The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

70

Toto tekintetén láttam, hogy a plafonon van. Seb sóhajtott, majd felállt.

- Járok eggyet. Később írj rám, hogy akkor mi legyen.

- Rendben. – pillantottam rá ő pedig elindult felfelé.

- Hogyhogy mi legyen? – kérdezte Toto élesen és lendületesen elindult felfelé – Mit akarsz tőle? Nem bírod békén hagyni?

- Ne kombinálj! És fogd vissza magad! – szólt vissza Seb flegmán – Az többet nem fordul elő! – majd kettőt ugorva már a lépcső tetejére is ért, majd eltűnt Chris irodája felé.

Én még mindig a lépcsőfokon ültem, Toto közben zsebre tett kézzel ált meg előttem, és lebámult rám.

- Miért nem jöttél át? – kérdezte ingerülten és számonkérően.

- Nézted egyáltalán a telefonod?

- Lemerült. Végig vele voltál? Azért nem jöttél?

- És persze töltő senkinél sem akadt.

- Ezzel mire célzol?

- Én? Semmire. – álltam fel.

- Vele voltál? – bökött fejével fölfelé.

- És te?

- Hogyhogy én? – tárta szét a karjait.

- Visszataláltál Juliához vagy van új?

- Jézusom! – túrt a hajába – Hányszor kell még elmondanom, hogy vége, végleg vége. Holnaptól nem is dolgozik nekem.

- De te féltékeny lehetsz Sebre!

- Nincs rá okom?

- Nekem több van Juliára!

- A csapattal voltam, próbáltuk kitalálni mi a fasz baszódott el ma ennyire! -tárta szét a karjait.

- Nah persze. – dőltem a korlátnak.

- Akarod látni a felvételeket? – kérdezte alig hallhatóan, mire gúnyos pillantást vettem rá, ő pedig összevonta a szemöldökét – Mi az?

- Már ha azok igaziak. – a hajába tűrt.

- Tudod, hogy azok, ne kezdjük elölről ezt az egészet.

- Mit?

- Úgy állítasz be, mint valami kurva shakespeari III. Richárdot, nem én vagyok a történelem egyik legnagyobb intrikusa!

- Hát Briattorétól nem állsz messze. Epedve várom rólad mikor derül ki, hogy megkérted az egyik pilótádat csapja a falnak a kocsiját, vagy ütközzön valakinek, egy futamgyőzelemért. – erre csípőre tette a bal kezét, a jobbal pedig orrnyergét masszírozta - Kitalálom. Tough day in the office és fuck up?

- Láttad a Sky interjút? - nézett rám az ujjai közül.

- Christian felhívta rá a figyelmem. – mire egy hosszú másodpercre lehunyta a szemét.

- Szuper. – sóhajtott fel, és kezével a korlátnak támaszkodott – Nem akarok vitázni. – pillantott rám fáradtan, mire széttártam a karom – Gondoltam ehetnénk valamit, aztán egy kis időt még együtt tudunk tölteni mielőtt elindulok a reptérre. – ez a mondat olyan volt mintha gyomorszájon vágtak volna, persze tudtam, ma este utazik, és mégis hideg zuhanyként ért.

Nem tudom milyen arcot vághattam, de odalépett hozzám, és gyengéden megsimogatta az arcom.

- Mit szeretnél?