Utállak de szeretlek! [1.-2. rész] *ÁTÍRÁS ALATT*

2.15

-Semmi esély arra, hogy természetesen megszülhetném ugye?-ültem az ultrahangos ágyon az orvosommal szemben. Levette vastag, fekete keretes olvasószemüvegét és rám nézett.

-Egy felelőtlen orvos megengedné, de mivel te is és én is tisztában vagyunk a méhed állapotával az lenne a legkockázatosabb döntés ha hagynám. Nem kell a császártól félned. A csapatommal jó kezekben lesztek!-mosolygott rám és valamit írt a gépébe.-Úgy néz ki, hogy a két hét múlva már a karodban tarthatod a lányod. Természetesen ha úgy nem dönt, hogy előbb megszületne.

-Köszönöm!-nehézkesen ültem fel. Még megbeszéltük a legközelebbi vizsgálat időpontját és végül lefixáltuk a császár végleges idejét. Az nap reggel az orvosom velem kezd reggel hétkor a műtőben, ha senkinek nem jön közbe egy sürgősségi császár.

Végül jó kedélyűen köszöntem el és indultam meg ki. A parkolóban már Jamie várt. Az elmúlt hetekben újra egymásra találtunk. Sokan mondhatják, hogy olyan vagyok, mint egy rossz kurva. Egyik férfitól sasszézok a másikhoz és Ryant se gyászoltam meg eléggé. De a gyász mindenkinek egyedi. Az elején jó volt egyedül lenni, mostmár képtelen lennék magamban végig csinálni az utolsó heteket. A gyász megmarad egy életen át, de attól még túl lehet lépni. Plusz Jamievel soha nem engedtük el egymást. Mondhatjuk, hogy tartottunk egy nagyobb szünetet ahol most nekem volt egy kikacsintásom nem neki.

-Szia Baba!-puszilt szájon. Mosolyogva fogadtam kezét hasamon. Bellamynak az elején idegen volt hallgatni a férfit, de mostanra megszokta.

-Szia!-arcára simítottam kezem miközben visszahúztan egy csókra. A kocsiban csókolózni nem a legkényelmesebb így hamar el is váltunk és miután bekötöttem magam be is indította a kocsit.

-Hogy vagytok? Hogy telt a napod?-ha nem kellett a váltót fognia hasamon tartotta a kezét.

Őszintén? Nulla életkedvvel és kiüresedett lelkiállapotban ültem be egy kávézóba, na nem azért, mert nem örültem annak, hogy ma jövök ide és utána találkozok veles, azzal nem volt bajom, inkább a már megszokott életvitelem felborulása okozta itt a problémát. Pechemre még a zene is melankólikus volt és egyáltalán nem lettem tőle vidámabb. Mostanában nagyon kuckózós vagyok, mint ahogy azt észre is vehetted. Végül megittam a kávém és boldogabb is lettem. Aztán mostmár, hogy veled vagyok jobb nem is lehetne!-mosolyogtam, ahogy megálltunk a piros lámpánál.

Rám mosolyogott de nem volt az az igazi felhőtlen Jamie mosoly. Ahogy néztem oldalprofilból belsőmben melegség áradt szét. Szőke hosszabbra hagyott haja keretezte férfias arcát, napszemüvegben még titokzatosabbnak tűnt, mint volt és egyik újabb dalát énekelte, aminek a címe ha jól emlékszem a Paralysed. Realizáltam, hogy soha nem szerettem ki a férfiból, csak megbotlottam a nekem kijelölt úton és letértem egy mellék útra, hogy most visszataláljak.

Idő közben haza értünk és Jamie hagyta, hogy előtte menjek be a házba. Nagyjából másfél hete visszajöttem Jamiehez, abba a lakásba, amibe közösen költöztünk. Nagyon furán hangozhat, de miután Ryan meghalt, rá nagyjából négy hétre kezdtem el realizálni, hogy a köztünk lévő kapcsolat jónak tűnhetett és én sem éreztem rosszul magam a legtöbbször, de tele volt piros zászlókkal. Nyilván Jamievel is voltak botlásaink, de nem tudom. Vele más. Ő soha nem hazudta magát másnak mint, aki valójában és ezt nem vettem észre addig a pillanatig ameddig nem ébredtem rá, hogy Jamie volt az első, aki teljes mellszélességgel mellettem állt Ryan halála után. Soha nem lett volna szabad nekem is félre lépnem és megcsalnom őt, csak azért mert, hogy ő is ezt tette régen.

-Lily, te mit szeretnél?-adott a kezembe egy palac vizet. Sokkal jobban figyel rám, mint ez előtt bármikor máskor.

