El jött a péntek. Kb fél hét van. Anyuékkal már le beszéltem a mai napot, kicsit húzták a szájukat. Sarah épp kisminkel.
~ Szerintem ez a smink tökéletes lesz első randira.
- Tessék? Ez nem randi, Sal... Csak barátok vagyunk. Semmi több.
~ Ezt majd mondd akkor amikor megcsokol mert olyan gyönyörű leszel.
- Ugye nem teszel rám sok vackot? Nem diszkó gömb akarok lenni.
~ Nyugi, teljesen jól fogsz kinézni... De amúgy tudod hogy melyik lesz a ruhád?
- Arra gondoltam, hogy van egy régebbi farmerszoknyám, meg kölcsön kérem ez egyik felsőd.
~ Uhuh, benne vagyok. Tudom is melyik fog illeni hozzá. - széles mosollyal a száján folytatta a mesterművét.
•
~ Készen van - nyomta a kezembe a tükröt, majd rohant a szekrényéhez hogy élő keresse a ruhát.
- Wow, ez tetszikkk. Olyan kis kevés és még is több.
~ Te pedig fostál hogy elrontom. - Megszólalt a csengőnk - Mennyi idő van?
- Fél nyolc lesz két perc múlva. Tessék? Ilyen hamar elment az időnk?
~ A mesternek kellett, viszont tessék itt a felső. Öltözz át,addig kinyitom az ajtót. Bolintva megfogtam a kezembe nyomott rongyot, majd át sétáltam a szobámba. Mikor kész lettem még két magassarkú között vaciláltam, viszont a legvégén a feketére esett a voksom, meg fogtam a kezembe, másikat. Majd lesétáltam a lépcsőn.
~ Wow... Gyönyörű vagy Emma - mondta elővéve kisfiús mosolyát, amitől tuti elvörösödtem.
- Köszi... Te sem panaszkodhatsz - még Sarah a tökéletes rúzst kereste, addig Alekkel csevegéshez folyamodtunk.
~ Megvan! Gyere ide szívem... - seperc alatt felkente. Felhuztam a cipőm majd megnéztem magamat a tükörbe.
~ Indulhatunk? Meg van mindened?
- Persze. Szia Sarah! - épp a kocsi felé lépkedtem volna mikor, éppenséggel nem találtam a szokásos cuki mama kocsit, helyette egy vadiújsport járgány került a szemem elé. - Hol van a megszokott kocsi?
~ Ez az én autóm.
- Hogy a francba nem tudsz vigyázni ekkora értékre?
~ Inkább csak szállja - mondja nevetve majd kinyitotta nekem az ajtót, majd megkerülve a járművet ő is beült. Körülnéze elég nagy rend volt. Az út mint mindig csöndes, leszámitva a rádióból hallatszodó zenéket, ami épp Billie Eillish új dalát kezdte el játszani, ezért kérdezés nélkül hangot adtam rá, majd énekelve kibontakoztam a zenében.
~ Gyönyörű hangod van. Jártál énekelni?
- Pár évig, tagja volt a régi sulim korusának.
~ Értem, jót tett neked. És meg jöttünk... Várj egy kicsit.
- Igen?
~ Ha kérdezik, vagy eleve úgy mutatnak be egymásnak hogy a barátnőm vagy, akkor ne ellenkezz. Csak elővigyázatosság kedvéért hogy senki ne kössön beléd, és ne másszanak rád. Rendben szívem?
- Tökéletesen meg értettem... Na essünk túl életem első buliján. - kiszálltunk az autóból, majd átkarolt a derekamnál, amitől egy bizsergető érzés fogott el. Beléptünk a házba, majd egy kanapé felé vettük az irányt ahol ugyanaz a hétfői srác ült.
~ Sziasztok! Azthittem nem is jöttök. Örülök hogy itt vagy Emma
~ Haver még csak fél kilenc van. Gyere ülj le - ezt a kérdést már nekem szegezte. Leült a kanapéra, de nem akartam a fura srác mellé ülni, ezért Alex ölébe ültem, amitől elvörösödve nézett rám.
•
Már vagy más fél órája csevegnek, én meg csak mosolyogva nézelődök. Elég fura buli.
