SING FOR YOU - ✓

❛❅//: third

Huszadika van már, s ez a napom sem telik másképpen, mint azok, amiket magam mögött hagytam. Noha szépen lassan változott minden meg Ten és köztem, jelenléte konstans, és ez megmelengeti a szívemet. Eddig minden egyes nap találkoztunk, és sorra egyre többet tudtam meg róla - olyan információk jutottak birtokomba, amikről nem gondoltam, hogy fognak, és tán' morbid módon ez kicsikét örömmel tölt el engem mégis; megosztotta velem életének nehézségeit, amiken talán tudta nélkül is segíteni akarok. Elmondta, hogy szülei nem támogatják zenei pályáját, és majdhogynem kipaterolták otthonról, s emiatt került az aprócska albérletbe, amit alig-alig tud fenntartani, hiszen egyelőre senki nem szerződteti le, és túlságosan sokat nem kap a vásári zenélés során, így félő, hamar utcára kerül. Magam sem értem, hogy járhat ennyi szenvedés egy ilyen angyali teremtésnek, de az biztos, hogy segítek neki, a jó felé terelgetem, hiszen felesleges tagadni, hogy mennyire megkedveltem.

S hogy szerelmes vagyok-e? Ez jó kérdés, ugyanis egy hónapja sem ismerem, így nem tudom, kialakulhatott-e olyan erős kötelék, mint a hírhedt szerelem, azonban az bizonyos, hogy teljesen másképpen tekintek rá, mint eddig bárkire életem során. Pusztán ha ránézek, szívem nagyobbat dobban, s ha vele vagyok, felhőtlen öröm uralkodik kedélyállapotomon - tudom, ezzel ő sincsen másképpen. Látom rajta, hogy élvezi a társaságomat, és igazából merem elhinni, hogy immáron ő is gyengéd érzéseket táplál irányomba, amivel a hevesen dobogó ketyegőmet majdnem kikergeti bordakosaram ketrecéből, hogy egészen markáig meg sem álljon - igen, tagadhatatlanul elrabolta a szívemet, ám ezt egy pillanatig sem bánom. Örülök, hogy éltető szervem egy ilyen csodánál van, aki pillanatról pillanatra fontosabbá válik. Egyszerűen úgy lépett be életembe, hogy nem számítottam rá, majd most már el sem tudnám képzelni mindennapjaim nélküle.

De mi van akkor, ha mindez a karácsonnyal véget is ér?

Nem hagyhatom, hogy mindez ennyi legyen, s hiába van meg elérhetősége, egyszerűen félek, hogy a dolgok mégis idővel elfelejtődnek részéről. Muszáj egyszerűen magamhoz láncolnom lelkét, összekötni szíveinket bársonyos fonállal, hogy tudjunk, igenis összetartozunk, s az Univerzum teljessége szerelmünkben is megmutatkozik. Szeretném hinni, hogy mi igenis egymáshoz kapcsolódunk, és nem ok nélkül találkoztunk - úgy érzem, hiánya teljességgel a padlóra küldene, hiszen tán' a kelleténél jobban vágyakozom összatartozásunk után. Szeretnék boldog életet vele, mégha badarság is ilyet gondolni alig húsz nap után - én egyszerűen csak teljességgel belehabarodtam, s mikor megkérdőjeleztem, hogy szerelmes vagyok-e, az ostobaság volt. Szerintem már akkor belezúgtam, mikor megpillantottam, vagy mikor szemkontaktust teremtettünk, vagy talán akkor, mikor rám mosolygott, esetleg, amikor először beszéltünk. Igazából fogalmam sincsen, mikor volt a pillanat, amikor beleszerelmesedtem, vagy hosszabb folyamat volt-e, csupán az biztos, hogy magam mellett szeretném tudni, védelmezően ölelni, s nem elengedni, míg világ a világ. És meglehet, olybá tűnik, hogy mindez, mit gondolok, csupa ostobaság, de ugyan már, ez nem több, mint a december fagyában fellobbanó, szerelmi láng.

Ezen gondolatok pedig egész egyszerűséggel sietségre ösztökélnek, ugyanis mihamarabb magamhoz szeretném ölelni Tent. Igen, azóta, hogy először hazakísértem, rendszerint megöleljük egymást legalább akkor, mikor találkozunk, majd pedig, mikor elbúcsúzunk, és azokat legszívesebben az örökkévalóságig elhúznám. És most - mivel másra sem vágyok, minthogy karjaim közt legyen - kezdek is készülődni. Kapkodva zuhanyzok, törlöm meg testem szegleteit, hogy aztán réteges viseletet öltsek porhüvelyemre. Legszívesebben Tennek is vinnék valami ruhát, amiben nem fagy át annyira, azonban azt sem szeretném, hogy úgy érezze, tehetősségem fellengzősen nyilvánul meg előtte. Nekem az is hatalmas öröm már, hogy a tőlem kapott sál minden egyes nap a nyakába volt tekerve, hogy védelmezze arany hangszálait. Mert igen, hiába nem kellett minden nap dolgoznom, a vásárba akkor is ellátogattam Ten miatt, és hallgattam csodálatos énekét, mellyel teljességgel levett a lábaimról - de igazából minden mozzanatával, puszta létezésével is roppant módon el tudott varázsolni engem egy egészen más világba, ahol úgy érződött, hogy csak mi vagyunk, pláne, hogy gyakorta úgy tűnt, hogy dalait csak s kizárólag nekem címezi, főleg azt, amit énekelt akkor is, mikor először odamentem hozzá. Akkor mindig összenézünk, és egy egészen más helyre, állapotba zuhanunk.