Rózsaszín Lötty

104 9 0
                                    

El jött a péntek. Kb fél hét van. Anyuékkal már le beszéltem a mai napot, kicsit húzták a szájukat. Sarah épp kisminkel.

~ Szerintem ez a smink tökéletes lesz első randira.

- Tessék? Ez nem randi, Sal... Csak barátok vagyunk. Semmi több.

~ Ezt majd mondd akkor amikor megcsokol mert olyan gyönyörű leszel.

- Ugye nem teszel rám sok vackot? Nem diszkó gömb akarok lenni.

~ Nyugi, teljesen jól fogsz kinézni... De amúgy tudod hogy melyik lesz a ruhád?

- Arra gondoltam, hogy van egy régebbi farmerszoknyám, meg kölcsön kérem ez egyik felsőd.

~ Uhuh, benne vagyok. Tudom is melyik fog illeni hozzá. - széles mosollyal a száján folytatta a mesterművét.

~ Készen van - nyomta a kezembe a tükröt, majd rohant a szekrényéhez hogy élő keresse a ruhát.

- Wow, ez tetszikkk. Olyan kis kevés és még is több.

~ Te pedig fostál hogy elrontom. - Megszólalt a csengőnk - Mennyi idő van?

- Fél nyolc lesz két perc múlva. Tessék? Ilyen hamar elment az időnk?

~ A mesternek kellett, viszont tessék itt a felső. Öltözz át,addig kinyitom az ajtót. Bolintva megfogtam a kezembe nyomott rongyot, majd át sétáltam a szobámba. Mikor kész lettem még két magassarkú között vaciláltam, viszont a legvégén a feketére esett a voksom, meg fogtam a kezembe, másikat. Majd lesétáltam a lépcsőn.

~ Wow... Gyönyörű vagy Emma - mondta elővéve kisfiús mosolyát, amitől tuti elvörösödtem.

- Köszi... Te sem panaszkodhatsz - még Sarah a tökéletes rúzst kereste, addig Alekkel csevegéshez folyamodtunk.

~ Megvan! Gyere ide szívem... - seperc alatt felkente. Felhuztam a cipőm majd megnéztem magamat a tükörbe.

~ Indulhatunk? Meg van mindened?

- Persze. Szia Sarah! - épp a kocsi felé lépkedtem volna mikor, éppenséggel nem találtam a szokásos cuki mama kocsit, helyette egy vadiújsport járgány került a szemem elé. - Hol van a megszokott kocsi?

~ Ez az én autóm.

- Hogy a francba nem tudsz vigyázni ekkora értékre?

~ Inkább csak szállja - mondja nevetve majd kinyitotta nekem az ajtót, majd megkerülve a járművet ő is beült. Körülnéze elég nagy rend volt. Az út mint mindig csöndes, leszámitva a rádióból hallatszodó zenéket, ami épp Billie Eillish új dalát kezdte el játszani, ezért kérdezés nélkül hangot adtam rá, majd énekelve kibontakoztam a zenében.

~ Gyönyörű hangod van. Jártál énekelni?

- Pár évig, tagja volt a régi sulim korusának.

~ Értem, jót tett neked. És meg jöttünk... Várj egy kicsit.

- Igen?

~ Ha kérdezik, vagy eleve úgy mutatnak be egymásnak hogy a barátnőm vagy, akkor ne ellenkezz. Csak elővigyázatosság kedvéért hogy senki ne kössön beléd, és ne másszanak rád. Rendben szívem?

- Tökéletesen meg értettem... Na essünk túl életem első buliján. - kiszálltunk az autóból, majd átkarolt a derekamnál, amitől egy bizsergető érzés fogott el. Beléptünk a házba, majd egy kanapé felé vettük az irányt ahol ugyanaz a hétfői srác ült.

~ Sziasztok! Azthittem nem is jöttök. Örülök hogy itt vagy Emma

~ Haver még csak fél kilenc van. Gyere ülj le - ezt a kérdést már nekem szegezte. Leült a kanapéra, de nem akartam a fura srác mellé ülni, ezért Alex ölébe ültem, amitől elvörösödve nézett rám.