-Mármint?-bontottam ki és kortyoltam egy nagyot.

-Velem. Vagyis inkább velünk-ült elém a dohányzó asztalra és térdein támasztotta a kezeit.-Ugyan azokat a köröket fogjuk futni újra és újra, vagy változunk és ez a végső?-túrt hajába és gyűrűs ujján fekvő gyűrűjét piszkálta.

-Veled szeretnék lenni. Nyilván, nem mondhatom, hogy Ryan egy hiba volt. Mert őt is szerettem, de te más vagy. Téged rég óta sokkal mélyebben szeretlek, mint ezelőtt bárki mást. A hiba az volt, hogy azt hittem, hogy már nem szeretlek és, hogy te se szeretsz már engem. Ezért mentem el. Ráfogtam a kezdeti kicsapongásokra is, hogy ha te akkor most én is. De nem vettem figyelembe, hogy olyanba rohanok, amit így visszagondolva lehet a magány miatt tettem. Lehet csak le kellett volna ülnöm veled egy beszélgetésre és most az esküvőnk terveznénk, mert te kérted volna meg a kezem, nem Ryan. Lehet a te gyereked hordanám. De az élet a hibáinkból és az azokból tanult döntéseinken alapszanak. Szóval, hogy én most mit akarok nem lényeges. Most az a lényeg, hogy te mit szeretnél. Minden töntésünk az volt eddig, amit én szerettem volna. Most rajtad a sor, hiszen nem egyszerű megbocsájtani. Se magadnak, se másnak-mivel szófosást kaptam Jamie már vigyorogva kapta kezei közé az arcom és csókolt meg, hogy befogjam.

-Szóval soha nem szűntél meg szeretni, csak volt egy botlásod. Ami nem hasonlítható az enyéimhez. Nekem mindig is te voltál az igazi. A lány és a nő akivel el tudtam képzelni a jelenem és a jövőm. Lehet, hogy az elején gyerekes voltam és féltem elmondani-a legtöbb veszekedésünk egyből beugrott, amin velem együtt ő is kacagott.-De mostmár belátom, hogy ha nem beszélünk, akkor nem fogjuk tudni, megérteni egymást. Tennünk kell a kapcsolatért, ha hosszú ideig együtt akarunk lenni. Változnunk kell és mindig megbeszélni a gondjainkat vagy éppen észrevételeinket-homlokát az enyémnek támasztotta. Éreztem a parfümjét, ami keveredett a dohány szagával. Évek óta ez az egyveleg adja azt a jellegzetes Jamie-illatot. Ettől érzem otton magam. Ettől érzem jól magam és ettől tudom, hogy ott vagyok ahol lennem kell. A belsőm lenyugszik, ha érzem az illatát és hallom a hangját. De elég már csak rágondolnom, hogy boldog legyek.

-Sok álmatlan éjszakát okoztál, volt, hogy szomorú voltam miattad, ez fordítva is igaz, én is sokszor belegyalogoltam már az érzéseidbe, hibáztunk, nem is keveset. De melletted érzem, hogy nő vagyok, hogy a legjobb vagyok, hogy a legjobb lehetek-babám boldogan rugdalózott hasamban. Boldog mama, boldog baba.

-Tehát még egyszer megpróbáljuk együtt?-kezeibe fogta az enyémeket.

-Megpróbáljuk. Most utoljára. Mostmár nem követünk el olyan hibákat, amik elválaszthatnak. Beszélgetni fogunk és segíteni fogjuk egymást-Jamie a hasamra tette a kezét éppen akkor amikor Bellamy rúgott, így pont a tenyerébe érkezett a pici lábikója.

-Támogatni fogjuk egymást. És megpróbálok a legjobb apa figura lenni a lányunk életében. Nem mondom, hogy nem lesznem baklövéseim, de mostmár mindenen túl fogunk lendülni!

-Úgy bizony!-végül szájon csókoltam. Lehet ítélkezni, de mindenki élje úgy az életét, ahogy azt ő jónak látja. Nekem és Jamienek így a legjobb.

Bogi B

/Ezer meg ötszáz év után, itt az újabb rész. Nagyon sajnálom, hogy eltűntem. Pokolian hiányzott az írás, de képtelen voltam úgy megírni egy cuki történetet, hogy nem rég lettem túl életem első nagy szerelmén majd szakításán. De vissztértem és ahogy időm engedi jön is majd ide egy rész. Végül pedig a Stranger Things felébresztette bennem újra a Jamie fangirlt, szóval még az is lehet, hogy ezután egy mini fici formájában tér vissza, ugyanis ide már csak az epilógus hiányzik./