Ahogy reggel kinyitottam a szobám ablakát, hogy szellőzzön kicsit a lakás majdnem odafagytam a párkány elé. Abban a minutumban vissza is csuktam az ablakot. Oké, hogy november van és ilyenkor nyilván baszott hideg van, de most konkrétan lehet vagy -13 fok odakint. Megreggeliztem majd vettem egy gyors forró zuhanyt, felvettem az egyenruhámat, arra az egyenruha kabátot majd arra még egy jó vastag dzsekit aztán elindultam a suliba. Útközben a fejemre tekertem a sálamat nehogy véletlenül lefagyjon a fülem. Egész novemberben nem volt ilyen hideg, mint ezen a gyönyörűséges szerda reggelen. Szedtem is a lábaimat, hogy minél hamarabb beérjek a suliba. Ám amikor odaértem meglepetten konstráltam, hogy egy csomó diák a suli előtt fagyoskodik, a kezük pedig tele van különféle becsomagolt holmikkal. Mikor a diákok közül páran kiszúrtak, srácok tömkelege jelent meg előttem kipirosodott arccal és nagy vigyorral.
-Jó reggelt, Oceane!
-Gyönyörű vagy, mint mindig!
-Láttuk a videókat, meseszép a hangod!
-Ezeket neked hoztuk!
-Fogyaszd és viseld őket egészséggel!
-Annyira csodálatos vagy!
-Kár, hogy van barátod...
-Ha gondolod ma ebédelhetnél velem!
-Nem, inkább velem!
A fiúk minden csomagot a kezembe nyomtak majd azon kezdtek el vitázni, hogy kivel menjek el ebédelni. Azt a kurva... Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt, de rohadtul szétfagyok úgyhogy fogtam magam és elindultam befelé. Szerintem a srácok észre sem vették, mikor eljöttem onnan. Mikor elhaladtam egy csapat lány mellett, akik szintén rengeteg csomagot fogtak a kezükben olyan volt, mintha a szemeik villámokat szórtak volna és még suttogni is elkezdtek egymás fülébe miközben engem vizslattak. Oké...még mindig nem vágom mi a franc folyik itt.
A csomagokkal alig bírtam felmenni a rengeteg lépcsőn, ami az osztályomhoz vezetett. Sőt ez még nem minden. Felfelé menet is volt pár fiú, akik szintén apróbb vagy nagyobb dobozkákat tettek a már így is tornyosuló kupacomra. Megdicsértek, mondtak nekem minden szépet és jót, de azért egyik se segített volna cipekedni!
Már majdnem az osztálytermemnél voltam, amikor is egy nagyobb lánycsorda rohant el mellettem vihorászva és "véletlenül" kilökték a kezemből az összes csomagot. Persze nem álltak meg még bocsánatot kérni sem.
-Köcsög ribancok! – kiáltottam utánuk, de nem hinném, hogy figyeltek volna rám. – Remek...most szedhetem össze ezt a sok szart!
Idegesen elkezdtem összeszedegetni a csomagokat, amikor is valaki felkapta előlem az egyiket. Felpillantottam majd megláttam Seunghoon-t, aki felvont szemöldökkel nézett le rám.
-Kell segítség?
-A tiéd biztos nem. – kaptam ki a kezéből a dobozt.
-Udvariatlan vagy.
-Szarok rá! Ha nem látnád, dolgom van. Most nincs időm szócsatázni veled, úgyhogy légy szíves told arrébb a segged.
Ugyan felhorkant a modoromra, de ahelyett, hogy ott hagyott volna elkezdte felszedegetni a dobozokat a földről. Szúrós szemmel pillantottam rá, de aztán egyet sóhajtva hagytam a dolgot. Igaz nem bírom a srácot, de legalább hamarabb kész leszek.
Mikor már az összes csomag a kezeink között volt bementünk az osztályba, ahol megpillantottam Sooah-t. Mosolyogva intett én pedig biccentettem neki egyet. Seunghoon lerakta a dobozokat az asztalomra majd odament Pyojoo-hoz, aki egyből kérdőre vonta, hogy miért segített nekem. Miközben a szerelmemet és a srácokat vártam elkezdtem nézegetni, hogy miket is kaptam. Volt köztük egy csomó csokoládé, bonbon, különböző ékszerek, amik egyáltalán nem lehettek olcsók, pár darab gyönyörű ruhadarab, kisebb fajta virágok, és ami engem a legjobban meglepett azok a fehér neműk voltak, amik az én stílusomhoz passzoltak. Hűűűűűha... Őszintén szólva ez elég kedves gesztus viszont kissé bizarr is. Anyukámon és Hyunsoo-n kívül még nem kaptam mástól fehér neműt. És amúgy tök ijesztő, hogy a Jung Sang-i pápaszemes, anyuci pici fiacskái pontosan tudták a méretemet és hogy milyen ruhadarabokat szeretek. Oké...ez nagyon ijesztő!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!
Fanfic"Futok érted, majd felébredek." "Szeretlek, majd felébredek." "Egy dal neked, majd felébredek."
