Jemma és Dylan kapcsolata ezek után sem lesz zökkenő mentes.
Jemmának szembesülnie kell vele,hogy senki sem az akinek mutatja magát.
Dylan sem. Sőt a férfi nagyobb titokkal rendelkezik,mint a nő valaha is gondolta volna.
Jemmának szembesülnie kell k...
Egy borzasztóan büdös helyen ébredtem.Nem tudom hol vagyok és milyen nap van. A kezeim összekötözve,mindenem fáj. Idekötöztek egy szaros székhez.Valószínűleg még mindig Chicagóban lehetek,legalábbis melegen ajánlom nekik. Lépteket hallok,de nem emelem fel a fejem. Egy kis részlet jut csak eszembe,ahol hallom a hangját,az Ő hangját....de fogalmam sincs,mit mondtam vagy mit tettem akkor.
Ki kell jutnom innen...
A léptek egyre hangosabbak,én pedig továbbra sem tudom felidézni mi történt velem. Talán bedrogoztak..vagy szarrá vertek..
-Szedd össze magad! Vladimir beszélni akar veled!-nem tudom ki ez a fickó,de biztos nem lesz a szívem csücske. Mellém lép,hogy levághassa a lábaimat fogva tartó köteleket,nekem pedig esélyem adódik a szökésre.Sikerül elvágnia a kötelet. A hátrakötözött kezeim ugyan kilőve,de a fejemet tudom mozgatni,minden jelenlegi erőmet beleadva megfejelem a srácot.A kés kiesik a kezéből.Felállok,de azonnal vissza is esem,rohadtul szédülök.Újrapróbálkozom,most legalább elmegyek az ajtóig.Igyekeznem kell,mert a srác kezdi összeszedni magát.Körülnézek,hátha van valami éles,ami el tudja szakítani a köteleket.A falról lelóg egy kampó,amit fogalmam sincs mire használnak,de jelenleg megmentheti az életem. Oda sétálok,majd megfordulok és próbálom leszaggatni magamról.Pár perc szarakodás után sikerül is.Fellélegzem.Egyenesen megkönnyebbülök.
Felkapom a kést és zsebre vágom.Mielőtt kilépek az ajtó takarásából,körülnézek,nem e jöttek erre többen a sráccal. Szerencsémre üres a folyosó.A fejem továbbra is sajog,de nem foglalkozom vele,amíg két lábon állok. Óvatosan lépkedek,olyan ez a hely,mint valami vágóhíd. Egyre büdösebb van,egyre visszataszítóbb a vér mennyisége a falon. Egy ugyanolyan ajtó mellett megyek el,ahol én is be voltam zárva.Kíváncsiságból benyitok.
Orvosi köpenyek vannak a szobában..vérrel borítva. Egy kórházi ágy,rajta véres lepedő.Közelebb megyek és csak ekkor tudatosul bennem mi is ez. Ez kurvára valami szervkereskedelmi boncolóterem....és valószínűleg nem rég volt használva. Friss a vér szaga...annyiszor éreztem már ezt a szagot,hogy teljesen hozzászoktam. A hullaszagot én se bírom..ez az egész gyomorforgató. Viszont nagyon gyorsan el kell tűnnöm innen.
Percenként pillantok magam mögé.Már nincs sok hátra,hogy elérjem a kétszárnyas ajtót.
Szembe fordulok vele,szótlanul bámuljuk egymást.Talán másfél fejjel vagyok magasabb a kis takonynál,de nagyon elszántan próbálkozik.
-Mit akar tőlem Vladimir,öcsi?-teszem fel neki a kérdést.
-Nem tudom,én csak parancsot kaptam-oldalra nézek,az ablakok túl magasan vannak,esélyem sincs,ám mikor visszafordulok egy Revolver pisztolycsöve néz velem farkasszemet.
-Fordulj meg és tedd a kezed magasra.Elég volt a játszadozásból.-hirtelen nagyon magabiztos lett.Ez tetszik,jó ellenfél.
Úgy fordulok,hogy ne legyen ideje meghúzni a ravaszt,a fegyvert kiverem a kezéből,jobb kezét kicsavarom,mire hangosan felüvölt. Térdre esik,mire nem habozok és felszedem a fegyvert a földről és tiszta erőből halántékon csapom a fegyver csövével. Békésebb megoldás,mint hangzavart kelteni egy ilyen jó kis fegyverrel. A srác felnyög fájdalmában,én azonban újra fellélegezhetek.Egy ellenség kilőve,még meg kell találnom a másikat...de sajnos neki túl szép lenne a halál..túl békés lenne csak a fegyverdörrenést hallania a megváltás előtt.
Végre elérem az ajtót,amit megpróbálok nem tiszta erőből kivágni. Egy régi váróterem szerűségbe nyílt,amit valószínűleg egy ideje nem használhattak,legalábbis minden tiszta mocsok.
Nem emlékszem,hogy mi történt miután beléptem az Angels küszöbén és ez nagyon nem tetszik. Nem tudom összerakni a gondolataim,mivel képtelenségnek tartom,hogy Vladimir odáig süllyedne,hogy egy ezer éves kórházban alakítson ki egy irodát a szarságainak. Ám mikor balra fordultam és hangokat hallottam kiszűrődni,elvetettem az ötletet,miszerint Vladimir nem hülye....mert ,teljesen hülye...
Ahogy közelebb értem,már szinte biztos volt,hogy jó helyen vagyok.Kihallatszott az undorító nevetése. Ez az ember tönkretette az életem és az ilyen dolgokat nem áll módomban bosszú nélkül hagyni. Egyszerűen csak benyitok,mint aki nem sejt semmit.Az a pofa amit akkor vágott,minden pénzt megért.Nem csak neki,de a lábtörlőinek is lefagyott a vigyor a fejükről.
-Látom még mindig nem adod könnyen magad Nikolaj! Tudhattam volna,hogy nem éred be ennyivel.
-Tudod,jó volt a tanárom!-fintorgok rá,mire újra elvigyorodik.
-És mi a terved?Éled tovább a kis életedet,úgy,hogy még csak meg se fizettél érte?Te is tudod,hogy az ígéretemet mindig betartom.Most se cselekedtem másképp-rühellem az öregben,hogy legyen az bármilyen idegőrlő pillanat,sose kiabál,mindig halálosan nyugodt.
-Felnyomsz a zsaruknak? Esetleg elveszed a hatalmam?Pénzzel bármit el lehet érni ugye?! -fröcsögöm a képébe
-Ó,dehogyis,tartsd meg magadnak!A zsaruk nem keresnek,fiam.Te évek óta halott vagy.-mindenben igaza van és utálom beismerni.
Leülök az asztalával szemben álló székre,majd lehunyom a szemem.Végig gondolom,mit vehet el tőlem ,ami ennyire fontos.
-Elvettem a legdrágább kincsed!-suttogja a fülembe,nekem pedig kipattannak a szemeim.
Az nem lehet....
Biztos nem tette....
-A feleséged halott!
Folytatása következik....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
