Sushi sztori

Ugrás a Puccchoz

Egyik hajnali este felé úgy döntött Puccc és Bili, hogy lecsutakolják magukat a mocsárban, mert túl tisztának érezték magukat.
El is indultak kalandos útjuknak. Szigorúan hason csúszva! Vitték az asztali számítógépet, hogy tudják merre kell menni a relytélyes tísztító mocsárhoz. Útközben találkoztak kedves kis tündér-kékkel és imádni való erdei manókkal. A manók is ezt a forrást keresték. Kétségbe voltak esve, mert már dús hónalj szőrük nőtt mégsem halnak ki körölöttük a legyek az elképesztő bűztől. Puccc és Bili elmélyedve csevegtek kedvenc retró meséjükről, miközben zuhannak a mélybe. A manók eltűntek. Zuhanás hangja hallatszik Bili füle mellett. Beestek a mocsárba ! Megtalálták! Édességhegyek látványa, okostelefonok világítása, írtózatos szag! Nem tettek mást! Lemerültek a mocsárba. A Google maps nem csapta be őket. Fog csattogtatás hangot hallanak. Ez nem más mint a szárnyal rendelkező mocsári hableányok, kiknek nevük átok, mert szaguk nem mocsaras hanem vánglok. A vánglok az egy különleges nyelven van. Puccc és Bili nyelvén csak pacsuli. A „mocsári" elnevezés csak egy fanfordításból született, de a két lány jól tudja, hogy pontos neve pacsuli. A mocsári hableányok Bili és Puccc felé tartottak. Puccc először el akarta torlaszolni a Nap világos ajtót, de a hableányok áttörték. Ekkor Bili vécéke févé változott és Puccc egy suhintással levágta a hableány lábait. Bili és Puccc nevetnek. Bekrindzseltek. Puccc odamegy a hableányhoz, és a vérét egy turmixgépbe raktárolta el. Összeturmixolta, és magára öntötte a levegőt ami a gépben maradt. Bili elfutott. Puccc utána futott, mert tudta, hogy ő az egyetlen egyik legjobb barátja. Egyszer csak azt látja, hogy Bili egy fán csimpaszkodik és eszi a kérgét. De nem akármilyen TV fa volt ez, hanem ha hírhedt ezüstpénz fa.