too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

perfect

- ...Nem tudom pontosan, hogy mi van közöttünk, de azt tudom, hogy különleges és fontos vagy számomra, és nem csak a barátod akarok lenni.

Minden tekintet rám szegeződött, ami nyilván érthető, tekintve, hogy rólam van szó. Jól van, ez is egy igazán értelmes eszmefuttatás volt.

Sebastianra néztem, aki a kanapén hátradőlve figyelte a számat. Igen, persze gerjessz fel most! Tök logikus!
Olyan volt a tekintete, mint aki magabiztos, és nem fél a válaszomtól, de azért az ujjaival mégis dobolt a térdén.

Scarlettre pillantottam fél szemmel, aki egy amolyan 'rám ne nézz' kéz feltartással, rám hagyta a dolgot.

A számat rágva vezettem végig a tekintetemet a kis társaságunkon, akik egytől egyig engem bámultak, a válaszomra a várva.

- Hát, az jó. - rántotta meg a vállam tehetetlenül.

- Ez most komoly? - kérdezte Jade felháborodva. - Előadott neked egy romantikusnak mondjuk nem nevezhető, de annál inkább őszinte vallomást, szóval hajrá! - tapsolt kettőt.

A mutató ujjamat feltartva, nyitottam volna szóra a számat, de Harry megelőzött.

- Zuri, vöröskód! - mondta Hazza, és az emelet felé indult, meg se várva, hogy én mit szeretnék. - Azonnal! - pillantott hátra a válla fölött, mikor már a lépcsőnél járt, én meg nem vettem rá magam a járásra.

Felcaplattam a lépcsőkön, egyenesen követve az előttem nagyokat lépkedő, göndör hajú énekest, aki bekanyarodott a szobám irányába, majd belépett oda.

Letelepedett az ágyamra, kényelembe helyezte magát, és kíváncsian várta azt, hogy elkezdjek beszélni az érzéseimről, vagy csak úgy valamiről.

- Jól néz ki, dögös is, viszonylag vicces is, meg hát be is jön, de... - sétálgattam fel-alá a szobában, míg Harry meg nem ragadta a vállam, és magával szembe nem állított.

- De? - nézett rám.

- Túl szép, hogy igaz legyen! - nyögtem ki az első dolgot, ami az eszembe jutott.

- Akkor most az igazat! - sóhajtott fel nehezen, és keresztbe fonta karjait a teste előtt.

Kedvetlenül felsóhajtottam, és háttal beledőltem az ágyamba,  majd a plafont kezdtem el bámulni.

- Olyan fura. - mondtam ki egyszerűen, néhány perc múlva, mire Harry rám kapta a tekintetét. - A legutóbb, talán két évvel ezelőtt voltam közel a szerelmes, rózsaszín-ködös állapothoz, és most valahogy ez olyan váratlan, nem? Véletlen az egész. Nagyon élvezem a vele töltött időt, de Scarlett szerint vigyáznom kéne vele.

Harry megmasszírozta az orrnyergét, de azért bíztatott, hogy folytassam.

- Bejön nekem Sebastian, de mégsem érzem még azokat a bizonyos pillangókat. - motyogtam. - Vagyis érzem őket, de csak akkor, ha velem van. Mármint, érted. - mutogattam össze-vissza. - Nem gondolom magam szerelmesnek. Nem is voltunk még randizni se, csak lefeküdtünk, meg dumáltunk. - morogtam, majd a Harry felőli oldalamra fordultam. - Te mit csinálnál a helyembe?

Hazza elkezdte birizgálni a hajamat, és egy korábban még nem említett történetét mesélt el nekem.

- Akkor találkoztam vele, amikor még fiatalabb voltam. Nem hittem abban, hogy van közös jövőnk, ezért csak úgy voltunk. - húzott a mellkasára, és úgy folytatta a mesélést. - Aztán egyre komolyabb és komolyabb lett. - mosolyodott el. - Nem tudtunk egymás nélkül élni, mindig beszélgettünk élőben, vagy telefonon, és konkrétan egymás nyakán éltünk. De én nem vettem elég komolyan. - szomorodott el a hangja. - Nem akartam nyilvánosságra hozni, egyszerűen csak nem szerettem volna, ha nyilvános lenne a kapcsolatunk, mivel nem mentünk el randizni, se semmi ilyesmi nem volt. Egész sokáig el is tűrte ezt az állapotot, de egy ponton elege lett, és vége szakadt. Mai napig bánom, hogy nem voltam elég nyitott! - motyogta puszit nyomva a fejemre.