~ Hozzak nektek valami piát?
~ Nem akarok berugni szóval csak üdítőt kérek.
~ És te Emma? Húzzunk le pár shot-ot. - Alexander megszorította a derekamat, jelezve hogy nem kéne. Nem foglalkozva vele, válaszoltam.
- Csak egyet. - meg fogtam Alex kezét hogy lehámozzam magamról, mire ő össze kulcsolta ujjainkat.
~ Ez esetben én is megyek. Szeretnék vigyázni Emre.
~ Szóval van beceneved... Én Matthew vagyok, de szólits csak Matt-nek. Mit kérsz? - rá bökök egy rózsaszín italra.
- Abból kérek, de csak keveset. Nem nagyon szoktam inni. - lehuzom a torkomon. Mar mint az állat, de nem foglalkozom vele. Rá néztem Alexre és mosolyogva megkérdeztem - Megyünk táncolni?
~ Egy pia után táncolni akarsz? Mi lesz ha iszol mégegyet? Ágyba viszel? - válasz helyett táncolni húztam. Egy idő után egyre jobban bújt hozzám, én pedig engedtem a csábításának.
~ Szerintem menjünk vissza a többiekhez, mert ezt nem folytathatjuk így...
- Miért nem? - nézek rá értelmetlenül.
~ mert kényelmetlenül érzem magam. Menjünk az udvarra, bemutatok pár ismerőst. - Bólintva hagytam hogy kivezessen a tömegből. Kiérve egy kis tábor tűznél melegedő csapatot láttam. ~ Em ő itt Evelyn, Camilla, Sadie, Diego, és Kai. Banda ő itt Emma a barátnőm.
• 01:46 •
Még mindig kint ülünk, de már csak a parázsnál. Az lányokkal oda vissza megkerestük egymást az interneten. Elfogyasztottunk még pár italt, de jól éreztük magunkat. Egy újabb pohár után Alex a kelleténél szorosabban fogta a derekam.
~ Em... Mennünk kéne, már eleget ittál. - egy kis beleegyezés után elköszöntünk a többiektől. A kocsi felé vezető utat eléggé nehézkesen tettem meg. ~ A szüleid meg fognak ölni. Nem bele egyeztél hogy józan maradsz... Jajj Em. - Én nem figyelve a szavaira gondolkozdtam. Már a kocsiban ültünk mikor a szokásos hazaút helyett egy másik utcába kanyarodtunk. Csak figyeltem az utat és próbáltam csöndben maradni. ~ Meg érkeztünk. Itt lakom, és ma itt fogsz aludni, reggel pedig hazaviszlek.
- Rendben - újra átkarolta a derekamat, majd segített betalálni legalább a házba - Ugye a szüleidet nem ébresztem fel?
~ Nyugi... Nincsenek itthon. Letudod venni a cipőd?... Várj segítek. Arra van a konyha, mellette a nappali, az a szüleim szobája, az emelet meg az enyém.
- Wow... Ugye tudod hogy ezeket reggelre elfeljetem? Amúgy... Hol fogok aludni?
~ A szobámban, franciaágyam van szóval nem lesz gond, de ha zavar alszok a földön.
- Ne aludj a földön. Viszont kapok valami ruhát, nem lenne kényelmes ezekbe aludnom.
~ Persze, menj a fürdőbe - kezembe nyomott egy boxert meg egy pólót. Mire kiértem a fürdőből, Alex-en már csak alsó nadrág volt. Rajta vizslatva a szemem mosolyogva szemeibe néztem.
- Ezt a látványt megtudnám szokni. - halkan motyogott valamit - Tessék?
~ Semmi, gyere bújj be az ágyba. - Megpaskolta a maga mellett lévő helyet, majd kérését teljesítve oda bújtam hozzá. ~ Jó éjt Alexander.
- Szép álmokat Em.
ESTÁS LEYENDO
×Befejezetlen× Menjetek a fenébe
RomanceMinden egy őszi borús délutánon kezdődött, mikor apám bejelentette hogy New York-ba kell költöznünk, a munkája miatt. Csak egy hónapom volt hátra, és az életem teljesen megváltozott. Emma Carpenter egy átlagos 16 éves lány akinek egy nap alatt felfo...