Már vagy más fél órája csevegnek, én meg csak mosolyogva nézelődök. Elég fura buli.

~ Hozzak nektek valami piát?

~ Nem akarok berugni szóval csak üdítőt kérek.

~ És te Emma? Húzzunk le pár shot-ot. - Alexander megszorította a derekamat, jelezve hogy nem kéne. Nem foglalkozva vele, válaszoltam.

- Csak egyet. - meg fogtam Alex kezét hogy lehámozzam magamról, mire ő össze kulcsolta ujjainkat.

~ Ez esetben én is megyek. Szeretnék vigyázni Emre.

~ Szóval van beceneved... Én Matthew vagyok, de szólits csak Matt-nek. Mit kérsz? - rá bökök egy rózsaszín italra.

- Abból kérek, de csak keveset. Nem nagyon szoktam inni. - lehuzom a torkomon. Mar mint az állat, de nem foglalkozom vele. Rá néztem Alexre és mosolyogva megkérdeztem - Megyünk táncolni?

~ Egy pia után táncolni akarsz? Mi lesz ha iszol mégegyet? Ágyba viszel? - válasz helyett táncolni húztam. Egy idő után egyre jobban bújt hozzám, én pedig engedtem a csábításának.

~ Szerintem menjünk vissza a többiekhez, mert ezt nem folytathatjuk így...

- Miért nem? - nézek rá értelmetlenül.

~ mert kényelmetlenül érzem magam. Menjünk az udvarra, bemutatok pár ismerőst. - Bólintva hagytam hogy kivezessen a tömegből. Kiérve egy kis tábor tűznél melegedő csapatot láttam. ~ Em ő itt Evelyn, Camilla, Sadie, Diego, és Kai. Banda ő itt Emma a barátnőm.

• 01:46 •

Még mindig kint ülünk, de már csak a parázsnál. Az lányokkal oda vissza megkerestük egymást az interneten. Elfogyasztottunk még pár italt, de jól éreztük magunkat. Egy újabb pohár után Alex a kelleténél szorosabban fogta a derekam.

~ Em... Mennünk kéne, már eleget ittál. - egy kis beleegyezés után elköszöntünk a többiektől. A kocsi felé vezető utat eléggé nehézkesen tettem meg. ~ A szüleid meg fognak ölni. Nem bele egyeztél hogy józan maradsz... Jajj Em. - Én nem figyelve a szavaira gondolkozdtam. Már a kocsiban ültünk mikor a szokásos hazaút helyett egy másik utcába kanyarodtunk. Csak figyeltem az utat és próbáltam csöndben maradni. ~ Meg érkeztünk. Itt lakom, és ma itt fogsz aludni, reggel pedig hazaviszlek.

- Rendben - újra átkarolta a derekamat, majd segített betalálni legalább a házba - Ugye a szüleidet nem ébresztem fel?

~ Nyugi... Nincsenek itthon. Letudod venni a cipőd?... Várj segítek. Arra van a konyha, mellette a nappali, az a szüleim szobája, az emelet meg az enyém.

- Wow... Ugye tudod hogy ezeket reggelre elfeljetem? Amúgy... Hol fogok aludni?

~ A szobámban, franciaágyam van szóval nem lesz gond, de ha zavar alszok a földön.

- Ne aludj a földön. Viszont kapok valami ruhát, nem lenne kényelmes ezekbe aludnom.

~ Persze, menj a fürdőbe - kezembe nyomott egy boxert meg egy pólót. Mire kiértem a fürdőből, Alex-en már csak alsó nadrág volt. Rajta vizslatva a szemem mosolyogva szemeibe néztem.

- Ezt a látványt megtudnám szokni. - halkan motyogott valamit - Tessék?

~ Semmi, gyere bújj be az ágyba. - Megpaskolta a maga mellett lévő helyet, majd kérését teljesítve oda bújtam hozzá. ~ Jó éjt Alexander.

- Szép álmokat Em.

×Befejezetlen× Menjetek a fenébeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora