Fallen Angel-Bukott Angyal

Út a Pokolba

Akkor, és ott leesett. Justice Flock és Alexander Flock ugyan az a személy. Megöleltük egymást, majd kikísértem a kapuig. Onnan Ő már sétálva ment tovább, nekem pedig buszra kellett szállnom.
- Gyere. Mutatok neked valamit. - indult el.
-Mi? - kérdeztem vissza, mert meglepett, hogy csak úgy kijelenti, hogy ,,mutat valamit". Nem vall rá ez a viselkedés. - Mire készülsz? - kérdeztem gyanakodva.
- Csak gyere utánnam. - sétált valamivel gyorsabban. - Nem szeretném ha lemaradnál, szóval igyekezz és tartsd a lépést velem ha lehet. - mondta és megint gyorsított egy kicsit. Beszúrt az oldalam. Hát ez csodás.

  Egy kisebb találkozóhely-féleségnél megálltunk. A fiú körülkémlelt, mintha óvakodna attól, hogy valaki követ minket. Furcsán viselkedik.
- Oké. Megjöttünk. - mondta. Én mást nem láttam pár padon kívül. Nem volt semmi érdekes abban a találkahelyben. Gondolom csak megszivatott.
Nagyon elmerülhettem a nézelődésben.
-Ne a helyet nézd. Láss egy kicsit a dolgok mögé. - mondta majd újra körbenézett. Kinyújtotta a kezét. - Fogd meg a kezemet. - mondta, majd megállt oldalnézésben a feje. Mármint nem rám nézett, hanem a másik oldalra.
- Hogy mit csináljak? - kérdeztem hitetlenkedve. Fogjam meg a kezét? Minek?
-Láss a dolgok mögé. - nézett rám, és végre abbahagyta a terepszemlét. - Az istenit, fogd már meg a kezemet! - emelte fel valamivel jobban a hangját. Kicsit megijjedtem. Ha ennyire akarja... mit bánom én. Megfogtam a kezét, erre meg... kinyílt egy portál. Azt tudtam, hogy Justice(alias Alex) furcsa... de ez...
-Gyere. - mondta és besétáltunk a portálba. Mi a franc.
-Hol vagyunk? - kérdeztem. Nem mertem elengedni a kezét. Ijjesztő volt az a hely.
-Üdv a Pokolban! - mutatott körbe. - Hát... Boldog szülinapot Kate.
Nem tudtam megszólalni. Valami eleve furcsa volt számomra Justice-ban... de ez... Az eszem megáll! Justice egy démon! Mellesleg a szülinapomra is emlékezett. Micsoda úriember.

   Miután kinézelődtem magamat, és leesett mi történik, észrevettem, hogy megváltoztam. Külsőleg... és belsőleg is. Valamilyen fajta émelygés kerülgetett, amit nem tudtam hova rakni. Végig néztem magamon. A jobb szememben megint előtámadt az az érzés...
Justice ismét kizökkentett.
- Hé. Mehetünk végre?
- P-Persze.
Majd bementünk a... gondolom központjába a mulatságnak.
- Mégis mi ez? Miért csapnak itt ilyen nagy bulit?
- Ez az éves nagytakarítás. Itt, a Pokolban minden évben rendezünk egy takarítást, ahol a nem ide tartozó lelkeket az egyel alattunk lévő szintre süllyesztjük, ahol vagy megerősödnek vagy pedig eltűnnek azok. Akik nem elég erősek, viszont már itt meghalnak. Ez a többségre vonatkozik. Őket itt égetjük porrá, ezen a helyen. - mutatott a nagy Pentagram alakú tűzhelyre. - A királyságunk neve Pentagram Állam. Arról a bazinagy Pentagramról kapta a nevét, ami bevilágít minket odafennt, mint titeket a Napotok. - nézett fel az égre. - Érdekes,hogy te átváltoztál Démonná. Úgy tartják, ha egy embert lehoznak a Pokolba a lelke kettészakad vagy megreped. Nem bírja tovább és magától elsorvad, még abban az időben ameddig itt van. Különös, hogy ez veled nem történt még meg. Ó, nézd. Cukrozott lávakavicsok! Gyere, vegyünk belőlük! - váltott egy pillanat alatt témát és már el is rángatott ahoz a standhoz. Szóval akik ide kerülnek, és emberek, ketté hasad a lelkük, mi? Érdekes...
Egy fekete macska a lábamhoz dörgölőzött, ameddig Justice-ra vártam. Fekete macska a Pokolban. Ki gondolta volna? Lehajoltam és megsimogattam a cicust, az meg hagyta. A hátára feküdt, akkor a hasát kezdtem simogatni.
- ÁÁÁ!
- Hm? Mi bajod? - csámcsogott Justice egy cukorkán.
- Ennek a macskának csápok nőttek ki a hasából!
- Azok nem csápok! - nevette el magát.
- Ez nem vicces Justice. - mondtam egybefont karokkal, miközben Ő is lehajolt és megsimizte a macsekot.
- Ez egy vándor Pók Macska volt. Az ilyen kis jószágok mint ez itt, hogy is mondjam... házikedvencnek bizonyul. Mondjuk ez a kis krapek pont egy jólnevelt fajta. Biztosan kivételes...menjünk tovább.
Sétáltunk még és egyre nagyobb lett a tömeg. Standok mindenfele. Megakadt egy nyakláncon a szemem. Yin-Yang jel volt rajta. Bámultam már egy ideje azt a nyakláncot, gondolom Justice is észrevette.
- Jó napot! Szeretném megvenni azt a nyakláncot. - mondta az árusnak.
- Justice, nem kell. Ez nagyon sokba kerül.
- Micsoda elbűvölő lányt szereztél magadnak Justice!
- Szevasz Zora. Mi a helyzet? Rég láttalak már.
- Semmi különös. Megy az üzlet ilyenkor. Hé, Zina! Van még csomagolólapír nálad?! - válaszolt egy Lila hajú fiú Justice-nak. Gondolom régóta ismerik egymást.
- Ó, igaz is. Ha már itt tartunk, Ő Kate.
- Szia. Zora, igaz? Kate vagyok. Justice egyik barátja. - mondtam a srácnak.
- Milyen démon vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Ömm...
- Még nem tudja, hiszen most lépte át először a kaput. Erről ha lehet akkor tartsd a szádat. - suttogta oda neki Justice.
- Értem. Nos, Ő itt Zina. A kishúgom. - simogatta meg a kislány fejét mikor odaért hozzánk a becsomagolt nyaklánccal.
- Szia! Tetszik a szemed! - mosolygott rám a kislány. - Justice, Ő a barátnőd?
- Ááájh! Nem! Apám mentsen, hogy Ő legyen a barátnőm! Kész hárpia ez a csaj! Ha tudnád te-
- Jól van Justice, szerintem felfogta. - mondtam kicsit mérgesen. Nem tudtam mit gondoljak. Azért valamennyire rosszul esett.
- Ne is törődj vele. Nincs ízlése ennek a mamlasznak. - Mondta Zina bátorítas képpen, mire kicsit jobb kedvem lett.
- Kinek nincs ízlése te kis-
- Justice figyelj oda, hogyan beszélsz Zina-val. - Mondta egy kicsit nagyobb darab, alig alacsonyabb termetű férfi mint Justice. - Még mindig makacs egy fiú vagy. Ki ez a lány? - rázta a fejét mosolyogva, majd rám nézett.
- Ő Justice barátnő- - a kis Zina nem tudta végigmondani, mert a bátyja befogta a száját.
- Kate Hiory vagyok. Örvendek a találkozásnak, uram! - mosolyogtam a negyvenes éveiben járó férfira.
-Zeke Aliey vagyok. Ő itt a fiam, Zora Aliey, és Ő pedig az én kis démon hercegnőm, Zina Aliey. - mondta, majd felkapta a kislányt és egyszer megpördítette a levegőben.
- Hallottam amit az előbb mondtál Zora-nak, Justice. Ha kell segítség bármiben, szólj.
- Rendben, köszönöm.-bólintott a fiú.
- Mindenesetre, mi Árnyék Démonok vagyunk.-mosolyodott el az apuka egy pillanatra.
-Hé öcskös. Ki ez a csaj?-hallatszódott egy hang a hátam mögül.