The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

73

73.rész

Nem tudom Nina Scott, hogy talált meg Mass lakásán. Meglepődtem amikor az olasz közölte ki van itt. Később rájöttem, én is ezt tettem volna az ő helyében, megkeresem, akit kell és tisztázom a helyzetet.

Néha találkozunk egy olyan emberrel, akivel hasonló életutat jártunk be, és beszélgetés közben olyan érzésünk támad, mintha a múltba néznénk. De én Ninán keresztül nem a múltam, hanem jövőmet láttam, és nem tűnt túl vonzónak. Keserű volt, mélyen csalódott, kimerült, úgy érezte nem képes tartós kapcsolatra és senkit sem érdekel mi van vele. Akármit is érzett, gondolt, annak a fele sem volt igaz, a mélypont és a depresszió meg az állandó csalódások maguk alá temették. Mérget vettem volna rá, a Masi ügy sincs még lefutva teljesen egyikük részéről sem. Bár nem kért a sajnálatomból, de én akkor is sajnáltam. Különösen azért, mert ahogy Didi mondta volna, egyfélék voltunk vele is.

Kicsit elszomorított a tény, hogy mi már nem fogunk együtt dolgozni, megkedveltem abban a pár percben amíg beszzélgettünk, és örültem volna, ha a barátom lesz.

Sok mindent jól vagy jobban látott nálam, de pár dologban nagyot tévedett. Arra én is rájöttem, ez az öngyilkosság vagy begyógyszerezem magam és elszállok húzás gáz ötleteim leghülyébbike volt, még akkor is, ha övön aluli ütést mértem vele Totóra.

Nina azt is jól látta, Toto szerelmes, és tényleg mindketten féltünk ettől a kapcsolattól, ezért nem mertük átadni magunkat teljesen.

És pont itt kezdődtek a nagyobb bajok, amelyeket Scott nem vett észre, vagy nem láthatott mert Toto tökéletes kis álarca a kívülállók számára még mindig túl jól működött. A beszélgetés után jöttem rá, és raktam össze a darabokat. Akkor értettem meg, Toto igenis igazat mondott, ez most részéről igazi szerelem volt, nem csak egy olyan álkapcsolat amikben eddig élt. Sokkoló élmény volt megérteni a tényt, Toto eddig úgy gondolta a szerelem egyenlő azzal, hogy tetszik egy nő, jó vele lenni, jó vele szex is és az együtt élés nem túl zűrös. Ő maga vallotta be, mióta ismert irreálisan és őrülten viselkedett, pedig ez igazán nem volt rá jellemző, ő mindig igyekezett hideg, higgadt, kimért és kiszámítottan vicces maradni a külvilág felé. Nem tudta kezelni a helyzetet, hogy engem nem képes dróton rángatni, és csak nagy erőfeszítések árán tud nálam bármiféle kontrolt elérni. Az is kiborítóan új lehetett számára, hogy a nő aki vele van nem egy tárgy a polcon amivel akkor foglalkozik ha ideje engedni, ezt nőt a nap huszonnégyórájában maga mellett akarja tudni, és ez a nő bizony beférkőzött a bőre alá és a fejébe is. Ha nem voltam a közelében hiányoztam, magányosnak érezte magát, nem tudta leküzdeni az ezzel járó dekoncentráltságát. Összezavartam az életét, az érzéseit. Elvesztette kontrollt, és mivel nem tudott úgy viselkedni ahogy kellett volna, vagy ahogy magától elvárta, görcsössé és idegessé vált. Félt, hogy hibázik, de mégjobban fél attól, hogy elveszíthet, és ez újabb feszültséget generált benne.

Megdöbbentő felismerést jelentett, Toto milyen nehezen és mennyire amatőr kezdőként boldogult a szerelemben. Kezdtem érteni miért jelentettek számára szürreális élményt a kiszámíthatatlan érzelmi hullámvölgyek, az őrült féltékenységből adódó idegesség és düh, az állandó és maró vágyakozás valaki után, és a tartós félember érzés, ami akkor jelentkezik, ha nincs veled akit szeretsz.

Nem értettem egyet Ninával abban a kérdésben, miszerint őrültség hűséget elvárni a kapcsolat elején, pláne az első hét után. Nálam ez mindig is alapkövetelménynek számított. Szerintem az utca egy irányú. Velem vagy? Akkor tarts a gatyádban a farkad. Csak dugunk és más semmi? Akkor csinálj, amit akarsz, és azzal, akivel akarsz. Toto nem egy éjszakás kapcsolatra vágyott, és ezért tartania kellett magát a szabályhoz. Eddig is több volt a rovásán, mint kellett volna.