The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

72

72.rész

Nem mentem haza, Mass lakása előtt kötöttem ki. Az olasz kinyitotta az ajtót, és teljesen megdöbbent. Egymásra néztünk, ő nem kérdezett semmit, de az arca együttérző lett, a nyakába borultam és bőgtem.

- Gyere. – ölelt át, és beterelt a lakásba, leültetett a kanapéra és a kezembe nyomott egy pohár bort.

- Valami erősebb kell.

- Szerintem mára már eleget ittál. Ugye nem vezettél idáig? -mire bűnbánó arcot vágtam, és átkaroltam magam – Megőrültél? És ha balesetet okozol, vagy elkapnak a zsaruk?

- A párod?

- Üzleti útra ment Londonba, csak szerdán jön haza.

- Szuper. Kérlek adj valami erősebb fájdalomcsillapítót. – és felé nyújtottam a borospoharat.

- Egy pohár whisky, nem több. – mutatott rám, mire bólintottam.

- Itt maradhatok éjszakára?

- Persze. Búvóhely kell?

- Ahha. Mióta eljöttem a buliról mindenki engem hívogat. – vettem egy tőle az italt,és egy hajtásra megittam.

- Ki az a mindenki? -felé mutattam a telefonom, elvette és átfutotta – Ez az a Nina, akinek a helyére mentél?

- Totóval dugtak az irodámban. -mire hangosan kifújta a levegőt, és röviden elmeséltem mindent, ami az elmúlt pár napban történt.

- Akkor nem csodálom, hogy nem érdekel mit akar. Úgy látom Mateschitz, és Horner is többször keresett. De mi ez a „Nem mondhatsz fel!" üzenet? – megrántottam a vállam.

- Írtam neki, hogy basszák meg én kiszálltam.

- Felmondtál?

- Nem megyek vissza.

- Azt hittem jó a csapat, meg a meló.

- Sem azt a kurvát, sem Totót, sem Toto összes többi ribijét nem akarom látni. És abban sem vagyok biztos, hogy Mateschitz keze nincs benne Nina Toto kavarásban.

- Remek. - sóhajtott fel, és újra a készüléket nézte, éppen rezgett – Wolff az.

- Nem érdekel, majd a hangposta felveszi.

- Ahogy látom, az már tele van. – bökdöste tovább a mobilom.

- Nem érdekel. -szipogtam.

- Pedig kellene, a fickó már vagy száz üzentet írt.

- És?

- Eléggé kétségbe van esve. Aggódik érted, és meg akarja magyarázni.

- A show neve Toto Wolff, a kétségbeesett. Már párszor benyeltem ezt a műsort, többé nem fogom. Lebukott, csak ezt bánja. Most meg mindent megtesz, hogy kihazudja vagy kimossa magát. Nina meg gondolom, Masi miatt nem akarja, nagy dobra verni. Biztos vissza akar mászni az ágyába.

- Van terved? – ült mellém.

- Adj még egy italt, aztán lefekszem, sírok amíg tudok, és reggel majd meglátjuk. Talán elutazom pár napra, eltűnök egy kicsit. A Red Bullos üzlet után jó kis pénzt fogok kapni. Ha akarom többé dolgoznom sem kell. Több mint nyolcmillió eurót kerestem.

- Akkor valóban elélsz jó darabig a kamatokból.

- Igen. Rám férne végre egy hosszú szabadság.

- Hová akarsz menni?

- Nem tudom. Pár nap múlva hazamegyek, amikor már minden F1-es hazautazott, összepakolok és nekivágok.

- Mekkora a kár?

- Nem tudom. – nevettem fel keserűen – Nem akarok most ezen agyalni, még nem. Most nagyon fáj. – borultam a vállára.

- Sajnálom...

- Tudom... Olyan hülye voltam, nem tudom miért nem láttam át a hazugságain...

- A fickó Oscart érdemelne.

- Jah. Beviszel a hálóba? Nem tudok járni.

- Beütött a pia? -nevetett fel.

- Meg a fáradtság, és a lelki KO.

- Jól van. – ölelt át, és felemelt.

- Ne haragudj...

- Pihend ki magad. – simogatta meg az arcom, és betakart – Még dolgoznom kell egy kicsit, de később benézek.

- Rendben.

- Próbálj aludni. – tette a kezem mellé a telefont.

- Igyekszem.

- Biztos nem akarsz beszélni a faszival? Talán tényleg egy nagy félreértés ez is... Nem hiszem, hogy...

- Befejeztem vele. - néztem rá fáradtan, már alig tudtam nyitva tartani a szemem –Ha annyira szeretne amennyire állítja, akkor miért hagyta, hogy Nina rámásszon? Az sem érdekel, ha nem volt köztük semmi, részemről vége, még ha belehalok akkor is.

- Értem. – simogatta meg az arcom.

- Próbálj pihenni. – állt fel és a küszöbről visszanézve rám nézett, majd kiment.

A mobilom újra rezegni kezdett, Toto írt újabb, újabb és újabb üzeneteket. A képernyő szerint már majdnem kétszáznál tartott. És persze folyamatosan hívogatott is. Amikor meg éppen nem ő, akkor Nina keresett, meg párszor Didi, és még Eddie is.

Már majdnem éjfél volt, amikor jött egy sms Sebtől.

„Hallottam, hogy mi történt. Nagyon sajnálom... Rendben vagy? Akarsz beszélgetni?"

Rányomtam a hívásindításra. Második csöngésre felvette a német.

- Jól vagy? -kérdezte aggodalommal telve, de választ helyett csak hangosan zokogni kezdtem, percekig csak azt hallgattuk - Nagyon sajnálom Ena. – suttogta szomorúan, mire csak hümmögtem valamit – Mit tehetek érted?

- Semmit. – sírtam még mindig. Nem beszéltünk csak bőgtem, ő pedig hallgatott. Aztán nagyon halk pusmogás lett a vonal másik végén.

- Ki van ott veled? – kérdeztem fáradtan, de nem jött válasz – Seb?

- Nem fontos. Senki. Ne aggódj. – mire lehunytam a szemem, borzalmasan hazudott. Ekkor hallottam meg Toto suttogó mégis öblös aggódó hangját amint németül beszél „Kérdezd meg hol van, és jól van e?". Szemét tetü banda, de úgy döntöttem jól megszivatom őket.

- Akkor jó. - mondtam álmos hangon – Rohadtul fáj... Tudod? -formáltam torzulva a szavakat, mintha részeg lennék.

- Ena te ittál?

- Ne... ne... nem... Kicsit...- nevettem fel keserűen – Csak kicsit...

- Szerintem inkább sokat.

- Lehet... Beveszek pár bogyót... Majd reggel...

- Milyen bogyót?

- Mosolybogyók...

- Mosolybogy... - értetlenkedett a német, de nem tudta befejezni mert, a következő hang, ami halottam Totóé volt – Ena, részeg vagy, ne vegyél be semmit hallod?! Semmit! -a hangja ideges volt, és zaklatott.

- Sok mosolygós bogyó....

- Ena! – kiabált Toto.

- Seb... álmos... majd reggel...- és letettem a telefont, aztán ki is kapcsoltam.