Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

CQL: Érkezés

Ez meleg, gondolta Wei Wuxian. És puha. Még annál az ágynál is puhább, amiben Lótuszrévben aludt. Ó, azok a régi, szép idők...

– Zhan Ge, ébredj!

Wei Wuxian kinyitotta a szemét és rögvest felébredt. A pillantása azonnal megtalálta a rendkívül jóképű fiatalembert. Úgy festett, mint aki most lépett ki a kádból, a haja még nedves, a felsőteste meztelen, és a vállán egy törölköző átvetve. Wei Wuxian szeme a fiatalember hasának szépen kidolgozott kockáin pihent meg, mielőtt észrevette volna az ismerős arcot. Annak ellenére, hogy ez a férfi sokkal rövidebb, barnára festett hajat viselt, még fel tudta ismerni az arcát.

– Lan Zhan – motyogta.

Wang Yibo felnevetett.

– Amint felébredsz, máris karakterben vagy? – mondta, és odadobott neki egy puha, fehér törölközőt. – Menj, és zuhanyozz le! Remélem, nem bánod, hogy lenyúltam a kártyádat, és szereztem neked ruhákat a szobádból. Menjünk együtt a forgatásra, Zhan Ge!

...?

Miért szólítja őt másik néven Lan Zhan? Egyébként is, ez a Lan Zhan egészen más volt, mint az a Lan Zhan, akit ő ismert! Olyan... vidámnak tűnt.

Wei Wuxian lassan afelé a szoba felé sétált, ahonnan Yibo kijött. Odabent egy gyönyörű, fehér porcelánkádat talált, egy vascsövet, aminek a vége egy lyukacsos lótuszhüvelyre emlékeztette, egy porcelántálat, ami úgy rögzült a falra, mint egy asztal, és egy fehér porceláncsészét, ami ülőhelynek tűnt.

...

– Lan Zhan.

– Hm?

– Hogyan kellene lezuhanyoznom?

Yibo a szemét forgatva lépett be a fürdőszobába.

– Pont most akarod, hogy elkényeztesselek?

Elfordított egy fémgombot, mire a vascső végéből víz kezdett zuhogni, mint az eső. Wei Wuxiant lenyűgözte a dolog. A kezével a vízsugárba nyúlt. Pont jó volt a hőmérséklet.

– Biztosan egy Álomvilágban vagyok. Az egyik pillanatban még a csatatéren voltam, most meg egy ilyen mágikus helyen – suttogta.

Yibo összevonta a szemöldökét. Csatatéren? ... Ó, Xiao Zhan biztosan a végeérhetetlen programjaira gondolt, döntötte el magában. Annyira fáradt volt, hogy meg sem kérdezte, Yibo miért ajánlja fel neki a saját fürdőszobáját, mikor nyugodtan visszatérhetne a néhány ajtóval arrébb lévő szobájába.

– Miért vagy ilyen jó hozzám, Lan Zhan? Mit kellene most tennem? – sóhajtott Wei Wuxian.

– Bizonyára azért, mert szeretlek – vigyorodott el Yibo.

Wei Wuxian majdnem elájult. Lan Zhan... Lan Zhan épp szerelmet vallott neki! Egész biztos, hogy csak álmodik. Talán a mennyek döntöttek úgy, hogy ezzel az édes álommal kárpótolják azokért a rémálomszerű, őrületes éjszakákért, amelyeket Hant Halmon töltött. Köszönetet mondott a mennyeknek – amiért élve kiengedték arról a helyről, lehetőséget adtak rá, hogy megölje Wen Chaót, és most egy kedves és barátságos Lan Zhannal ajándékozták meg.

– Szeretnéd, hogy zuhanyozni is segítsek? Levetkőztesselek? – viccelődött Yibo.

Wei Wuxian szeme felcsillant.

– Megtennéd?

Yibo majdnem félrenyelt. Ó, hát persze, gege* csak szórakozott vele! Közelebb lépett, és úgy tett, mintha lehúzná róla a fehér inget, de legmélyebb döbbenetére a férfi csendben hagyta, hogy kigombolja az ingjét.

Yibo lefagyott. Zhan Ge vajon azt tervezi, hogy újrajátsszák a 111. fejezetet**? Itt és most?

Megköszörülte a torkát.

– Elég a játékból. El fogunk késni – mondta, és elengedte az inget.

De aztán szembesült vele, hogy a férfi rácsodálkozik a WC-re, és kézzel ténylegesen belenyúl!

– Hideg a víz a porcelántrónban, Lan Zhan. Miért nem olyan, mint az esőző víz?

– ...??!!!!!

Életében először Wang Yibónak végig kellett néznie, ahogy egy felnőtt ember, aki hat évvel idősebb nála, lezuhanyozik és felöltözik, csak azért, hogy ez a férfi biztosan ne nyúlkáljon bele a WC-csészébe.

__________________

*gege: ugyanúgy kedveskedő megszólítás, mint a „ge", ami ebben a kontextusban furán veszi ki magát, ha bátyusnak fordítom.

**111. fejezet: A sorozatból szigorúan kihagyott, de a regényben nagyon is szereplő szexjelenet.