás.

- Ez esetben, azt hiszem, kötelességem hozzájárulni a reggelihez egy kávéremekkel.

- Azt megköszönném. Abban a szekrényben találsz bögrét, tej a hűtőben – a pulton hagyott mobilom rezegni kezdett – Ricsi azt írja, hogy fél óra és itt vannak, segítenek rendbe tenni a házat. Virág hoz neked tiszta ruhát.