Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

6. rész

Harry szemszöge
(Tartalmaz 18+ jeleneteket)

Nem aludhattam szerintem egy fél órát sem, mikor felébredek. Lou mocorog mellettem.

- Mit csinálsz? - kérdezem álmos hagnon.

A fiú egy pillanat alatt lefagy és a mozgolódás abbamarad a takarója alatt. Egyből leszűröm, mit művelt, amit ő rögtön észre is vesz.

- Harry...én...ahj, bocsánat. Nem itt kellett volna. Ahj...ez annyira szar. Tényleg nagyon sajnálom.

- Nem te mondtad pár órával ezelőtt, hogy nem érekel, hogy a tested milyen természetes reakciókat produkál, már nem vagyunk éretlen tinik, hogy ezen röhögjünk?

- Várj. Nem is vagy kiakadva?

- Úgy ismersz te engem? - mosolyodok el halványan.

- Mindjárt jövök - száll ki az ágyból és elindul a fürdőszoba felé.

Nagyon fáj, hogy ezt magának kell megoldania. Ha most nem barátként lennék itt, szívesen marasztaltam volna itt az ágyban, hogy segítsek neki, de hát szerintem neki pontosan elég volt belőlem mára, nem férne bele még egy kisebb szerelmi vallomás is.

Tíz perc múlva a kék szemű újra itt fekszik mellettem. Próbálom takarni, vagy legalábbis Louis elől titkolni újabb erekciómat. Ha elalszik, a mosdóban elintézem. De nem akar elaludni. Úgy gondolja, most a legmegfelelőbb az élet nagy dolgairól beszélgetni, aminek egyébként más esetében örülnék, de most nem a legjobb az időzítés.

- Nagyon szeretem mindkét albumodon a zenéket. Csodálatosok. Te pedig olyan tehetséges vagy, Hazza.

- Köszönöm, Lou. Én is imádom a zenéidet. Gyönyörűek.

- Szerencsés akinek vagy akiről írtad, mert látszik, hogy ezek az érzelmek, amiket beleírtál a dalokba csak egy emberhez szólnak.

- Igazad van, tényleg egy embernek szól mind a kettő album.

- Arról van szó, aki miatt sírtál?

Válaszul csak bólintok egy aprót.

- Tényleg nagyon szeretheted - mondja mosolyogva Louis. De valahogy az a mosoly nem volt olyan őszinte, mint szokott lenni.

- Így van - mosolyodok el szomorúan.

Ha tudná, hogy kiről is szólnak azok a dalok... Hogyhogy nem jött rá?

A gondolkodásomból Louis egyenletes lélegzetvételei zökkentenek ki.

- Lou?

Nem kapok választ, úgyhogy gorsan kifutok a fürdőszobába, majd lehúzom a már alapból is kis méretű bokszert magamról. A farkam felém meredezik és már lüktet, hogy érjek hozzá. Louist képzelem magam elé. Nem kell sok idő és elélvezek. Nagyon rég kellett ilyet csinálnom, nem volt már hetek óta merevedésem sem, mivel nagyon sok a stressz most az életemben és ilyesfajta erotikus dolgok meg sem fordultak a fejemben. De Louis Tomlinson ezt is elhozza belőlem. Ma már másodjára.

Visszabújok mellé az ágyba és végre sikerül elaludnom.

Nyolc órakor kelek fel, de a fiú mellettem nem úgy látszik, mint aki ébredni szeretne, szóval úgy döntöttem, lemegyek a konyhába és készítek magunknak valami ennivalót. Tipikus reggelit csinálok, csak egy kis bacont, tojást, pirítóst és facsarok narancslevet is a kamrában talált nagy mennyiségű narancsokból. Van egy olyan érzésem, hogy Lounak fogalma sincs, hogy mik vannak ott.

Még mielőtt kihűlnek az ételeink, felmegyek a hálószobába, ahol a picike szerelmem alszik. Halkan és gyengéden felébresztem. Nem szeretném átlépni a barátság határait, fogalmam sincs, hogy ez belefér-e, de a karját simogatom, mire összerezzen.