Kedves Naplóm!
A mai nap megismerkedhettem pár új emberrel a suliban. Talán még egyet ki is néztem, hogy ő lesz a crushom. Nem tudom, hogy hogyan kezdjek, el vele beszélni, de megtalálom majd a módját rá. A suli számomra új, és persze az is, hogy a bátyámmal kell egy suliba járnom megint. Úgy gondoltam, hogy a gimiben már nem kellesz a bátyámmal egy levegőt szívni, de ezt adta a sors. Azt tudni kell róla, imád védelmezni engem. Én vagyok az egyetlen kis hugicája, akinek nem szabad, hogy bármi baja is essen. Nem utálom a tesóm csak néha már olyan mintha a leendőm vagy az apám lenne. Csakhogy én apa nélkül nőttem fel.
Viszlát, Kedves Naplóm!
A hugim naplóját olvasva, amit régebben írt igen fura érzéseket keltett fel bennem. Tényleg ennyire túl védelmező lettem volna? Komolyan ahhoz a mocsok apámhoz hasonlított? Ahhoz, aki elhagyott minket, mikor a hugi 3 éves volt? Igaz ő alig ismerte, aztán el is felejtette. És én mihelyst láttam a dolgokat próbáltam anyámmal a legjobbat nyújtani neki. De ki lehetett az, aki nagyon bejött neki anno? Remélem nem törte össze akkor a lelkét az a faszi. Amint lapoztam tovább meg is tudtam a következő levelében, hogy ki is volt az.
Kedves Naplóm!
Bő idő után végre sikerült Briannal beszélnem. Nem én kezdeményeztem. A szavaiból azt vettem le, hogy kedvel engem, de nem tudom ez most baráti kedvelés vagy több mint baráti kedvelés. Na de majd kiderül. Minden második szünetben, amikor összefutottunk beszéltünk pár szót. A napom a suliba így jó volt. Itthon felnéztem a Facere. Meglepően egy nagyon jó értesítés fogadott engem. Brian Hole bejelölt engem és még pár más ember, de velük most nem foglalkoztam. Örömömben visítottam.
Viszlát, Kedves Naplóm!
Szóval Brian Hole volt az. Na de jó, pont egy ilyet kistírölni. De ebbe kivételesen nem avatkozom bele. Hagyom kibontakozni. De ha egy szóval is megbántja én kicsinálom. Bár nem hiszem, hogy együtt lennének, hiszen a húgom most végzős. Miért nem találtam én meg ezt a naplót 3 évvel hamarabb. De lehet jobb is így. Úgy döntöttem még beleolvasok egy kicsit a naplójába. Tudom szemétség. De ki ne tenné ezt, ha testvére naplóját vagy telóját találja meg? Milyen fura a lányok végig vezetik az életeiket és az érzéseit egy kis füzetbe. Egy lapra. És nem félnek attól, hogy egyszer valaki meglátja. Elolvassa. Kifaggassa aztán. Rosszabb esetben, ha az osztályából találja meg valaki, akkor szét is kürtöli, az nagy égés lenne. Mindenesetre jó, hogy én találtam meg, bár lehet, ha elmondom vagy kicsúszik, a számon fejemet leszedi.
